A címet ihlető, kétes művészi értékű dalt ismerjük, most nagyívű, szemmel is jól látható produkciós értékű dokumentumfilm készült Hosszú Katinkáról. És megint bebizonyosodott, hogy nem feltétlenül szerencsés, ha a film főhőse ott ül a vágóasztalnál is.

Filmkészítés-vizsga, második oldal, első feladat. Hogyan kezdődne a dokumentumfilmed, ha egy olimpikon úszóról kellene forgatnod? – hangzik a kérdés.   víz alatt, lassítva mutatnám – vágja rá a leckét jól bemagoló nebuló. Nos, pontosan így startol a Pálinkás Norbert által rendezett, Katinka című film is, ami talán jól mutatja a mozi kiszámíthatóságát és iskolás jellegét. A rendező érezhetően igen sok dokumentumfilmet nézett meg előzetesen, az kár csupán, hogy a húsz évvel ezelőtti kínálatból, és a Netflix találati listájának második feléből válogatott.

Pedig (és ez lesz ennek a cikknek talán a legtámadhatóbb része) önmagában azzal nincs gond, hogy Hosszú Katinkáról filmet forgatnak. Az utóbbi évek egyik legeredményesebb magyar sportolójáról van szó, a klasszis sportolokról pedig gyakran készítenek filmeket pezsgőbb filmkultúrákban is. Ráadásul Katinka egyébként is izgalmas karakter, sporteredményein túl síkra szállt az úszószövetség korábbi vezetésével (a híres szerződéstépés talán mindenkinek megvan), megnyilvánul közéleti kérdésekben is, és a háttérben még egy abuzív jegyeket mutató korábbi párkapcsolat is meghúzódik.

Lett volna tehát bőven lehetőség, ám azért arra előzetesen is számítani lehetett, hogy az executive producerként is jelen lévő főszereplő nem biztos, hogy minden esetben a legjobb előjel egy film esetében. A sportról szóló dokumentumfilmeket egyébként is nagyjából két csoportra lehet osztani. Az első esetben a cél a brand erősítése, a sportoló szimpatikussá tétele, esetleg némi pozitív üzenet megfogalmazása a kemény munka kifizetődő jellegével kapcsolatban. Nyilván ez a gyakoribb, de léteznek azért olyan filmek, amikor az alkotók a mélyebb megértés igényével fordulnak az alany és a felvetett témák felé.

Pálinkás Norbert nem utóbbi mellett döntött, hanem a Mátyás király-meséket idéző módon adott is, meg nem is. A film felvet bizonyos kérdéseket, akár a korábban említett párkapcsolat kapcsán, akár az élsportolók nőiségével kapcsolatban, de éppen csak annyira kapargatja minden téren a felszínt, hogy senki se érezhesse magát sértve. Egy jórészt linerás ívet kapunk, amely egy páratlanul sikeres sportolót mutat be. Kudarc pedig ebben az értelemben nincs is, hiszen már ugrunk is tovább a következő nagy sikerre: a tokiói olimpia sportkudarca tulajdonképpen csak a egy nagyobb jót készít elő (a magánéleti kiteljesedést).

Több téren komoly hiányérzetünk lehet, hiszen a korábbi bekezdésekben tárgyalt, izgalmas témák közül alig-alig jelenik meg valami a filmben. Mindenképp pozitívum viszont, hogy Shane Tusup személye nem maradt ki teljesen. Hosszú Katinka korábbi férje és edzője önmagában megérne egy filmet: impulzív, sok esetben túl agresszív figuráról van szó, akinek számtalan konfliktusa volt az edzőkollégákkal, az úszótársakkal, gyakorlatilag mindenkivel. És bár minden bizonnyal nem volt ilyen szándék a moziban, mikor Katinka szülei vagy épp barátai arról beszélnek, hogy Shane hogyan szigetelte el őt, akkor bizony egy minimum egészségtelenül domináns férfikép jelenik meg előttünk.

Azonban – talán egyfajta korrektségi igény nyomán – ebben a témában sem kapunk igazán erős állításokat, gyakorlatilag annyi hangzik el, amit külső szemlélőként is gondolhattunk, hogy hosszú távon minden bizonnyal terhelt lehet egy ennyire összetett viszony, ahol a szerepek nincsenek elválasztva. Shane egyébként csak archív felvételeken jelenik meg, nem szólal meg, de a készítők állítása szerint keresték őt, és maga döntött úgy, hogy nem él a megszólalás lehetőségével, így ezt nem róhatjuk fel hibaként. Nem úgy, mint azt, hogy Hosszú Katinka közéleti szerepvállalása, illetve a Gyárfás Tamással vívott harca teljesen kimarad. Emellett Pálinkásék érzésem szerint egy csapdába is belelavírozzák magukat, hiszen elkezdenek foglalkozni az Iron Lady-jelenséggel, de addig jutnak, hogy az egy külön személy, amely nem azonos a valós Hosszú Katinkával. Pedig innen lehetett volna igazán jól megfogni Katinkát, bemutatva, hogy ez a konstruált én hogy segíti őt a versenyzésben, ezzel párhuzamosan azonban nem teszi őt szimpatikussá  a külvilág szemében. Mert (és erre megintcsak nem tér ki a film) Hosszú Katinka az egyik olyan nagy magyar sportoló, aki bizony megosztónak számít, nem övezi őt egyértelmű áhítat.

Az viszont üdvözlendő, hogy megjelenik az a kérdés, amely talán egyre többeket foglalkoztat, mégpedig hogy megéri-e? Megéri-e feladni a magánéletet, a személyiséget, megéri-e hányingerig edzeni a 4:26-os 400 vegyesért? Válasz persze nincs, mert nem is lehet, talán önvédelemből, de mindenki reméli, hogy igen.

A tematikai problémákon túl vannak technikai gondok is. Zavaros például a film időkezelése. Életrajzi mozik bevett felépítése, hogy a jelenből indulunk, de ezt követően kronologikusan látjuk a múlt eseményeit. Egy ideig úgy tűnik, itt is ezzel lesz dolgunk, ám a későbbiekben is vannak érthetetlen ugrások, ahol nemcsak az időszervezés válik zavarossá, hanem az sem egyértelmű, hogy milyen tematika mentén kapcsolódnak egymáshoz a szálak.

Bizonyos pontokon a hanggal is probléma van, nyilván nem várható el, hogy a civilek közül mindenki tökéletes artikulációval és hangerővel beszéljen, de ezzel az utómunkánál kellett volna kezdeni valamit, helyenként ugyanis nagyon nehezen érteni egyes párbeszédeket.

A film magyar dokumentumfilmes mércével nézve igen komoly költségvetésből készült, azt pedig meg kell hagyni, hogy ez látszik is. Sok helyszín, látványos felvételek, ritmusos vágás jellemző rá – persze ez nagyjából az a fajta profizmus, amit bármelyik szabadon választott, közepes netflixes vagy HBO-s dokumentumfilmtől megkapunk, de ahol kellett, ott a technikai hátteret jórészt odatették az alkotók.

Lehetett volna jó film a Katinka, ehelyett az lett, amit várhattunk. Egy komoly költségvetésű reklámfilm, amiben vannak tényleg kedves archív felvételek, pillanatokra még a hangulata is el tud kapni, de egészen biztosan nem ez a film fogja megreformálni a magyar életrajzi filmek palettáját.