A Szerelmes SMS érezhetően nem az a gagyi limonádé akar lenni, amire a címe alapján elsőre asszociálnánk. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy sikerül is teljesítenie a kitűzött célt.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a hollywoodi romantikus film már teljesen kimaxolta a szerelmes üzenet-témakört. Legyen szó az ismeretlen nagy Ő-vel való véletlen találkozásról (A szerelem hullámhosszán, Üzenet a palackban), a távkapcsolat okozta nehézségek legyőzéséről (Kedves John!), a szerelem idősíkokon átívelő erejéről (Ház a tónál), vagy éppen a szeretett társ elvesztése utáni gyász feldolgozásáról (P.S. I Love You), az érzelmes küldemény romkom és melodráma számára egyaránt hasznos mozgatórugónak bizonyul. Ennyi előkép után a német Szerelmes SMS sem tud igazán újszerűen gondolkozni a két műfaj közkedvelt motívumáról. Leginkább a P.S. I Love You-ban látottakat variálja, de talán helyesebb lenne úgy fogalmazni: abból él.

A színésznőből rendezővé előlépő Karoline Herfurth filmje is az elengedésre és az ezt követő továbblépés problémáira, dilemmáira épül. Míg a P.S. I Love You-ban az agydaganatos férj gondoskodik arról, hogy halála után felesége az előre megírt, egy éven keresztül folyamatosan kézbesített levelek révén leküzdhesse a depressziót és betölthesse valakivel az utána maradt tátongó ürességet, addig a Szerelmes SMS-ben a gyászoló nő dönt úgy, hogy üzenetküldözgetős terápia révén próbál meg elszakadni tragikus körülmények közt elhunyt vőlegénye emlékétől.

A gyerekkönyv-íróként és illusztrátorként dolgozó Clara-nak (akit a csodaszép rendezőnő alakít) két évvel szerelme elvesztése után sem sikerül túljutnia a gyászon és az ebből fakadó alkotói válságon, ezért elengedő SMS-eket kezd küldözgetni annak régi mobilszámára. Azt azonban nem sejti, hogy a számot azóta a menyasszonya mellett boldogtalan újságíró, az igaz szerelmet kereső Mark (Friedrich Mücke) használja, aki a fejébe veszi, hogy kinyomozza, kitől kapja az érzelmes üzeneteket. Ezáltal pedig akaratlanul is előidézi, hogy Clara számára a régi szerelemtől való elbúcsúzás egyben egy új kapcsolat kezdetét jelentse.

Mivel a sztori már az első SMS elküldése előtt is két, egymáshoz közelítő szálon fut, Mark pedig sosem reagál az üzenetekre, a forgatókönyv szerencsére (egy apró, de még a jó ízlés határán belül maradó geget leszámítva) nem játssza ki a kézenfekvő „azt hisszük, üzenet érkezett a túlvilágról"-kártyát. Jóllehet mindennek nem is lenne túl nagy súlya, hiszen az elhunyt kedvesről − azon kívül, hogy Bennek hívják és hogy egy ostoba tévéreklámhoz hasonló, vidám zenével megtámogatott és meghökkentő gázolással záruló nyitójelenetben szerelmesen búcsúzkodik főszereplőnktől − egyáltalán nem tudunk meg semmit. Ez pedig a Szerelmes SMS alapvető hibája.

A P.S. I Love You egyrészt bivalyerős pre-title jelenettel indít, amely a Gerard Butler és Hilary Swank által alakított házaspár életének nyálban ázó részletei helyett inkább egy rendkívül életszerű, valós, hétköznapi problémákat bemutató veszekedésre és az ezt követő kibékülésre összpontosít. Másrészt a flashbackek révén nemcsak az elhunyt férjet ismerjük meg, hanem a két főszereplő szerelmének fontosabb állomásait is. A Szerelmes SMS viszont annak ellenére sem akar semmit elmondani a hosszan gyászolt férfiról, hogy Clara és Mark alakuló románcának főbb fordulópontjai kivétel nélkül hozzá köthetők. A romkom műfajában megtűrtnek számító, ám egyébként végtelenül zavaró véletlen-szituációk és deus ex machina megoldások a megszokottnál jóval magasabb számát pedig talán még el is lehetett volna fedni valami plusszal, és így nem csak az egyéb filmekből már jól ismert, szívszaggatóan szomorú slágerekre vágott montázsokból értenénk meg, hogy itt bizony most együtt kellene zokognunk a főhőssel, mert képtelen túllépni halott vőlegénye emlékén.

Ezektől és egy érthetetlen okokból a cselekménybe erőszakolt cyranós mellékszáltól eltekintve azért szép számmal akadnak valóban átérezhető, vagy éppen megmosolyogtató helyzetek is a filmben. A romantikusabb lelkületű nézők pedig valószínűleg őszintén fognak szorítani azért, hogy Clara és Mark végül összejöjjenek (bármennyire is kiszámítható ez). Mindez a német nőkhöz kapcsolódó sztereotípiákat totálisan hazavágó Karoline Herfurth bájaival és egy igencsak érzelmes, direkt a filmhez írt betétdallal (Femme Schmidt: Shape of Love) kiegészítve a nyári hónapokban talán elég is ahhoz, hogy kicsit megengedőbben osztályozzuk a filmet, és annak ellenére is jó élménnyel távozzunk a moziból, hogy később valószínűleg rádöbbenünk, a Szerelmes SMS sajnos épphogy csak alulról súrolja az „oké/elmegy"-szintet.