Ötvenéves a Buñuel-klasszikus: fél évszázada kapta meg a velencei Arany Oroszlánt. Nem gondolnád, de ez a mester – üzleti értelemben véve – legsikeresebb filmje. De hogy miért?
- A film forgatása alatt Catherine Deneuve azt nyilatkozta a sajtónak, hogy élvezi a filmmel járó munkát. Talán csak a bordély-jelenetek lehetnek nehezebbek, de áhítattal tölti el, hogy Buñuellel dolgozhat, aki „kedves, megértő, nagyon édes, nagyon emberi”. 2004-ben egy interjúban már azt mesélte, hogy a film nem volt egy túl pozitív tapasztalat számára. Utólag úgy érzi, hogy Buñuel sikerült a producereknek távol tartani a színészektől, aminek az eredménye rossz kommunikáció lett. „Nagyon védtelennek” érezte magát, főleg fizikailag, ami szorongással töltötte el. „Úgy éreztem, többet mutatnak meg belőlem, mint amennyit bevallottak eleinte... Voltak pillanatok, amikor teljesen kihasználtnak éreztem magam. Nagyon boldogtalan voltam.”
- Buñuel tudta ezt, de úgy érezte, hogy azért van, mert a színésznő nem értette az ő munkastílusát és a döntései mögötti indokokat. „Nem akarta megmutatni a melleit” – mesélte don Luis, „így aztán a sminkes rászalagozott egy szövetdarabot”. Bárhogy is történt, Deneuve együtt dolgozott még egy alkalommal Buñuellel,a Tristanában.
- A film moziba kerülése előtt a cenzorok kivágattak pár részt belőle. Buñuelnek főleg az fájt, hogy a Séverine és a herceg koporsós jelenetéből kikerült Matthias Grünewald Golgota-festménye, ami szerinte teljesen megváltoztatta volna a jelenetet és előkészítette volna a következőt. „Grünewald Krisztusa a legborzasztóbb Krisztus-kép... kegyetlenül realista” – mondja Buñuel máshol.
- Buñuel nem szerette magyarázni a bizonyítványát, sohasem jelezte tisztán, hogy hol kezdődnek és végződnek Séverine képzelgései, de hát pont ez volt az, amiért megragadta őt a sztori. Meg azért, mert „lehetővé teszi, hogy bemutassak néhány szexuális perverziót.” (Sőt, adatgyűjtés szempontjából Jean-Claude Carriére-rel kuplerájokba szerveztek tanulmányutat és madámokkal interjúztak.) Mindenesetre – legalábbis Julie Jones Buñuel-tudós szerint – a mester azt mondta egyszer, hogy ő maga sem tudja, mit jelent a film befejezése.
- A film első moziba kerülése után sokáig eltűnt a producerekkel való jogi vita miatt. Még videón sem volt elérhető, nemhogy moziforgalmazásban. Végül Martin Scorsese (aki katolikus miseruha helyett választotta a filmes pályát, így nem csoda, hogy imádta ezt a filmet) segített 1995-ben a Miramax Zoe cégnek, hogy megszerezze a jogokat, és a filmet újból meg lehessen nézni nagyvásznon.
- Talán kicsit sem meglepő, hogy Martin Scorseséhez hasonlóan Alfred Hitchcock is imádta ezt a filmet. Apropó Hitchcock, van a filmben egy Buñuel-cameo: amikor a herceg leszáll kocsijából, a rendező egyik kedvenc tevékenységét űzi: egy kávézó asztalánál üldögél.
- 2006-ban az akkor 98 éves portugál legenda, Manoel de Oliveira készített egy filmet Belle toujours (Örök szépség) címmel, amiben A Nap szépe szereplőinek időskorát ábrázolja 38 évvel később. Deneuve-t nem sikerült megnyerni a szerepre, Michel Piccolit viszont igen.
- Mint időskorában többször, az akkor már 67 éves Buñuel A Nap szépe után is azt nyilatkozta, hogy ez lesz az utolsó filmje. Természetesen 1969-re már készen is volt a Tejúttal, sőt, talán a legjobb filmjeit forgatta le legutolsónak.
- Nos, és miért ez volt a legnagyobb sikere? Buñuel így mesél életrajzi könyvében: „A Nap szépe talán a legnagyobb üzleti sikerem volt, ez persze inkább a filmben szereplő kurváknak köszönhető, mint az én munkámnak.”
- Ha valaki meg tudja mondani, mi volt az ázsiai férfi dobozkájában, megírhatja a szerkesztőségnek.
