Julian Doyle: Chemical Wedding Julian Doyle: Chemical Wedding

Mindenki okkuljon belőle

Julian Doyle: Chemical Wedding

ÉRTÉKELD A FILMET!
Chemical Wedding
Julian Doyle
2008

A Filmtett szerint: 7 10 1

7

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Én mindig is tudtam, hogy Bruce Dickinson – a brit metállegenda, az Iron Maiden énekese – többre is képes mint „csak” hatalmasakat énekelni és jó bulikat csinálni. És lőn: a tíz évvel ezelőtt kiadott szólóalbumából, a Chemical Wedding című azóta metálfavorittá vált lemezből kiindulva írt egy hasonló című filmet – ami el is készült.

Sajnos, ahogy egyre több produkció esetében történik így, ezt is hamar lelőtték DVD-n, ami kétségessé teszi egy majdani igazi mozis bemutatás lehetőségét. Nem mintha panaszkodnék: így legalább letölthető élvezhető minőségben. Végignézés után viszont némileg érthetővé válik a DVD-s kiadás apropója: nem mintha annyira rossz lenne, de emiatt a film miatt nem fognak moziba tódulni az emberek.

A hetvenes évek „camp”-horror-thriller-esztétikáját visszasíróknak és az okkultizmustól nedvesedőknek viszont igazi csemege a film. A történet Aleister Crowley, a hírhedett okkultista filozófus, mágus, „a leggonoszabb földi ember” figurája körül forog – és csak most esik le, hogy milyen kevesen dolgozták fel e hihetetlenül ellentmondásos angol életét és gondolatait. Pedig a szóban forgó úriember filmbe illő módon élt és halt meg: azonkívül, hogy kitalálta a Thelema vallást/szektát/életfilozófiát, több okkultista társaság befolyásos tagja és tucatnyi okkultista könyv szerzője volt, sakkozott, festett, megrögzött hedonista és perverz lévén drogokkal és biszexualitással kísérletezett, mindezt folyamatos botrányok és titkok között, önmagát a bibliai Fenevadnak (The Beast) becézgette. És élete, gondolkodása leginkább metálzenekarok szövegeihez szolgáltatott inspirációt. Mindeddig.

Dickinson történetében egy makogós, nyámnyila cambridge-i irodalomtanár egy szuperszámítógéppel és Crowley hagyatékával való kísérletezgetés nyomán megidézi magát Crowleyt, a Földre szállt Gonoszt, a 20. századi Lucifert. Ez a megidézés egyben kafkai átalakulást is jelent: tulajdonképpen a professzorból lesz Crowley, annak számtalan reinkarnációi legutóbbi állomásaként. Amint sejthetik, a film innentől kezdve lesz érdekes: a Haddo/Crowley-t alakító Simon Callow végre megmutatkozhat teljes színészi pompájában. Az úr szülőhazájában kitüntetett, bejáratott, nagymúltú színházi ember, de ez ebben a filmben nem válik hátrányára – éppen ez a teátrális, mindenféle főgonoszt megszégyenítő, beleélő, szentenciákban és setét aforizmákban beszélő grand guignol-játék az, ami élvezhetővé teszi a filmet, persze, ha belemegyünk a játékba. A kopasz, kövér, rettentő perverz alak mellett az összes többi színész és szerepe csöplesz, unalmas famulussá minősül vissza.

A film amúgy tudatosan és szemtelenül idéz meg szinte mindent – főleg a képi világot illetően –, ami valaha számított a horrorban, a fantasyban, a gothicban, a misztikus thrillerekben: egy-egy beállításon szinte ott van egy hatalmas „approved by Mario Bava”-pecsét, máshol erős Carpenter-illat lebegi át a teret, de az árgus szemek találhatnak itt Ken Russellt, Lucio Fulcit, Terry Gilliamet és sok egyebet. Az utóbbi párhuzam pedig egyáltalán nem véletlen: a rendező/társíró Julian Doyle leginkább Monty Python- és Terry Gilliam-produkciók stábjából lehet ismerős, főleg vágóként. Ennek a háttérnek köszönhetően pedig – hálistennek – a film nem mindig veszi teljesen komolyan önmagát, s ezáltal nézhetővé is válik.

Maga a chemical wedding, azaz az alkímista esküvő egy olyan szertartás, aminek folyamán Crowley véglegesen reinkarnálódhatna, ehhez egy giccses vérátömlesztéses rituálét kell végrehajtania egy vöröshajú lánnyal. A dramaturgia, sajnos, a lehető legszokványosabbá válik a film végére, így a pozitív főhős, az Amerikából érkezett fiatal tanár idejében odaér és megakadályozza a szentségtelen rítust. Ezt követi némi zavaros magyarázgatás párhuzamos univerzumokról, az okkultizmus mellett a relativitáselméletet is belekeverve, s ez viszont határozottan rosszat tesz a filmnek.

Ami a legtöbb nézőnek majd megmarad, az a néhány igen ordenáré, de jópofa ötlet, amit a huncut Dickinson (aki, becsületére legyen mondva, nem nyomatja agyon a saját zenéjével a film hangsávját) beleincselkedett a sztoriba: a személyes kedvenc az, amikor – immár megváltozott – irodalomtanárunk Shakespeare-t idézgetve egy hirtelen sliccbontással lepisili az első sorban ülő diákjait.

Egy legalább annyira obskurus film, mint maga a témája, helyenként egyenesen penibilis. De ha rá tudunk hangolódni a humorára, kultusz-esélyes.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Chemical Wedding

Chemical Wedding

Színes horror, thriller, 107 perc, 2008

Rendező:
Szereplők: , , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

7

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat