Kritika | M. Night Shyamalan: Glass / Üveg Kritika | M. Night Shyamalan: Glass / Üveg

Lenyűgöző szuperhőseink

M. Night Shyamalan: Glass / Üveg

ÉRTÉKELD A FILMET!
Üveg
M. Night Shyamalan
2019

A Filmtett szerint: 6 10 1

6

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Az Üveg tulajdonképpen egy ad hoc franchise harmadik része, amit Shyamalan addig korrumpált, hogy szuperhős-történet lett belőle.

Nem véletlen, hogy M. Night Shyamalan, a lenyűgözés hollywoodi főpapja az utóbbi években zsánert váltott. A horror-thriller műfajában mozgó, az információ visszatartásából karriert építő rendező hiába ismételgetné filmvégi nagy csavarjait napjaink nézőközönségnek. Ma már a szuperhősök karizmája (testi/szellemi fölényük, milliókat érő csúcstechnikájuk, szexi humoruk stb.) a lenyűgözés elsődleges eszköze. Az Üveg tulajdonképpen a harmadik része egy ad hoc franchise-nak, amit Shyamalan addig korrumpált, hogy szuperhős-történet lett belőle.

„Indító” darabja a 2000-ben bemutatott A sebezhetetlen, egy műfajiságot kiforgató szuperhősös történet Bruce Willis főszereplésével. A szuperhősfilmek között szubverzívnek számító filmben az emberfeletti állóképességgel bíró Dunnt Samuel L. Jackson karaktere, Elijah ébreszti rá képességeire, éppen az által, hogy tökéletes ellentettje a hősnek, mert az ő csontjai a legkisebb ütés hatására is eltörnek. A 2016-os Széttörvében a 24 személyiséggel rendelkező James MacAvoy alteregói rabolnak el fiatal lányokat. Itt a tudathasadásos állapot nem betegségként értelmeződik, hanem szupererőként: a különféle ének tudása halmozódik, olyan is akad közöttük, aki az evolúció következő fázisát képviseli. Itt az őrület a létezés egy másik lehetséges formájaként tűnik fel, nem pedig az egészségestől és normálistól eltérő betegségként (Shyamalan Foucault-t olvas?), ugyanakkor az első ilyen szuperembert a film sorozatgyilkossá avanzsálja (Shyamalan nem olvas Foucault-t).

Az Üveg egyszerre akar két különálló film folytatása lenni, de a saját maga állította dramaturgiai kihívástól megijed, és a lenyűgözések ismételt hullámaival igyekszik lebilincselni a nézőt. Egyrészt, túl sok szereplőt kell mozgatnia, amiből az következik, hogy nincs idő jellemábrázolásra. Jó-jó, mindenki nézze meg az előző két filmet is – biztatnak lelkesen fogyasztásra a producerek. Rendicsek, de mi van azzal az évezredes narratív hagyománnyal, hogy ha egy történetnek beazonosítható szereplője van, akkor ő jellemfejlődésen megy keresztül? Fentről lefelé, lentről felfelé, oldalazva, bármilyen irányba, a lényeg, hogy nem pont ugyanolyan a történet kezdetén, mint a végén. Az Üveg meg sem kísérel hasonlókat, sőt mindezt egy negatív tartományba képes visszafordítani. Az író-rendező egy térbe, az elmegyógyintézetbe zsúfolja össze a színészgárdát, ahol a szintén jobb sorsra érdemes Sarah Paulson győzködi a szuperhősöket arról, hogy ők nem is azok, akiknek hiszik magukat. Vagyis a harmadik rész azon erőlködik, hogy a másik két film cselekményét és jellemfejlődését nullázza le, így feleslegessé téve az eddig megszerzett tudásunkat. Mindezt annak érdekében, hogy minél jobban összezavarja a nézőt, mert akkor könnyebb lenyűgözni.

De mi történik, amikor lenyűgöznek bennünket? A szó etimológiája arról árulkodik, hogy hatalmi viszony alakul ki a lenyűgöző javára: a nyűg olyan kötélféle, amivel a mezőre kivitt lovak lábszárát kötötték meg, átvitt értelemben pedig nyűgnek nevezünk minden olyan akadályt, ami a szabad mozgást vagy cselekvést gátolja. Amikor igazán lenyűgöznek bennünket, akkor nem csak megtorpanásra kényszerítenek, de a monumentális hatás egy rövid időre mintegy fel is számol bennünket, azt akarják elérni, hogy oldódjunk fel az ámulatban. Ezt ne keverjük össze a fenséges (sublime) fogalmával, ami a romantikus esztétikai gondolkodásban kifundált minőség. Hasonlót érzünk a természet nagyságával való találkozáskor, de sem az óceán, sem a hegyek nem tehetnek arról, hogy ezt érezzük a velük való találkozáskor. Ami azonban szánt szándékkal le akar bennünket nyűgözni, azzal már érdemesebb óvatosnak lenni. (James McAvoy majdnem az egyedüli színész, aki játékával tényleg igyekszik hozzájárulni a film nézhetőségéhez. A franchise-gyártás kényszerítő ereje azonban itt is érezteti hatását, és a karaktert elhasználják: a 24 alteregóból túl sokat kell váltogatnia egy-egy jeleneten belül, ezért a korábban látott színészi bravúr szépen, lassan és heroikusan dugába dől.)

A lenyűgözéshez azért jönnek kapóra a szuperhősök, mert emberfeletti képességeiken, tökéletes testükön, morális fölényükön tényleg csak ámulni tudunk. És amikor a szuperhős feltűnik, az addig riadt ábrázatok kisimulnak és fölcsillan rajtuk a szocialista realizmus plakátjairól ismert, a soha el nem érkező jövőbe révedő szorgos tekintetek bizakodása. Ja, hogy ők a jó fiúk, és majd megvédenek bennünket? Persze-persze, de lenyűgözöttként, megbéklyózottként a passzivitásra vagyunk kondicionálva, és amikor azon kapjuk magunkat, hogy a főellenség már az utcákat és a tereket rombolja, akkor mi halandók nem csinálunk semmit, nem szerveződünk, nem alakítunk ki igazi ellenállást, hanem szűkölve várunk a szuperhősre.

Az Üveg utolsó jelenetét is hasonló életérzés járja át, ahol az életben maradt szereplők az elkápráztatások legutolsó bugyrában tudatják a világgal (Amerikával), hogy a szuperhősök igenis lé-tez-nek. Meg az ő létüket titkolni akaró titkos szervezetek is vannak, és ha a kasszáknál jól teljesít a film, akkor biztosra vehető, hogy van valahol egy maréknyi másik szuperhős is, akik mozijegyünk áráért ismét le fognak bennünket nyű-göz-ni.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Üveg

Üveg

Színes fantasy, sci-fi, thriller, 129 perc, 2019

Rendező:
Szereplők: , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

6

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat