Wirtualna Wojna / Man at War; Much Ado about Nothing; The Girl; Janovics Jenő, a magyar Pathé Wirtualna Wojna / Man at War; Much Ado about Nothing; The Girl; Janovics Jenő, a magyar Pathé

Ezt láttuk a TIFF-en 8.

Wirtualna Wojna / Man at War; Much Ado about Nothing; The Girl; Janovics Jenő, a magyar Pathé

Virtuális világháború, sok hűhó semmiért modern feldolgozásban, Hitchcock és Tippi Hedren kapcsolata, illetve a némafilmkorszak kolozsvári hőse, Janovics Jenő – két játék- és két dokumentumfilmet ajánlunk a 12. TIFF utolsó napján.

Jacek Blawut: Wirtualna Wojna / Man at War

[What's Up Doc?] A lengyel rendező szokatlan dokumentumfilmet rendezett: a Virtuális háború című alkotás több tucat videojáték-használó életébe enged bepillantást. A több helyszínen forgatott, több tucat „szereplőt” felvonultató alkotás azonban még nem megfelelő ahhoz, hogy egy, a videojátékok és a valóságos világ interferenciáinak vizsgálatát célzó kutatáshoz szolgáltasson „kritikus tömeget”, de arra tökéletes, hogy hangsúlyosan jelezze a virtuális létezések egyre nagyobb lendületű térfoglalását. Az online „gémerek” milliós tömegéből kiemelt és részletesebben ismertetett szereplők a második világháború nagy légicsatáinak online közegekben történő újraalkotói. A hihetetlenül komplex technikai megoldásokat is alkalmazó játékosok (így pl. egy, Pinker nicknevű játékos olyan szerkezetet készített, amely megrázza őt, ha gépét vagy avatárját találat éri) a szövetségesek és a „nácik” csoportjaiba szerveződtek – és szélsőséges esetekben jellemző, hogy ezeket az ideológiai elkötelezettségeket kiterjesztik a mindennapjaikra is. A legtöbbjük vagy pilóta akart lenni, vagy a második világháborúban harcolt repülőn apja-nagyapja, de könnyedén azonosíthatóak azok a „szereplők” is, akik kompenzációként használják a digitális légcsatákat. A glóbuszon szétszóródott „pilóták” a filmben nem megnevezett valószerű, majdnem professzionális szimulátort használnak, amelyhez sokan szentélyszerű interfészt is szerkesztettek – az egyik német játékos pl. minden menetre korhű jelmezbe öltözik, és elkészítette egy Junkers pilótafülkéjének a másolatát, amely még a „légköri” zavarokat is képes használójával érzékeltetni.

Jacek Blawut: Wirtualna Wojna / Man at War

Emellett érdekes és tanulságos megfigyelni azt, hogy miképpen viszonyul a környezet a játékosok ezen szenvedélyéhez: a nyilatkozó feleségek, barátnők és egyetlen nagymama egyöntetűen a játszás ellen foglaltak állást, de valószínűleg nem tudatosult ezekben az ellenzőkben az, hogy elképzelhető: pont miattuk, az általuk okozott „lelki kényelmetlenségek” elől menekülhetnek a harcos férfiak a virtuális légicsaták adrenalinömlényes közegébe. ()

Még vetítik: június 9., Monostori Open Air, 22:00 (Conflagrația virtuală)

Joss Whedon: Much Ado about Nothing / Sok hűhó semmiért

[Szupernóva] Nagy feladatra szánta el magát a sci-fi misztikus akciófilmek ünnepelt rendezője, Joss Whedon (Bosszúállók, Ház az erdő mélyén, Serenity): Shakespeare-adaptációt, fekete-fehérben, 12 napi forgatással, saját házában. Nem épp egy blockbuster recept! Ennek ellenére az alkotás teljesíti a rendező legalapvetőbb célját, az intelligensebb mainstream szórakoztatást. A kortárs keretekbe zárt kamara-dráma tökéletesnek ugyan nem mondható, néhol anakronisztikus, máshol belső ellentmondásokba keveredik, és olyan is akad, hogy lábjegyzetek vagy egy alapos wikipédiás rákeresés nélkül egyszerűen érthetetlenek az Erzsébet korabeli utalások; de mindez eltörpül a műt átható báj, a ma is friss, szellemes szövegkönyv és a szövevényes történet adui mellett.

Joss Whedon: Much Ado about Nothing

A sztori két szerelmes pár viszontagságait követi nyomon, intrikákkal, féltékenységgel, szívfájdalommal és az elengedhetetlen hepi enddel fűszerezve – nem sok újjal bővült a romantikus komédia eszköztára Shakespeare óta! Az alakítások az elfogadható és az élvezetes tág skáláján mozognak, a Whedon-univerzum állandó színészei által megvalósítva. Habár kezdetben nem sikerül kellően motiválni, hogy miért beszél mindenki jambusokban és óangol kifejezésekkel a sötét protokollautók és wifis okostelefonok világában, idővel alkalmazkodunk a furcsa premisszához, és attól kezdve minden figyelmünket leköti a szélesvászon (nem kizárólag a felirat nyomon követése miatt). És senkit ne riasszon vissza a több száz éves szövegkönyv dilemmája – az értő előadásmód, a néhol ironikus viszonyulásmód a bizonyos nyelvezetet elváró helyzethez és társadalmi státushoz teszik élvezhetővé akár az archaikusabb monológokat is. Meglepetten jelentem ki, Joss Whedonnak ez is bejött!

