A Mr. Robot főszereplője nagyon furcsa figura. Alakja igazi kincsesbánya lehet egy pszichiáternek: súlyos lelki és mentális zavarokkal küzd, ugyanakkor zseni a maga területén. Hatalmas dolgokat visz véghez, mégis láthatatlan.

Elliot számítógépes biztonsági szakiként dolgozik egy cégnél, amelynek legnagyobb kliense egy E(vil)-Corp nevű nemzetközi megavállalat. Magánélete a padlón, dühkitörései miatt pszichológushoz jár, apja halála óta elkendőzött önvád marcangolja, ügyes-bajos dolgait nyers őszinteséggel megbeszéli saját magával, ezzel mintegy narrátor lesz a filmben. Zavarja a fizikai érintés, bizalmatlan mindenkivel szemben, aki él és mozog, úgyhogy feltöri ismerősei a leveleit vagy a Facebookját, hogy megtudja, kit rejt az emberek hétköznapi „maszkja”, lezárt „ügyeinek” dokumentumait aztán DVD-re írja, és zenealbumnak álcázva archiválja. Zsenialitását a Jó szolgálatába igyekszik állítani (ld. a pedofil leleplezése mindjárt a legelső epizódban), mégsem lesz tőle boldogabb, vagy kevésbé magányos. Egy napon egy anarchista hackercsapat, a maszkos szószóló mögött álló Fsociety (az Anonymous tökéletes hasonmása) környékezi meg, és ad neki vállalható irányt és célt, ez pedig az Evil Corp tönkretétele, az általa „rabságban” tartott emberek megajándékozása a Szabadsággal, és világméretű forradalom kirobbantása.

Elliot mellett áll kamaszkori szerelme és kolleganője, Angela – akinek anyja halála bélyegezte meg az életét, és aki emiatt magánnyomozásba kezd az Evil Corp eltussolt mérgezésügyében –, a szomszéd lány, Shayla – aki maga a szerelem és a normális élet lehetősége, még akkor is, ha a furcsa kapcsolat része, hogy Elliot rajta keresztül szerzi be a kábítószereit, s ha Damoklész kardjaként magasodik fölé a lány veszélyes gonosztevő dealerének alakja. Még két nő van jelen az életében: a vörös hackerlány, Darlene, akibe szintén megpróbál érzelmileg belekapaszkodni, illetve a már említett pszichológusnő, akinek a megvezetésével elég jól elszórakozik.

Elliot már az első részekben ellentétbe kerül Steve Jobs-vágású főnökével (csak engem emlékeztet az E-Corp az Apple i-vel kezdődő termékneveire?), aki online ujjlenyomata alapján igazán „jó ember”, és a titokzatos Evil Corp-os vezetőaspiránssal, a svéd származású Tyrellel, akiről egy-kettőre kiderül, hogy egy nagyravágyó, romlott gyík – hogy a feleségéről ne is beszéljünk… És persze ott van a másik kulcsszereplő, az anarchista csapat vezetője, a hol zsarnoknak, hol gondoskodó apafigurának tűnő, rettentően titokzatos, „Mr. Robot” feliratos dzsekit viselő pasas, akinek a neve sosem hangzik el.

Már az évad közepénél járunk, beszippantanak az illegalitás határának izgalmai, az aktatologató cégvezetők, anarchista vagy bűnöző hackerek underground világa, az (ön)iróniával teli voiceover, Elliot pánikrohamai és spontán megoldásai, különös döntései – mégis furcsa íze marad mindennek: érezzük, hogy egy kapocs még mindig hiányzik, valami rejtve maradt Eliottról, talán még Eliott előtt is… és attól a ponttól lesz igazán érdekes a sorozat, amikor ez a titok elkezd kiszivárogni.

Remek kitörési lehetőség ez a sorozat az Elliotot alakító, mostanig többnyire csak mellékszerepekben felbukkant Rami Malek számára, tökéletesen hitelesen hozza a zaklatott lelki- és elmeállapotú zsenit. Segítségére van persze Todd Campbell is, aki nemrég a Boyhood operatőrcsapatának volt tagja: erős képi koncepciót talált ki, és következetesen dolgozta ki a sorozat vizuális világát. A legfeszültebb vagy leglabilisabb pillanatokban aránytalanság jellemzi a képszerkesztést, a tárgyak elterpeszkednek a képmezőben, a mennyezet vagy az üres égbolt kitölti a kép felső felét, olykor még többet is, s ezzel ránehezedik a néző lelkére is, nem csak a kiüresedett szereplőére.

Külön ínyencségek a Mr. Robotban az egyes részek címei – a techvilághoz hűen csupa sokatmondó fájlnevet választottak az alkotók –, érdekes játékot képvisel a számos filmes utalás, idézet, rejtett hommage is – pl. Romerónak hívják az egyik hackert, Goddard pedig az apafiguraszerű cégvezető neve.

Megszoktuk, hogy több sorozatot is túlságosaan hosszúra nyújtanak gyártói az anyagi haszon reményében, azonban a második-harmadik évadnál leül a sztori, unalmasak lesznek a szereplők, és az egész elveszíti kezdeti báját és izgalmát. A Mr. Robot esetében azonban teljesen indokolt a második évad, alkotói érezhetően jó idejében megtervezték, hiszen rengeteg elvarratlan szálat hagytak az első évad végére: mit tett Tyrell? végülis milyen kapcsolat fűzi Elliothoz? Angela melyik oldalon áll valójában? vagy mi a terve, ha a látszólagos pozíciója nem egyezik azzal, ami a szíve mélyén rejtőzik? És teljesen biztosak lehetünk abban, hogy Tyrell hátborzongató svéd asszonykája is jelentősebb szerepet fog kapni a következő évadban.

Mindent egybevéve, remek pszicho-tech thrillerrel állt elő a Universal, a júniustól szeptemberig bemutatott első évad után már tényleg dolgoznak a következőn – és csak azt üzenhetjük nekik: húzzatok bele, várjuk a folytatást!