Gaylord M. Focker – így hívják hősünket. Némileg elfogult szülei szerint az ország egyik legjobb férfi ápolója és legalább olyan cuki, mint egy kis zsidó Marlon Brando. A Ben Stiller által alakított, szerettei által nemes egyszerűséggel Gaynek becézett (családon kívül Greg) fiatalemberrel már néhány éve megismerkedhetett a mozibajáró közönség.
Jay Roach akkor az Apádra ütök (Meet the Parents) c. komédiában a leánykérés apropóján készített filmet: Greg és Pam (Teri Polo) házasodni szeretnének, ehhez azonban az apósjelölt, Jack Byrnes (Robert de Niro) áldása is szükséges. Következhettek az előírt balszerencsék és kínos helyzetek, amelyek persze nem akadályozhatták meg Greget abban, hogy leendő apósa, a frissen nyugalmazott CIA-ügynök kegyeibe és „bizalmi körébe” férkőzzön.
A Vejedre ütökkel (mintha nem ez lenne az utóbbi idők legsikerültebb címfordítása…) az alkotók a bevált receptet hasznosítják újra, a „kínos hétvége a szülőkkel” séma ezúttal áthelyeződik a vőlegény szüleinek floridai otthonába. A műfaj befogadására edzett néző innen kezdve behunyt szemmel is felmondhatná, hogy a liberális zsidó szülők miben és hogyan fogják a leendő apatársékat ellenpontozni: az ügyvéd apa (Dustin Hoffman) tulajdonképpen több évtizede a háztartást vezeti különböző szabad elvek alapján, az orvos anyáról (Barbra Streisand) is kiderül, hogy bohém szexuálterapeuta. Heves turbékolásaik szüneteiben Fockerék végtelen szeretettel hozzák zavarba fiacskájukat, aki hiába próbálja a Jack elvárásainak megfelelőre retusálni a családi portrét. Mert Fockerék persze másképp képzelik el a családi együttlétet mint a zord, republikánus Jack és szolid neje, Dina (Blythe Danner). Jack pedig továbbra is arra gyanakszik, hogy leendő veje lehet a család amúgy hibátlan láncának leggyengébb láncszeme.
Az egymást követő véletlenek, félreértések és intrikák persze Jack „fockerizálására” futnak ki: a spártai gyereknevelés helyett tehát jöhet a gügyögés és ringatás, a szülő-gyermek kapcsolatokban pedig diadalmaskodik az őszinteség és a bizalom. Lesz is világraszóló lagzi, nagy dínomdánom és egymás nyakába borulás, a golyóálló lakókocsi pedig szerelmi fészekké változik.
A viszonylag sablonos cselekmény a műfaj határain belül tökéletesen elfogadhatónak számít, az alkotók inkább a komikus elemek bőséges tárházával igyekeztek nagyot teljesíteni. Gondolhatunk itt többek között a beszélni még nem tudó de jelbeszéddel tökéletesen kommunikáló unokára, vízöblítéses illemhelyet kezelő macskára és kéjsóvár, retikülméretű ölebre. Adjuk ehhez hozzá a nimfomán spanyol szakácsnőt és a „hülye déli rendőrt” mint sztereotipikusan felvázolt mellékszereplőket, valamint számos övön aluli és anyagcserével kapcsolatos poént – rögtön kitűnik hogy Roach és társai az óhajtott hatás érdekében minden eszükbe jutó humorforrást bebiztosítottak. Jellem- és helyzetkomikumban tehát nincs hiány, nyelvi sziporka is akad, inkább ezek színvonala tűnik egyenlőtlennek.
A film legnagyobb erősségét azonban a szereposztás jelenti. Ben Stiller a tőle megszokott exhibicionista blődlizés (lásd: Zoolander) helyett ezúttal a szelíd balek szerepkörében igyekszik minél átlagosabbra venni a figurát (vélhetőleg a történet „veled is megtörténhet”-jellegét kiemelendő), egyetlen jelenetben dühönghet egy picit. A Byrnes-nőket alakítva Teri Polo és Blythe Danner funkciója sajnos nem sokkal több annál hogy dekoratívak és szófogadóak. Hálás szerepükben annál felszabadultabbnak hat Dustin Hoffman és Barbra Streisand játéka. A legviccesebb figura Robert de Niro Jack-je. De Niro gyilkos pillantásai és minimalista arcjátéka nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a Vejedre ütök ne csak a műfaj elkötelezett rajongói számára legyen nézhető és élvezhető.
