Szerb Antal szerint Velence csak részben valóságos: nagyrészt költészet és nosztalgia ötvözete. Velencéhez hasonlíthatjuk azokat az olasz városokat is, amelyek Novobáczky Sándor és Erdőss Pál Utas és holdvilág – a regénnyel azonos – című kreatív dokumentumfilmjében megjelennek.

Valóság, költészet és a romantikus Szerb Antal világa iránti nosztalgia keveredik magában a filmben is, amely érdekes műfajötvözet. Az adaptáció egyrészt ismeretterjesztő filmek eszköztárát felvonultató útifilm, hiszen a stáb láthatóan ugyanazokat a helyszíneket eleveníti fel, amelyeken a regény főszereplője megfordul, Firenzétől Toscanáig és Assisiig. Janus-arcúan sejlenek fel az egyes városok: ahogy a regényben, itt is megjelenik sötét romantikus képük, ellentétben a turistaparadicsomok hamisságával, így a film is más lesz, mint a hagyományos turistautak kamerával írt naplójegyzetei. Az Utas és a holdvilág ugyanakkor mozgóképes műelemzés és életrajzi film is: szakértők kutatják a regény motívumrendszerét, valamint azokat a jelzéseket, amelyek életrajziaknak tűnnek vagy tűnhetnek. Történészi, irodalomtörténet-írói, tanári, ugyanakkor egyszerű olvasói szemszöget ismertetnek meg az interjúk, regényrészleteket a narráció.

A – kissé közhelyes – operatőri munka, valamint a kézikamera gyakori használata a jelenbe vonzza a Szerb Antal-féle, illetve a regényhős által megélt múltat, érzékelhető valósággá alakítja a regényt és az olasz városokat övező költészetet. A zene erős hangulatkeltő hatással bír, használata romantikus idézetként működik.

Mindezáltal az Utas és holdvilág filmként, akárcsak a regényben, sokrétű utazás: térben is, és lélekben is messzire jut, a néző számára pedig egy nemzetközi színtéren csak az utóbbi években ismertté váló regényíró személyiségének rejtelmeibe vezet el.