2008 sem szűkölködött filmes gonoszokban, hála az egyre népszerűbb képregény-adaptációknak, ahol, mint tudjuk, a lényeg nem is a szuperhősön, hanem a szupergonoszon van. Lássuk, kik ijesztgettek idén a vászonról, avagy végre egy lista, ahol Heath Ledger Jokerje csak a második.
10
Mángorló / Iron Monger – Obadiah Stane (Jeff Bridges; Iron Man / A vasember)
Jeff Bridges minden volt már a 70-es évektől napjainkig, de főgonosz viszonylag ritkán. Az idei nyáron sem ő volt a legeslegijesztőbb figura, de a kopasz fejjel kombinált hatalmas szakáll meggyőzött arról, hogy a top tízben a helye. Főleg, ha a film végére átöltözik egy panzerfaustnyi bádogba.
9
Abomination / Förtelem – Emil Blonsky (Tim Roth; The Incredible Hulk / A hihetetlen Hulk)
Amikor Tim Rothot látjuk a képen, nem túl izgalmas. Amikor viszont átalakul erektől dagadó óriáslénnyé, a tíz éven aluliak jogosan rezelhetnek be. Kár, hogy ők elvileg nem ülhetnek be erre a filmre. De akkor legalább kimaradnak a két félpucér hústorony homoerotikus táncra emlékeztető birkózásából.
8
Aleister Crowley, „the wickedest man in the world” (Simon Callow; Chemical Wedding)
Ez sem lesz 2008 legnézettebb filmje, de aki vonzódik az okkultizmushoz és a 60-as éveket megidéző, camp-szagú malackodáshoz, az remegő szempillákkal fog visszaemlékezni Simon Callow felejthetetlen cseleire, amint a világ leggonoszabb embereként, Mister Crowleyként egyetemi tanári talárban a diákokra hugyoz.
7
Péter és Pál, a két fehérruhás szépfiú (Michael Pitt és Brady Corbet; Funny Games U. S.)
Amint most kiderült, a gonosz nem kizárólagosan Ausztriában szeret fehér golfkesztyűs srácokban materializálódni, hanem Amerikában is – snittről snittre ugyanúgy. Haneke mégegyszer ellőtte ugyanazt a poént, ezért nem érdemli meg, hogy gonoszai a top háromban legyenek. Viszont kihagyni sem lehetett őket.
6
Tran, a vietnami drogkartell kiskorú vezetője (Brandon Soo Hoo; Tropic Thunder / Trópusi vihar)
A kis Tran, kisgyerek lévén, igazából se nem ijesztő, se nem veendő túl komolyan, ami elég nagy baj tud lenni egy főgonosznál. Viszont ha a film egy fergeteges akció- és háborúsfilm-paródia, akkor ez egyenesen erény.
5
Sweeney Todd, a démoni borbély (Johnny Depp; Sweeney Todd)
Ha egy filmet Tim Burton rendez, Johnny Depp a főszereplője, és egy haj helyett torkokat vagdosó borbélyról szól, akkor bele kell-e kerülnie minden ilyen toplistába? A válasz egy határozott igen, még akkor is, ha a címszereplő dramaturgiailag nézve nem is a gonosz, hanem a főszereplő. És még akkor is, ha Depp idegesítő módon néha csak úgy dalra fakad.
4
Jack Wander rendőrkapitány (Forest Whitaker; Street Kings / Az utca királyai)
A Serpico-szerű filmek reneszánszát éljük Scorsese vénkori sikere óta (The Departed), a sok közül filmként nem emelkedik ki az átlagból Az utca királyai, de a Forest „szeme se áll jól” Whitaker által alakított korrupt, mindenre képes, sokszorosan hátbaszúrós és kicselező rendőrfőnöktől kirázza a hideg az embert.
3
Col. Dr. Irina Spalko (Cate Blanchett; Indiana Jones és a kristálykoponya királysága)
Sokáig utáltam Cate Blanchettet, s azt is bevallom, hogy miért. Mert egyszerűen nem nyeltem le, hogy őt válaszotta Peter Jackson és a stúdió a ragyogó szépségű tündekirálynő szerepére A gyűrűk urában. Az új Indiana Jonesban viszont ő az egyik tényező, aki miatt nézhető lesz a film. A hideg arcvonású, merev, katonás nőről néha nehéz eldönteni, hogy náci vagy kommunista, de valószínűleg pont ettől lesz meggyőző.
2
Joker (Heath Ledger; The Dark Knight / Batman – Sötét lovag)
Igen, kihagyhatatlan. De mivel minden egyes filmes toplistában kötelezően első helyre került, én még csak azért is második dobogósnak tartom, amúgy no comment. És igen, ez dac.
1
Anton Chigurh, a fura frizurás ámokfutó gyilkos (Javier Bardem; No Country For Old Men / Nem vénnek való vidék)
És, nahát, mégsem dac: Javier Bardem tényleg a leghátborzongatóbb jelenség volt az idei mozikban. A hülye haj, a hülye név és a hülye eszközhasználat (marhaölő szegezőpisztoly) csak még félelmetesebbé teszi a fickót, de amitől az első helyre került az izgága Jokerrel ellentétben, az a hidegvér és a nyugalom, amivel a dolgát végzi.