Érdekes kamikaze-akcióba kezdett 2011-ben a Marvel Entertainment, amikor úgy döntött, hogy az egyik legsikeresebb franchise-ukat, az X-Men-szériát egy időre jégre teszik, és egy kvázi-reboottal sávot váltanak. Az X-Men: Az elsők ráadásul elég sikeres lett ahhoz, hogy jövőre már a folytatás érkezzen belőle. Valamit azonban kezdeni kell a parlagon hagyott sorozattal is, amit Mangold filmjével immáron keretbe foglal egy-egy Farkas (Rozsomák!) köré épülő mozi. A baj csak az, hogy az első nem valami jó, ez a mostani pedig zavaróan hibrid alkotás.

Mangoldék tehát igencsak ellentmondásos helyzetbe kerültek. Az X-Men kezdetek: Farkas visszafogott sikere után ugyanis tálcán kínálta volna magát akár egy teljes reboot is. A Hollywood által mostanában amúgy is előszeretettel használt újrahasznosításnak azonban nem lett volna sok értelme, mivel a szóban forgó karaktert már öt különböző filmben megjáratták. Ehelyett a Marvel Entertainment inkább a folytatás mellett döntött. Így tehát – mivel a Farkas se nem reboot, se nem eredettörténet – ott folytatódik, ahol az X-Men: Az ellenállás vége után az eredeti széria abbamaradt. Logant (Hugh Jackman) elég ramaty állapotban látjuk viszont: miután megmentette az Emberiséget a Főnix/Jean Grey haragjától, az alaszkai vadonban talált újra otthonra, ahol csak a szigorú whisky-diéta és az elemes rádió hallgatása szabályozza a napjait. Az önkéntes száműzetést egyrészt természetesen az önmarcangoló bűnbánat, másrészt egyfajta meditációs tevékenység is indokolja. Logannek ugyanis Jean halála mellett saját állati mivoltával is szembe kell néznie.

A visszavonultan, többé-kevésbé erőszakmentesen élő hősünket végül egy kawai tinilány, Yukio (Rila Fukushima) zökkenti ki a mindennapokból, aki azzal a kéréssel áll elé, hogy utazzon Japánba egy régi ismerőse, Ichirō Yashida (Haruhiko Yamanouchi) miatt. Ez a bizonyos régi ismerős – aki egyébként Logannek köszönheti az életét – épp haldoklik, és mint az nagyon gyorsan kiderül, nem pusztán elköszönni szeretne. Felajánlja ugyanis Logannek, hogy „kigyógyítja” a halhatatlanságból, amivel egyúttal az önpusztítás is véget érhetne. Logan nem fogadja el az ajánlatot, ennek ellenére másnap mégis úgy tűnik, hogy az öngyógyító képességével valami nincs rendben. Csakhogy addigra ez már másodlagos problémává válik, főhősünk ugyanis kénytelen visszavedleni Farkassá, hogy Marikót (Tao Okamoto), Yashida unokáját védelmezze. Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy szegény lányt valamiért a szigetország összes bűnszövetkezete, korrupt politikusa, és még egy építkező mutáns nagyhatalom is a kezébe akarja kaparintani.

Mangold olyan sok szálon akarja futatni a történetet, hogy a néző már a film közepénél inkább feladja a narratíva felfejtésére tett próbálkozásokat. Nem mintha olyan bonyolult lenne, sokkal inkább annyira kidolgozatlan minden érdek és motiváció, hogy egész egyszerűen már senkit nem érdekel, hogy ki üldöz éppen kicsodát és miért. Annyira, hogy a tulajdonképpeni mutáns főgonoszról, Viperáról (Svetlana Khodchenkova) szinte kár bármi érdemit is mondani. Az Ezüst Szamuráj és Mariko szálainak filmre adaptálása pedig egész egyszerűen méltatlan a képregényekhez. Mintha Mangold taktikája mindössze annyi lett volna, hogy bedobja a főhőst egy eleve konfliktusokkal teli miliőbe – és tulajdonképpen majdnem be is jött neki. Ugyanis amint túltesszük magunkat azon, hogy megint nem sikerült összehozni egy valamire való sztorit a kultikus karakter köré, a Farkast végső soron lehet élvezni. Az akciójelenetek (néhány kivétellel) elég látványosak, a filmtől függetlenül értelmezve pedig különösen szórakoztatóak. Nem mintha ez akkora elégtétel lenne a filmnek, egy A-listás blockbuster ugyanis ne elégedjen meg ennyivel. Csak itt-ott tűnik úgy, mintha a CGI-felelősök még a forgatókönyvíró csapatnál is jobban ellustultak volna. Persze mindezt rá lehet sózni a 3D-re is, ami mint mindig, most is botrányos és fölösleges.

Fontos tisztázni továbbá, hogy aki nehezen viseli, hogy nem pontosan azt kapja, amit a képregény lapjain olvasott, az inkább be se üljön a Farkasra. Ugyanis bár a film Wikipedia-honlapján az olvasható, hogy a filmet a legendás, Chris Claremont-Frank Miller által jegyzett négyrészes történet ihlette, azonkívül hogy mindkettő Japánban játszódik, nem sok közös van a két sztoriban. Nem mintha ez olyan óriási probléma lenne, hiszen a Claremont-Miller kötetek is sokat köszönhetnek az azóta eltelt időnek.

Mangold három és feledik X-Men mozija tehát nem tesz hozzá túl sokat a korábban megkezdett mutáns-sztorikhoz. Sokkal inkább úgy tűnik, mintha a producerek ezzel akarták volna kiszúrni a rajongók szemét, amíg a Marvel Entertainmentnél kitalálják, hogy mit is csináljanak a jelenleg kicsit kétfelé ágazó X-Men-univerzummal. Ennek ellenére a Farkas mégsem akkora csalódás, de csak mert az elvárások sem voltak olyan nagyok. Gavin Hood eredettörténete után úgyis mindenki egy Deadpool-filmet várt volna inkább, talán előbb-utóbb arra is sor kerül.