Danny Boyle: Steve Jobs Danny Boyle: Steve Jobs

Az alma fája

Danny Boyle: Steve Jobs

ÉRTÉKELD A FILMET!
Steve Jobs
Danny Boyle
2015

A Filmtett szerint: 7 10 1

7

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Aaron Sorkin forgatókönyvíró, Danny Boyle rendező és Michael Fassbender triója felülírja az unalmassá vált hollywoodi életrajzi filmek formáját az Apple-alapítóról szóló mozijukban: nem egy Wikipedia-szócikket vázolnak fel, vagy pátosszal kenik agyon szereplőjüket – ahogy tette a 2013-as Jobs, hanem olyan elbeszélői struktúrát használnak, amely inkább a színházhoz áll közel: három „felvonásban”, avagy kinyújtott óriásjelenetben dramatizálják az ikonikus figura ellentmondásos személyiségét. Habár a kétórás filmet nemes egyszerűséggel Steve Jobsnak keresztelték, nézése közben többet tudhatunk meg az emberi természetről, mint Steve Jobsról vagy a tech businessről.

Az első szegmens 1984-ben játszódik, Jobs a Macintosht készül bemutatni a cég társalapítójával, Steve Wozniakkel (Seth Rogen), állandó marketinggurujával, Joanna Hoffmannal (Kate Winslet) és az egyik alapfejlesztőjével, Andy Hertsfelddel (Michael Stuhlbarg). Amint nagyban folyik a nyitórendezvény előtti sürgés-forgás, betoppan Jobs exnője, Chrisann (Katherine Waterson), aki sikertelenül próbálja meg újra rávenni Steve-et, hogy végre ismerje el, hogy ő az apja öt éves kislányának. A perceken át tartó jelenet után a kamera már Steve és az éppen aktuális Apple-vezérigazgatóval, John Sculley-val (Jeff Daniels) szócsatázik. Ugyanezek a real time-hatású jelenetek kétszer is megismétlődnek: 1988-ban, a NeXT első prezentációja előtti felhajtáskor, illetve az iMac 1998-as bemutatóján. Ezek alatt végig Jobsra tapad a kamera és látjuk komplex interakcióit kollegáival, illetve lányával.

Fassbendertől megszoktuk a profizmust, játékában átütően képes adni a saját zsenialitástól szédült, kvázi-pszichopata innovátort, aki soha nem volt képes személyes és profi kapcsolatait hosszútávon fenntartani. Fassbender one man show-jában egyszerre tud szimpatikusnak és kegyetlennek tűnni ugyanazzal az arccal, kiváltani a nézőből bólogatásokat a felmondott életbölcsességekre és ellenszenvet az aljas húzásaira. A többi szereplő nem kap mélyebb dimenziót, katalizátorként működnek, hogy a velük levő interakció során Jobs személyiségének újabb aspektusait domborítsák ki.

A film legdinamikusabb konfliktusa mégis az apa-lánya viszony marad, amely a nagy (életrajzi) hiátusokkal dolgozó sztori ellenére ad egy fejlődési ívet Jobs figurájának. Ahogy egyre inkább elfogadja őt, közelebb engedi magához, és megpróbálja beleélni magát – a kezdeti elutasítás ellenére – az apa szerepébe, annyira „váltja” meg őt egyre inkább a film is. Nyomon követhető, amint interakcióik során a kezdetekben megismert, saját maga által kreált álbölcsességekkel igazolt ignoranciáját levetkőzi, és belátja mulasztásait, úgy szakmai, mint magánéleti téren. Ez a felismerés pedig a haláláig kitartó sikeréhez vezet. A filmben ez lenne az iPod bemutatója, a kütyü, amely „száz meg száz dalt csempész lánya zsebébe”, de ebből már csak egy apró részt láthatunk, the rest is history – ahogy mondják: médiahiszti övezte újabbnál újabb Apple-termékek, „na, kié az első új iPhone?”-riportok, „ennyiért veszed, ennyiért csinálják Ázsiában”-posztok.

Hogy tényleg „megváltoztatta-e a világot” Steve Jobs, arról nem szól film –  szerencsére –, de mindenképpen egy jóval árnyaltabb képet nyújt a film piedesztálra emelt ikonjáról. Ha eltekintünk Boyle és Sorkin filmjének alanyának kilététől, akkor egy nagyon jó történetet kapunk, amely az emberi tökéletlenséget ünnepli. És látszik, hogy inkább erre törekedett a duó, már csak onnan is, hogy aki mondjuk nem ismeri részletesebben Jobs munkásságát, életét és annak fordulatait, főbb állomásait, akkor nehézkesen tudja életrajzi filmként nézni a Steve Jobsot, ugyanis néha csak jelzésszerűen vannak megemlítve a három nagy szegmens között történtek, mégis feltételezi a film, hogy nézője ismeri ezeket az infókat. Gyorstalpalónak meg lehet nézni szintén a Jobs-imázst relativizáló, kissé elfeledett, de annál részletesebb és pontosabb dokumentumfilmet, a Steve Jobs: The Man in the Machine-t.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Steve Jobs

Steve Jobs

Színes életrajzi, filmdráma, 122 perc, 2015

Rendező:
Szereplők: , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

7

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg