…és színész benne minden férfi és nő, mondja William Shakespeare (Szabó Lőrinc fordításában), s állítja Demian József is legújabb filmjében, az Éjjeli őrjáratban. Az éjszakában bolyongó színészek abszurd helyzeteken keresztül feszegetnek egyetemes kérdéseket, és ahogy a film is sugallja, mindannyiunknak a saját harcát kell megvívnia.
Bárki, aki alkotásra adja a fejét, minden bizonnyal találkozik azzal a kérdéssel, hogy az elkészült mű hány százaléka felel meg a valóságnak. Persze szélsőségesen leegyszerűsítő úgy tekinteni a művészetre, mint amiben a művész mindig magát, a saját élethelyzeteit teremti újra, tény viszont, hogy sok nagy mű táplálkozik az alkotó valójából, egy intenzív munkafolyamat során pedig esetenként nehéz lehet elválasztani egymástól a fikciót és a valóságot. Így járnak Demian József színészei is, akik az éjszakában járva-kelve kérdőjelezik meg saját személyiségüket. Az Éjjeli őrjárat kiindulópontja igen kreatív: néhány színész a hosszúra nyúlt főpróba után keresi, ám nem találja az öltöztetőlányt, az öltöző pedig zárva, így a jelemezeikben kell hazaindulniuk. A társulati tagok ráadásul külön-külön veszik nyakukba a várost, így találkoznak a metropoliszok jellegzetes figuráival, például egy hajléktalannal vagy egy öngyilkosságra készülő tinivel. Az utazás végére pedig talán mindannyian közelebb kerülnek önmagukhoz.
Demian a bemutatót megelőzően azt állította, hogy nem egy szokványos filmet készített, és bizony igaza volt. Nagyon nehéz lenne például műfaji címkéket aggatni az Éjjeli őrjáratra. Szkeccsfilm? Komédia? Kicsit mindegyik, de a legközelebb talán a közérzetfilmmel járunk az igazsághoz. A köztereken ide-oda tévelygő színészek ugyanis remek látleletet adnak egy modern városról. Bár ezzel a kijelentéssel óvatosan kell bánnunk, ugyanis a film konkrét időbeli fogódzkodót nemigen ad (az persze nyilvánvaló, hogy valamikor napjainkban járunk), ráadásul az érintett témák is egyetemesek, nincs erőltetett aktualizálás, mégis azt érezzük, hogy a saját világunk problémáit, kellékeit, helyzeteit látjuk megelevenedni a vásznon. Ráadásul a filmnek van egy sajátos kelet-európai íze is, Bukarest fontos szerepet játszik a moziban, hol támogató funkciót betöltve, hol veszélyforrásként jelentkezve. A város aktív szereplővé válik, ilyen szempontból akár Richarad Linklater Mielőtt-filmjei is eszünkbe juthatnak, melyekben szintén egy-egy európai város játszik fontos szerepet.
A rendező ráadásul okosan is strukturálja különleges road movie-ját (hogy tovább halmozzuk a jelzőket), hiszen csak az utolsó jelenetekben áll össze a kép – ha valaki esetleg nem találkozott korábban a film szinopszisával, annak nem egyértelmű, hogy ezek között az emberek között egyébként milyen kapcsolat is van, hogy néznek ki pontosan a viszonyrendszerek.
Remek a film humora, amely a groteszket, az abszurdot és a hideg realizmust ötvözi mesterien. Vannak olyan történetek, amelyeknek már az alaphelyzete is igen abszurd, más esetekben viszont csak később bonyolódik a történet. És a legfontosabb, hogy mindezt a színészek képesek hitelesen megjeleníteni. Demian nem bohózatjátékot vár, sőt: épp, hogy a minimalizmus a legfontosabb eszköz. Így fordulhat elő például, hogy az egyébként prostituáltat alakító színésznő teljes természetességgel azt mondja a kuncsaftjának, hogy folytassa csak nyugodtan, csak a férje jött be. Ugyanennyire emlékezetes, amikor a teherautó csomagtartójában utazó menekültek mellett a sofőr szelfit kér a színésztől, mert látta egy nagyon híres filmben.
Ha csinálnánk egy röpke közvéleménykutatást, valószínűleg még a filmrajongók körében is igen kevesek számára lenne ismerős a nagyváradi Demian József neve, pedig operatőrként és rendezőként is szép pályafutás áll mögötte, az Egy lány könnye (O lacrimă de fată) című filmjével még Cannes-ban is versenyzett, munkásságát gyakran a román újhullám (amelyet az utóbbi évtizedek egyik legprosperálóbb iskolájának tartunk) előfutáraként említik. Az Éjjeli őrjárat pedig igazi kései mestermunka. De nem a szépelgő, terjengős, összeszedetlen fajtából, hanem abból, amikor a rutin az új hullámokat idéző frissességgel társul. A filmben tulajdonképpen a filmkészítés folyamata elevenedik meg, persze némileg absztraktabb módon: abban az értelemben, hogy az a kísérleti darab, ami a színházban jön létre, megfeleltethető a filmnek, hiszen ez is egy szabálytalan, a konvenciókra fittyet hányó, különleges mozi. Melyhez egyébként a remek színészgárda (többek között Mátray László, Bogdán Zsolt, Răzvan Vasilescu és Ilinca Hărnuț) is sokat hozzátesz, ahogy a zene is, mely a rendező feleségének, Demian Józsa Erikának a munkáját dicséri.
Mindenkinek a saját útját kell járnia, üzeni a film, s így tett Demian József is. Épp ezért lett az Éjjeli őrjárat egy könnyed, mégis mély, játékos, ám nem tétnélküli mozi.
