Hatodik részéhez érkezett A Dínós Filmszéria: a klasszikus trilógia után immár a Jurassic World-sorozat is háromrészesre duzzadt. A Világuralom a maga módján igencsak ambíciózus produkció, hiszen összehozza a két filmtrilógia szereplőit egyetlen, két és fél órás dinókaland erejéig, ez a sokat akarás viszont a film kárára válik.
Azt nem lehet mondani, hogy Colin Treworrow (és stábja) ne próbálkozna. Miután rendezőként az új Jurassic-trilógia első részét, 1,7 milliárd dolláros világszintű összbevételig vezette, kissé a háttérbe vonult, és a második részben már csak forgatókönyvíróként és producerként vett részt, de a Világuralomban a rendezői székbe is visszatérve már azzal próbálkozik, amivel a Csillagok háborúja új trilógiája is: hogy egyesítse a most már nosztalgikusnak számító régi produkciók és az újkori filmek szereplőgárdáját.
Nagyobb, erősebb, halálosabb? – Colin Trevorrow: Jurassic World
Mintegy huszonkét évvel az első, korszakalkotó Jurassic Park után ismét a vászonra kerültek a rettegett ősóriások. Colin Trevorrow (Kockázatos túra) második nagyjátékfilmje, a Jurassic World Spielberg produceri szárnyainak oltalma alatt készült, és bár a 90-es évek sikerszériájának szintjét több szempontból sem ugorja meg, egy kellemes nyárindító moziélményt nyújt, miközben a blockbuster-éra önreflexív kritikájától sem idegenkedik.
Így az idősödő rajongók nagy örömére visszatér – és nem csak egy pár perces cameo erejéig! – a Jurassic Parkok három hőse, azaz túlélője, Ellie Satler (Laura Dern), Ian Malcolm (Jeff Goldblum) és Alan Grant (Sam Neill), hogy együtt menekülhessenek a Claire Dearing (Bryce Dallas Howard), Owen Grady (Chris Pratt) és az előző részben felbukkant klón-kislány, Maisie Lockwood (Isabella Sermon) trióval a génmanipuláció által életre keltett dinók és egyéb nagyméretű állatok elől. Ennyi nagyjából egyenrangú főhöst mozgatni nem kis feladat, de a Világuralom szereplőinek sora itt még bőven nem ér véget, kapunk még szokásos, pénzéhes, bajuszpödrő főgonoszt (Lewis Dodgson), aki semmibe vesz minden óvintézkedést, egykori katonai pilóta akcióhőst (DeWanda Wise), aki igencsak kemény csaj, de visszatér a „leghűségesebb” Jurassic-szereplő, Dr. Henry Wu (BD Wong) is, aki még mindig nem tanulta meg, hogy nem sok jó sül ki őskori állatok génmanipulációjából. Mellettük még segítőkész CIA-ügynök (Omar Sy) és különlegesen sztoikus arcú, pszichopata zsoldos (a legutóbb a kiváló Severance sorozatból látott Dichen Lachman), valamint a gonosz megacég, a Biosyn egy jólelkű alkalmazottja, Ramsay Cole (Mamoudou Athie) is gazdagítják a fontosabb karakterek repertoráját.
Talán már a fenti felsorolásból is látható a film legfőbb problémája: a túlzsúfoltság. A történet az idő nagyrészében két szálon fut, az egyiken Claire és Owen próbálják kiszabadítani (bár a nevelési elveiket elnézve inkább visszaszerezni) Maisie-t és a Blue nevű raptor kicsinyét, Bétát, akikre a Biosyn vadászik; a másikon pedig Ellie és Alan látogatnak el az aktuális dínós randalír helyszínére, a Biosynhez, miután a cég vélhetően olyan őskori óriássáskákat szabadított a világra, amik csak az általuk gyártott magvakból származó növényeket nem tarolják le, ezzel pedig ökológiai katasztrófával fenyegetnek. Mindehhez hozzájön még, szinte mellékesen, a világon mostanra mindenhol szabadon garázdálkodó dinók hada, azaz a konkrét, címbeli világuralom, ez viszont egy alig kifejtett, így csaknem teljesen fölösleges szál, amiből pedig egy önálló film is kijöhetett volna – épp úgy, ahogyan a másik két történetből is.
A túlburjánzó történetet elnézve dicséretre méltó, hogy az összes különálló történet koherens, a proléma épp csak ott van, hogy együtt ez az egész már túlzás. Amíg az eddigi Jurassic-filmek jórészt az első rész bevált receptjét követték (békés dínók egy zárt térben, akik aztán általában kapzsi, arrogáns emberek miatt kitörnek, és egy-egy alfadínó – legyen az T-Rex, Allosaurus, vagy éppen a raptorkeverék Indominus Rex – vezetésével jól felfalnak mindenkit a főszereplőkön kívül), addig a Világuralom ennél jóval ambíciózusabb és összetettebb, viszont az a bizonyos recept sem véletlenül alakult ki. Ebben a részben legalább négy alfadínótól kell rettegni, így viszont alig jut idő rájuk, arról nem is beszélve, hogy a nevesített emberi szereplők galériája is komikusan hatalmas lesz a mozi végére, ahol már csak az is szép operatőri teljesítmény John Schwartzman részéről, hogy képes egyetlen totálba belesűríteni minden nagynevű színészt, akarom mondani szereplőt.
Dinók a kastélyban – J.A. Bayona: Jurassic World: Fallen Kindom / Jurassic World: Bukott birodalom
Az idei blockbusterszezon legkellemesebb meglepetése a Jurassic World: Bukott birodalom lehet: J.A. Bayona úgy hozza vissza a Jurassic Park óta imádott kellékeket, hogy közben több ponton merészen továbbírja a dinoszauruszos mítoszt.
Ez a nagynevűség is komoly hátulütője a filmnek, hiszen minden főszereplőn érződik a forgatókönyvi sérthetetlenség: nyilvánvaló, hogy sem a régi közönségkedvencek, sem pedig az újabb trilógia sarokköveinek számító arcok nem fogják dinoszaurusz-állkapcsok között végezni. A Világuralomban amúgy is meglepően kicsi a body count, néhány rosszarcú csempészt és szerencsétlen járókelőt leszámítva, ennyire kevés áldozatot még egy Jurassic-film sem szedett – ez nem feltétlenül baj, csakhogy akkor a vérontást feszültségkeltéssel kellene egyensúlyoznia az alkotóknak, amit például egy jelenetben kiválóan meg is tesznek (amikor a tollas ragadozó, a Terizinoszaurusz Claire-re vadászik az erdőben), ez a csendes lopakodással és valódi rettegéssel levezényelt jelenet azonban fájdalmasan kilóg a többi, Halálos iramban-filmeket idézően zajszennyezett, rohangászós, tét nélküli akciójelenetek garmadájából.
Ritka, hogy egy popcorn-mozi azért laposodik el, mert túl sokat akart volna. Az ambíciót mindenképp az alkotógárda számlájára kell írni, de ezúttal fájdalmasan igaz, hogy a kevesebb több lett volna. A Jurassic World: Világuralomban legalább három filmnyi történet és ötlet van, csak éppen olyan mértékben túlzsúfolva, mintha egy Trabantba akarnánk beszuszakolni vagy három T-Rexet. Az viszont akár reménykeltőnek is nevezhető, hogy láthatólag van még ötlet és kellő mennyiségű új dínó Treworrow-ék tarsolyában. Talán a következő részben akár ki is élvezhetjük ezeket.
