A méhkirálynő emberei – Jorgosz Lanthimosz: Bugonia

2025. augusztus 31. – írta Lubianker Dávid

Lanthimosz ezúttal egy eredetileg koreai történetet formált a görög „weird wave”-et meghatározó megoldásaival hollywoodi sztárparádévá, a Bugonia mégis úgy képes témájában globális léptékű lenni, hogy kamaradrámaszerű története rendkívül intim és bensőséges.

Gyönyörök kertje – Jorgosz Lanthimosz: Kinds of Kindness / A kegyelem fajtái

2024. május 21. – írta Jakab-Benke Nándor

Aki lenyűgözve, de aggódva nézte végig Lanthimosz két korábbi filmjét, A kedvencet és a Szegény párákat, kissé felszusszanhat: nem arra ment tovább.

Az éjnek rémjáró szaka – Ken Russell: Gothic / Gótika, avagy a szellem éjszakája

2024. március 30. – írta Papp Attila Zsolt

A brit film fenegyerekének filmje Mary Shelley Frankensteinjának keletkezési körülményeit idézi meg. A Gótika őrült, hallucinogén erőltetett menet, vizuális utazás az alkotás és teremtés dilemmái körül – igazi ínyencség a bizarr, szubverzív mozi szerelmeseinek.

Atipikus találkozások – Jordan Peele: Nope / Nem

2022. augusztus 18. – írta Harsányi Domonkos

Horrorfilm? Nyári blockbuster? Vígjáték? Szerzői film Hollywoodból? Nem és igen… Jordan Peele Oscar-díjjal a zsebében sem kényelmesedik el. Helyette inkább újrafogalmazza, mit is jelent közönségfilmet készíteni ebben a világban.

Amnézia-pandémia – Christos Nikou: Mila / Apples / Almák

2020. szeptember 14. – írta Farkas Boglárka Angéla

Christos Nikou rendezői debütálása, az Almák a „görög bizarrhullám” (greek weird wave) legújabb darabja, amiben egy emlékezetvesztést okozó világjárvány apropóján merülünk el identitás és memória toposzaiban. Kritikánkkal Torontóból jelentkezünk.

A tetteknek következményeik vannak – Jorgosz Lanthimosz: The Killing of a Sacred Deer / Egy szent szarvas meggyilkolása

2017. június 16. – írta Váró Kata Anna

Jorgosz Lanthimosz legújabb filmje lassan kibontakozó formalista bravúr, ami hagy némi hiányérzetet maga után.

Az önazonosság fiktív voltáról – Portré David Lynchről

2017. május 23. – írta Virginás Andrea

A kortárs amerikai film egyik olyan alkotójáról lesz szó a továbbiakban, aki elegánsan beleőszült látomásaiba, amelyek viszont mit sem veszítettek intenzitásukból és erejükből az alkotói pálya bő ötven éve alatt. A látomás szó, minden ezoterikus és anyagfeletti asszociációjával egyetemben, akárhányadik racionális újranézés kapcsán felmerül David Lynch alkotásai esetén: sem a történetek, sem a karakterek, sőt a használt művészi konvenciórendszerek sem bizonyulnak elégségesnek ahhoz, hogy megkössék és keretbe kényszerítsék a látottakat.

Harminc éve egyre kékebb a bársony – Csapón kívül 8.: David Lynch: Blue Velvet / Kék bársony

2016. július 9. – írta Papp Attila Zsolt

David Lynch is öregszik, bizony. A mester, akitől évek óta nem láttunk a szó szoros értelmében vett játékfilmet (ha megengedő vagyok, az Inland Empire, ha szigorúbb, a Mulholland Drive óta), három évtizede rendezte azt a filmet, amely kis túlzással a teljes életmű egyfajta foglalata és – meglehet, korai – szintézise lehetne: a Kék bársonyt. És nem mellékesen: Lynch idén töltötte hetvenedik életévét.

Csúcson túli – A Cannon Films története

2015. március 31. – írta Csiger Ádám

A 80-as években roppant termékeny Cannon másodvonalbeli zsánerdarabjairól, valamint röhejes és botrányos eredményt produkáló, Arany Málna-favorit közönségfilmjeiről híresült el, ugyanakkor a két igazgatót, Menahem Golant és Yoram Globust ma már nem túlzás a B-film, a trash, a camp és az exploitation pionírjai közt emlegetni.

Az álmoktól a rémálmokig – Szerzőiség a klipművészetben 3.

2010. január 22. – írta Hlavaty Tamás

Tanulmánysorozatunk harmadik részében ismét kliprendezésben jó nevet szerező művészek alkotói portréira koncentrálunk. Szó lesz egy csodálatos elméről (Michel Gondry), egy veszedelmes elméről (Chris Cunningham) és egy bizonyos Anton Corbijnról, aki önmagában egy komoly művészeti intézmény.