Orosz Dénes a Coming Out és a Poligamy után ismét egy romantikus vígjátékot készített Tenki Réka és Mészáros Béla főszereplésével. A Seveled bár szórakoztató film lett, a szokásos buktatókat mégsem tudta kikerülni.
Ha populáris műfajról van szó, Magyarországon a (romantikus) vígjáték egyértelműen dominál: évről évre elkerülhetetlen, hogy legalább egy magyar romkom ne landoljon a mozikban – az egyre gyarapodó listához ezúttal Orosz Dénes adott még egy címet. A zsánerben igen gyakorlott alkotó – a Poligamy és a Coming Out mellett a Csak színház is más semmi is e kategóriába sorolható – harmadik nagyjátékfilmje a Seveled, amely egy tipikus vígjátéki konfliktusra, a hazugságra alapul. A valóság kiszínezője ezúttal Gergő (Mészáros Béla), akinek szívbeteg édesanyja már rég készen áll a nagymamaszerepre, míg a férfi még bőven a csajozós korszakát éli. Csakhogy Emma néni (Básti Juli) szívbeteg, az állapota pedig egyre csak romlik. Így mikor úgy tűnik, már csak napjai vannak hátra, Gergő megkéri a várandós szomszédlányt, Sacit (Tenki Réka), hogy játssza el: Emma néninek végre unokája lesz. Az apró, kegyes hazugság azonban hatalmas kamu-cunamivá válik, amikor a nő meggyógyul és szeretné megismerni az újdonsült menyét.
Az ismerős sztori a megszokott mederben halad, túl sok meglepetést nem tartogat. De a Sevelednek nem a forgatókönyv az erőssége: a kiszámítható történet mellett a karakterek sem igazán kidolgozottak. Orosz Dénes és írótársa, Várady Zsuzsi a főszereplők mélységét a szakmájuk hangsúlyossá tételével próbálták kifejezni – így lett Saciból sztriptíztáncos, Gergő pedig filmkritikus. A kismama egykori munkája néhány kínos vagy épp humoros jelenet katalizátoraként működik – mint amikor a foglalkozása miatt nem kap hitelt a bankban, így a lány gyakorlatilag megveri az ügyintézőt; vagy amikor épp őt küldik ki egy buliba táncolni. Egyúttal azonban egy alig észrevehető, halvány társadalomkritikai szálat is beemeltek Saci sztriptíztáncos múltjával a filmbe: a vetkőzést lenéző, kultúrsznob és hímsoviniszta szemlélet bírálatát fogalmazzák meg.
Gergő állása viszont még ennél is kevésbé lényeges; pusztán kifogás a rengeteg filmes utalásra és magyarázat a férfi válogatós hozzáállására – már ami a nőket illeti. Gergő ugyanis a lehető leghajmeresztőbb kifogásokkal teszi lapátra az éppen aktuális barátnőjét, hogy aztán a film végére természetesen megtanulja, mi is az az elköteleződés. A férfi szakmája ezen kívül humorforrásként is funkcionál – bár azt hinné az ember, hogy miután Orosz Dénes egykor maga is újságíróként dolgozott, valamivel szellemesebb ötletei lesznek annál, hogy „kihalt, mint a gondolatjel”.
Gergő és Saci (kezdetben) diszfunkcionális szerelmi viszonya mellett, több, hasonlóan furcsa páros jelenik meg a Seveledben. Egyrészt két mellékszereplő, Adonisz (Mészáros Máté) és Hedvig (Rezes Judit) hipersebességgel találnak egymásra egy markoló segítségével – a kardiológus doktornő Adonisz ötletétől vezérelve, az épületek lebontásával pikk-pakk kigyógyul a pánikbetegségéből –, hogy aztán végül gyorsan össze is házasodjanak. De még Emma néni is megérdemelt egy mini-szerelmi történetet a fia szomszédjával (akit nem mellesleg a kiváló Cserhalmi György alakít). Az új pasi pedig úgy hat a Gergővel való – szintúgy nem túl jól működő – kapcsolatára, mint Hedvig pánikrohamára egy kiadós törés-zúzás. Így végül minden jól alakul. Egy kicsit talán túl jól: a konfliktusoknak ugyanis nincsenek igazi megoldásai, a fordulatoknak pedig valódi alapjai. Például miért épp a terhes Sacit küldi ki az ügynökség az újságírók bulijába? Hogyan tudja a sztripper megszerezni Gergő gyerekkori hősének, Frank Davenportnak a számát, ha még maga az újságíró sem képes rá? Milyen volt eddig Saci és Gergő kapcsolata, és miért pont a kritikus lakásában kereste a macskáját a lány? Megannyi kérdés, választ azonban nem igazán kapunk a Seveledtől.
Azonban sajnos a lyukas, logikátlan forgatókönyv már-már magyar sajátosságnak is mondható – még ha ez a tendencia az elmúlt években javulni is látszott –, így az ilyesfajta hibákat a belefásult néző elintézi egy szimpla vállrándítással. És inkább hagyja, hogy Básti Juliék természetes játéka magával ragadja, hiszen a Seveled a szereplőgárda miatt válik szórakoztatóvá. Orosz Dénesnek a legapróbb szerepekre is hatalmas neveket sikerült megszereznie – Bodrogi Gyula alakítja például Cserhalmi karakterének haverját –, és a főszereplő trió is egészen kiváló. Mészáros Bélának könnyedén elhisszük, hogy minden átmenet nélkül nagydumás csajozógépből riadt kisfiú lesz, aki retteg attól, hogy bármelyik pillanatban elveszítheti az édesanyját. Tenki Réka hihetetlenül szerethető a különc, vicces Saci szerepében, Básti Juli pedig egyik pillanatról a másikra képes szívbeteg, idős néniből bombázó femme fatale-lá válni. A Seveledet pedig már miattuk is érdemes megnézni, még ha nem is üt minden poén, vagy Orosz Dénes nem is váltja meg a romantikus vígjáték műfaját.