Még vetítik: június 9., Diákművelődési Ház, 18:30 (Mult zgomot pentru nimic)

Julian Jarrold: The Girl / Hitchcock és Tippi Hedren

[HBO-nap] „A szőkék a legjobb áldozatok” – ezzel a hitchcocki mottóval lehet leginkább összefoglalni Julian Jarrold tévéfilmjének lényegét. Az utóbbi időkben mintha hirtelen megnőtt volna az érdeklődés Alfred Hitchcock magánélete és szakmai legendáriuma iránt: A lány (nem akaródzik számomra a túlzottan szájbarágós hivatalos magyar címet használni) egy év alatt már a második mozgókép, amelynek gerincét a filmes feszültségteremtés atyja és főszereplőnői közti viszony képezi, Csak míg a Hitchcock című Sascha Gervasi-filmben a Psycho Marion Crane-je, Janet Leigh került „terítékre”, ezúttal Tippi Hedren, a Madarak és a Marnie sztárja van soron. A két film szüzséje tehát olyannyira közel áll egymáshoz, hogy nehéz elkerülni a hasonlítgatást – képzeletbeli versenyükben pedig nem biztos, hogy az HBO és a BBC közös produkciója maradna alul, sőt.

Julian Jarrold: The Girl

Julian Jarrold képes arra, amire a nagy garral beharangozott, igazi szupersztárokat felvonultató mozifilm kísérletet sem tesz: visszaadni valamit a Hitchcock-művek hangulatából, és oly módon konstruálni meg az alaptörténetet, hogy az távolról emlékeztessen a mester alkotásaira jellemző eljárásmódokra. „Alfie és Tippi” kapcsolata így maga is beleíródik egyfajta tágan értelmezett suspense-thriller kereteibe: a rendező közismert megszállottsága a Sienna Miller alakította szőke díva iránt a cselekmény már-már démoni hajtóerejévé válik. Hitchcock egyszerre bálványozza és alázza porig imádott (és hódítási terepként használt, de őt férfiként mellőző) színésznőit; Toby Jones Hitchcock-karaktere zseniális, ám frusztráltságában könyörtelen gnómként jelenik meg, s bár a film jól érzékelteti a direktor alkotói módszertanának ellentmondásos (mert személyiségromboló, de ugyanakkor karrier- és művészet-építő) jellegét, néha méltán érezhetjük úgy, hogy ezt talán mégsem érdemelte. Vagy – belátom, távoli példával – épp ellenkezőleg: hogy a művészet születéséhez mindig szükség van Kőműves Kelemennékre.

Még vetítik: június 9., Cinema City Polus – 6, 20:00 (Fata)

Zágoni Bálint: Janovics Jenő, a magyar Pathé

[Magyar nap] A TIFF szervezőinek sejtelme sem lehetett még e film műsorra tűzésekor, hogy milyen aktualitást nyer a fesztivál ideje alatt egy Janovics Jenőről szóló portréfilm: néhány napja jelentette be a MANDA, hogy a kolozsvári direktor stúdiójában készült A tolonc laboratóriumi felújításának munkálatai végre elkezdődhetnek. Janovics nevéhez ezen kívül számos filmtörténeti ritkaság fűződik, és életútja valóban filmre kívánkozik – ahogy ez a gyönyörű archív mozgóképes anyagot felhasználó dokumentumfilmben el is hangzik. Szakértők és kutatók történeteiből, egy kortárs visszaemlékezéséből, újságcikkek, korabeli kritikák tükrében bontakozik ki a mai néző előtt a magyar filmgyártás egyik úttörőjének életútja: a világi színházigazgató képétől a „mozifalvi” filmgyár alapítójáig, a vagyonos polgártól a minden pénzét a filmbe ölő, eladósodott ismeretterjesztőfilm-rendezőig. Kiderül, hogyan szerzett csúcstechnikát, külföldön tanult filmrendezőket és nemzetközi forgalmazót
 az első kolozsvári filmek elkészítéséhez, hogy találta fel magát az első világháború után Romániához csatolt Erdélyben, s hogyan kellett később elmenekülnie szülővárosából zsidó származása miatt.

Zágoni Bálint: Janovics Jenő, a magyar Pathé

A film oktatói segédeszközkény kiváló. Gazdag kép- és információanyaggal szolgál, számos anekdotával szórakoztat, ugyanakkor rengeteg olyan vonatkozásra hívja fel a figyelmet, amely a lexikoni szócikkelyekből és korábbi életrajzokból kimarad, például a Janovics-filmek és a korabeli skandináv filmgyártás közös vonásaira. „Némafilmes” zenéjének és „inzertjeinek” köszönhetően pedig sikerül megidéznie egy régmúlt kor nézői élményét, mozihangulatát.

Még vetítik: június 9., Művész mozi, 14:30 (Janovics Jeno, un Pathe maghiar)

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Kapcsolódó filmek

Friss film és sorozat

  • Jurassic World: Világuralom

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 146 perc, 2022

    Rendező: Colin Trevorrow

  • Enfant Terrible

    Színes életrajzi, filmdráma, 134 perc, 2020

    Rendező: Oskar Roehler

  • Elvis

    Színes életrajzi, zenés, 159 perc, 2022

    Rendező: Baz Luhrmann

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat

  • Jurassic World: Világuralom

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 146 perc, 2022

    Rendező: Colin Trevorrow

  • Enfant Terrible

    Színes életrajzi, filmdráma, 134 perc, 2020

    Rendező: Oskar Roehler

  • Elvis

    Színes életrajzi, zenés, 159 perc, 2022

    Rendező: Baz Luhrmann

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson