Toxikus mérgezetlenség – Jay Roach: The Roses / Rózsák háborúja

2025. augusztus 27. – írta Rudas Dóra

A klasszikusok kényszeres remake-elése miatt Hollywood lassan kezd azzá a nagybácsivá válni, akit gyerekként imádtunk és borulva kacagtunk a poénjain, mára viszont már a közös karácsonyokon is kerüljük, mert azóta is ugyanazokat a viccet pörgeti. Ezen az sem segít, ha saját idejétmúltságával szembesülve újszerűen próbálja elmondani ugyanazt, ahogy történt ez most a Rózsák háborújával is. 

Bombázók széllel szemben – Jay Roach: Bombshell / Botrány

2020. január 14. – írta Galaczi Zsófia

A Botrány egy, a bulvár-hírműsorok stílusában és színvonalán vászonra fröcskölt, végtelenül középszerű és cinikus alkotás; mintegy önmaga karikatúrája. Drámait nem, csupán szexuális feszültséget képes teremteni a moziteremben, vagyis ironikus módon pont ugyanúgy használja (ki) sztárjai – mindenekelőtt Margot Robbie – attraktív adottságait, ahogyan az általa megformált fiktív karakterét a Fox hírcsatorna alapító atyái.

Ez a harc lesz a végső – Jay Roach: The Campaign / Képtelen kampány

2012. szeptember 20. – írta Jakab-Benke Nándor

Megint választások vannak az Újvilágban, tehát megint itt vannak a politikai filmek és sorozatok. Ha politikusokat ununk is nézni, politikusokat alakító színészeket már valamivel jobb, s ha még vígjátékról is van szó (mint a bárgyún Képtelen kampányra magyarított The Campaign esetében), akkor máris elviselhetőbb a kampányhangulat.

Ha a gépezet beindul... – Jay Roach: Recount / Újraszámlálás

2008. december 24. – írta Fodor Kata

Az amerikai választásoknak megágyazó demokrata „propagandafilm” hozzánk csak Barack Obama győzelmi mámora után ért el, egy kis történelemóra azonban sosem árt. A cselekmény szédületes tempóban száguld előre, nagyjából annyi mondatot hallunk egymásra torlódni, mint egy átlagos Szívek szállodája-epizódban, csak itt minden „élesben” megy.

Apósszelidítés, második kör – Jay Roach: Meet The Fockers / Vejedre ütök

2005. március 20. – írta Biró Eszter

Gaylord M. Focker – így hívják hősünket. Némileg elfogult szülei szerint az ország egyik legjobb férfi ápolója és legalább olyan cuki, mint egy kis zsidó Marlon Brando. A Ben Stiller által alakított, szerettei által nemes egyszerűséggel Gaynek becézett (családon kívül Greg) fiatalemberrel már néhány éve megismerkedhetett a mozibajáró közönség.

Hogyan ne kérjük meg egy lány kezét – Jay Roach: Meet the Parents / Apádra ütök

2001. január 15. – írta Moldován Árpád Zsolt

Az amerikai filmművészetben az önirónia-komédia műfajának nagy mestere Woody Allen. Valljuk be őszintén, olyan fizikai adottságai vannak, amelyek rendkívül megkönnyítik feladatát. Ben Stillertől viszont annál kevésbé várjuk el, hogy mindenki szeme láttára palit csináljon magából. S talán épp ebben rejlik az Apádra ütök (Meet the Parents) című filmben nyújtott teljesítményének nagyszerűsége.