Terminátor-kamaravígjáték – Jean-Pierre Jeunet: BigBug

2022. február 16. – írta Fazakas Lehel

2045-ben a mesterséges intelligencia robotjai már majdnem elavultak, a klónozás mindennapos, és az sem elképzelhetetlen, hogy az emberek halhatatlanná válnak a virtuális térben. A BigBug kontextusa kényelmes terep lehetne a kacatokat és kütyüket annyira kedvelő rendezőnek, aki ezúttal a valóság konvencióitól mentesen léphet a fantasztikum felé, Jean-Pierre Jeunet mégis eltéved a high-tech hologramok villanásai között, emberségessége elhalványul túlszaturált komédiájában.

Az utolsó előtti akcióhős – Robert Lorenz: The Marksman / Az oltalmazó

2021. június 2. – írta Jakab-Benke Nándor

Az oltalmazó (az eredeti cím szerint inkább A mesterlövész, de ilyen címfordítása már egy csomó amerikai filmnek van) egyetlen aduásza Liam Neeson lenne, de még ő is tájidegen e vidéken.

Óvatos emlékezés – Emmanuel Osei-Kuffour: Black Box

2020. október 15. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

Az emlékezet és a kortárs technika viszonya egy igen hálás, releváns és filmnyelvi lehetőségekben is gazdag téma (pl. Memento), azonban a Black Box inkább lesz egy elfogadható, de nem túl ötletes vagy emlékezetes Black Mirror-feldolgozás, mintsem egy önálló, erős koncepcióval rendelkező film.

A múzsa jogán – Olivier Assayas: Doubles vies / Non-Fiction

2019. június 5. – írta Farkas Boglárka Angéla

Assayas legfrissebb alkotása egy entellektüellekről szóló, humorral fűszerezett film, amelyben a szerző a fikció és a valóság viszonyáról, valamint az analóg és digitális technológiák közötti harcról meditál.

Körbevesznek jó barátok és rosszak – James Ponsoldt: The Circle / A kör

2017. május 1. – írta Pernecker Dávid

A kör provokatívnak szánt felvetésein csak idegeskedni lehet, de annyit meg nem ér az egész.

Játszd újra, Sam! – A remake- és a reboot-filmekről

2016. január 6. – írta Pernecker Dávid

Nincs unalmasabb – és ugyanakkor kielégítőbb – dolog manapság filmkritikusi körökben, mint napi rendszerességgel azon sírni, hogy Hollywoodban ma már senkinek nincs egy tisztességes, egyedi, sajátos, önálló ötlete. Az alábbi szöveg szerzője is ezt teszi, legalábbis – szándéka szerint – részben.

luke_i_am_your_father.mp4 – Sam Esmail: Mr. Robot

2016. január 5. – írta Buzogány Klára

A Mr. Robot főszereplője nagyon furcsa figura. Alakja igazi kincsesbánya lehet egy pszichiáternek: súlyos lelki és mentális zavarokkal küzd, ugyanakkor zseni a maga területén. Hatalmas dolgokat visz véghez, mégis láthatatlan.

Az alma fája – Danny Boyle: Steve Jobs

2015. december 15. – írta Németh Szabolcs Előd

Aaron Sorkin forgatókönyvíró, Danny Boyle rendező és Michael Fassbender triója felülírja az unalmassá vált hollywoodi életrajzi filmek formáját az Apple-alapítóról szóló mozijukban: nem egy Wikipedia-szócikket vázolnak fel, vagy pátosszal kenik agyon szereplőjüket – ahogy tette a 2013-as Jobs –, hanem olyan elbeszélői struktúrát használnak, amely inkább a színházhoz áll közel: három „felvonásban”, avagy kinyújtott óriásjelenetben dramatizálják az ikonikus figura ellentmondásos személyiségét. Habár a kétórás filmet nemes egyszerűséggel Steve Jobsnak keresztelték, nézése közben többet tudhatunk meg az emberi természetről, mint Steve Jobsról vagy a tech businessről.

Egy másfél tonnás robot pattog az aszfalton – A CGI térnyeréséről

2015. augusztus 20. – írta Pernecker Dávid

A CGI-nek van más bűne is Jar-Jar Binksen kívül. Pedig voltak, és vannak is olyanok, akik úgy használják, ahogy az ildomos.

Szívni élvezetből – avagy a DSLR-filmezés csodálatos világa

2011. szeptember 5. – írta Bán Attila

DSLR-rel készült videót nézni sokkal élvezetesebb, mint DSLR-rel videót forgatni. Ez röviden azért van, mert a tükörreflexes fényképezőgépek ugyan nagyságrendekkel szebb mozgóképet rögzítenek, mint a félprofi videokamerák, de filmezni nehezebb velük, mert nem erre vannak kitalálva. Ebben a rövid cikkben néhány alapvető infót szeretnék átadni azoknak, akik egyszemélyes Hollywood-aspirációkkal rendelkeznek.