Ha nem mondom ki, nem is létezik – Vincente Minnelli: Gigi, 1958

2019. április 20. – írta Gyöngyösi Lilla

A Gigi példája bizonyítja, hogy lehet kurtizánokról filmet készíteni anélkül, hogy kiejtenénk a szánkon ez a szót, csak nem érdemes. Az Oscar-díj szavazói pedig régebben sem voltak tévedhetetlenek.

Tanulmányút a bordélyházban – Csapón kívül 22.: Luis Buñuel: Belle de jour / A Nap szépe (1967)

2017. augusztus 26. – írta Jakab-Benke Nándor

Ötvenéves a Buñuel-klasszikus: fél évszázada kapta meg a velencei Arany Oroszlánt. Nem gondolnád, de ez a mester – üzleti értelemben véve – legsikeresebb filmje. De hogy miért?

Kurtizánok Buñuel módra – Viridiana, Céléstine, Belle és Tristana

2013. augusztus 2. – írta Virginás Andrea

A buñueli filmfolyam 1960-as évtizede a meg-megtorpanó, nem lineáris – azaz nem csúcsra avagy nem örvénybe vezető – pályát bejáró nők felől is leírható. Bár anakronisztikus és képzavaros is ilyet írni, de ezek a nők akár egy szárnyasoltár tábláinak a főszereplői is lehetnének, avagy egy szeriális (s épp ezért végnélküli) képfolyam labirintusában bolyongva is találkozhatnának egymással.

Michelle Pfeiffer új kora – Stephen Frears: Chéri – Egy kurtizán szerelme

2009. december 17. – írta Harmat Eszter

20 évvel a Veszedelmes viszonyok után újabb francia regényt vitt vászonra Stephen Frears és Christopher Hampton, és újra felvette a fűzőt Michelle Pfeiffer is. A veszedelmes intrika ezúttal elmarad, XIV. Lajos kora helyett pedig a századforduló (és Pfeiffer) idejébe csöppenünk. A Chéri – Egy kurtizán szerelme elegáns, finom és andalító alkotás, de nem kizárt, hogy néhány néző ébresztésre szorul majd a vetítés után.

Álmodjunk cseresznyevirágzásról – Rob Marshall: Memoirs of a Geisha / Egy gésa emlékiratai

2006. április 20. – írta Molnár Péter

Az Egy gésa emlékiratai forgatókönyve egy amerikai író, Arthur Golden azonos című regénye alapján készült. Már a könyv fogadtatása sem volt problémamentes: bár Amerikában bestseller lett, a gésa, akinek a története alapján a regény íródott, beperelte Goldent, mert a regény nem a valóságnak megfelelően meséli el az illető életét, és rosszul értelmezi a gésa fogalmát. A realizmus iránti igény most a film kapcsán is felmerült. Ázsiában mindenütt azt kifogásolták, hogy miért játszanak japán szerepeket vegyesen japánok, kínaiak, malájok, máshol meg azt vetették a film szemére, hogy miért beszélnek ezek a „japánok” angolul.