Trivia | Csapón kívül 8.: David Lynch: Blue Velvet / Kék bársony Trivia | Csapón kívül 8.: David Lynch: Blue Velvet / Kék bársony

Harminc éve egyre kékebb a bársony

Csapón kívül 8.: David Lynch: Blue Velvet / Kék bársony

ÉRTÉKELD A FILMET!
Kék bársony
David Lynch
1986

A Filmtett szerint: 9 10 1

9

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

David Lynch is öregszik, bizony. A mester, akitől évek óta nem láttunk a szó szoros értelmében vett játékfilmet (ha megengedő vagyok, az Inland Empire, ha szigorúbb, a Mulholland Drive óta), három évtizede rendezte azt a filmet, amely kis túlzással a teljes életmű egyfajta foglalata és – meglehet, korai – szintézise lehetne: a Kék bársonyt. És nem mellékesen: Lynch idén töltötte hetvenedik életévét.

  • A film egy olyan periódus után következett Lynch pályáján, amikor különböző, teljesen konvencionálisan értett (al)műfajokban próbálta ki magát, több-kevesebb sikerrel: Az elefántember horrorba hajló viktoriánus életrajzi dráma, a Dűne pedig némiképp rendhagyó sci-fi eposz. Nem feledhetjük azonban, hogy Lynch egy rendkívül bizarr, formabontó, összetéveszthetetlenül egyedi független filmmel kezdte pályáját, a Radírfejjel – a Kék bársony pedig mintha a műfaji/közönségfilmes tapasztalatok ötvözése lenne azzal a sajátos, groteszk-álomszerű látásmóddal, amely az évtizedek során a védjegyévé vált. Vagyis Lynch egy érett, letisztult munkában „házasította” össze a műfajtudatos filmkészítést a Radírfejig visszavezethető, rá jellemző teljes őrülettel: olyan keverék ez, amelyből remekmű születhet (mint a Kék bársony példája is mutatja), de hatalmas esztétikai és „piaci” kockázat lehetőségét is rejti magában.
  • Ehhez képest érdekességként említhetjük, hogy paradox módon a – számos rajongója és kritikusa szerint kommersz – zsákutcából való kivezető utat, a személyesebb víziók megvalósítására szolgáló esélyt éppen az a Dino de Laurentiis producer biztosította számára, aki a Dűne megrendezésére kérte fel Lynchet, és biztosította a produkcióhoz szükséges anyagi-adminisztratív hátteret.
  • A film a címét Bobby Vinton Blue Velvet című dala nyomán kapta, a dalt az Isabella Rossellini által alakított Dorothy Vallens énekli a filmben, felejthetetlenül. A nótát azóta számosan feldolgozták – amúgy Vinton, akihez a legismertebb verziót kötik, maga is feldolgozta a dalt, amelyet eredetileg Tony Bennett énekelt –, legutóbb Lana Del Rey, érzékelhetően Lynch-ommázsként.
  • Dorothy szerepét Lynch eredetileg Debbie Harry (akit leginkább a Blondie énekesnőjeként ismerhetünk) számára írta, de neki elege lett abból, hogy csupa „furcsa” szerepeket játsszon, minek utána korábban David Cronenberg Videodrome-jában hasonló karaktert alakított.
  • Lynch és Rossellini együttműködése mindenesetre „túl jól” sikerült: a Kék bársony forgatásán intim viszonyba bonyolódtak egymással, és öt évig voltak élettársak.
  • A rendező és a színésznő egy New York-i étteremben ismerkedtek meg egymással, a Kék bársony castingja során, és Lynch a bemutatkozás után állítólag ezzel a bókkal kedveskedett a nőnek: „Tudja, akár Ingrid Bergman lánya is lehetne”. Ebben csak az a vicces, hogy Isabella Rossellini tényleg Ingrid Bergman lánya (az édesapja Roberto Rossellini, a nagy olasz neorealista filmrendező).
  • Nem ez az egyetlen Lynch-film, amelyben Isabella Rossellini játszik: az 1990-es Veszett a világban szintén egy „weirdo” női karaktert, Perdita Durangót alakítja.
  • Bevallása szerint a Kék bársony világának megalkotásában Lynch saját gyerekkorából ihletődött. „Szerintem ilyen Amerika. Egyfelől van az életnek egy nagyon ártatlan, naiv oldala, másfelől ott a rettegés és a betegség. Ez minden. A Kék bársony jellegzetesen amerikai film. A látványvilágot a Spokane-ben töltött gyermekkorom inspirálta. Lumberton létező helységnév, Amerikában számos Lumberton van” – mondta el egy interjúban Chris Rodleynak.
  • Azt is elmesélte, hogy gyerekkorában, mikor egyszer a testvérével tartottak hazafelé az iskolából, szembementek egy kábult meztelen nővel az utcán. A jelenet mély benyomást tett rá, sírva is fakadt. Ez az eset szolgált Dorothy meztelen jelenetének alapjául a Kék bársonyban.
  • Frank Booth szerepére több színészt is felkért Lynch (például Harry Dean Stantont vagy Steven Berkoffot), de mindenki túlzottan taszítónak találta a karaktert. Nem úgy Dennis Hopper, aki kifejezetten ragaszkodott a szerephez. „Nekem kell eljátszanom Franket – mert én magam vagyok Frank!” – mondta.
  • A „fuck” szót, amely Frank szinte minden mondatában benne van, Lynch a forgatókönyvben minden alkalommal kipontozva írta, és – Hopper emlékei szerint – a forgatások alatt sem mondta ki soha, mindig úgy hivatkozott rá: „az a szó”.
  • Bobby Vinton Blue Velvet és Roy Orbison In Dreams című dala mellett Lynch szerette volna felhasználni a filmben egyik kedvenc dalát, a This Mortal Coil Song to the Siren című számát (eredetileg Tim Buckley műve), de szerzői jogi okokból ez nem sikerült. Lynch azonban nem adta fel, és végül sikerült megszereznie a felhasználási jogokat, a dal szerepel is az Útvesztőben című filmjének egyik fontos jelenetében.
  • A Kék bársony a Twin Peaks talán legfontosabb előképének tekinthető Lynch pályáján (nem csak Kyle MacLachlan karaktere miatt). És ha már itt tartunk, ne feledjük, hogy jövőre jön a Twin Peaks új évada, természetesen Lynch „védnökösködésével”. Már alig várjuk.

 

Források: imdb.com; Chris Rodley (szerk.): David Lynch. Osiris, Budapest, 2003.; Best Movies by Farr

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

A Filmtett szerint:

9

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Ma tölti a negyvenet Henry Cavill. Melyik a kedvenc szereped tőle?

Szavazó

Ma tölti a negyvenet Henry Cavill. Melyik a kedvenc szereped tőle?

Friss film és sorozat