A lányos tinivígjátékok látszólag egyszerű receptjét követi az angol-amerikai-német koprodukcióban készült Csavard be, mint Beckham, ám csak első ránézésre hasonlíthat tengerentúli rokonaihoz.
A szüzesség elvesztése és a másnaposság okozta problémák helyett egy némileg komolyabb kérdést feszeget a kenyai rendezőnő, Gurinder Chadha: a férfi-női szerepek leosztottságát a lehető legegyszerűbb köntösben tálalja elénk. Az „Ugyan miért is ne focizhatna egy lány a 21. században?" kérdést jóval merevebb társadalmi keretek között fogalmazza meg: egy Londonban élő ortodox szikh családban, így két legyet üt egy csapásra: a nemi sztereotípiák feszegetése mellett a kulturális különbségeket is lehetősége van bemutatni.
A két különböző kultúrát képviselő lány, Jess (Parminder K. Nagra) és Jules (Keira Knightley) egy ponton nagyon is hasonlítanak egymásra: mindketten odavannak a fociért és David Beckhamért. A nemükkel ellentétes viselkedést egyik család sem nézi jó szemmel: Jules édesanyja (Juliet Stevenson) a középosztálybeli angol értékrendet képviseli, és legszívesebben pumpálható melltartót venne fiús testalkatú lányának, miközben folyton figyelmezteti őt arra, hogy nem véletlen, hogy csak a Sporty Spice maradt pártában.
A szikh családban Jess feladata a punjabi konyha rejtelmeinek az elsajátítása lenne, ehelyett azonban először még csak a parkban rúgja a bőrt, majd egy női focicsapatban kezd játszani. Jess saját identitásának keresése közben válaszút elé kerül: lépjen a nővére nyomdokaiba, keressen egy helyes szikh fiút, akinek egy életen át főzheti a chapattit, vagy járja a maga útját, és merje megvalósítani a saját álmait. Jess ellenpontja ebből a szempontból legjobb barátja, Tony (Ameet Chana), aki szintén más, mint amilyennek ebben a determinált társadalomban lennie kellene: nem úgy néz David Beckhamre, mint a többi fiú. Tony meleg. Az önazonosság helyett azonban Tony a megalkuvást választja: egy életen át színlelne boldog házasságot Jess-szel, csak hogy véget vessen az állandó problémáknak.
Az önmegvalósítás útjába azonban nemcsak a szülei és az általuk képviselt szigorú hagyományok állnak: Mr. Brahma (Anupam Kher) figyelmezteti a lányát, hogy nemcsak a női futball van hátrányos helyzetben, hanem az Angliában élő indiaiak is – a krikettcsapatban annak idején a saját bőrén tapasztalta meg. Jess-t valóban érik támadások mássága miatt, de mivel nem szociográfiát látunk a vásznon, hanem egy fikciós játékfilmet, nem éri semmiféle negatív diszkrimináció – sőt, különlegessége miatt nyeri el Edző Joe (Jonathan Rhys-Meyers) szívét, aki nem elég, hogy sérülése miatt a női futballban kénytelen babérokat aratni, de egy másik angliai kisebbséget is reprezentál a film valóságában, Joe ugyanis ír. Jess természetesen soha nem adja fel, és bár szükség van az apai szív, azaz a szikh hagyományok enyhítésére, Jess végül csak bevarrja azt a labdát a bal felső sarokba – igaz, az Államokban, hisz hol máshol lenne esélye álmainak a megvalósítására.
A Csavard be, mint Beckham színvonalas szórakozást ígér nézőinek, nem megrázó katarzist. A két lány – egy fiú leosztásból következnek a szerelmi háromszög típusú konfliktusok, és a fiús viselkedésű lányok barátságából is egyértelmű félreértések adódhatnak. Ne várjunk tehát meghökkentő fordulatokra a történetben – hacsak nem annak számít a címszereplő focista feltűnése a zárlatban. Az előre kiszámítható cselekmény ugyan nem vádolható azzal, hogy rövidre fogná mondanivalóját, több ponton is végére érhetnénk már a bonyolításnak, aztán mégsem. Cserébe kínál nekünk gyönyörű esküvői forgatagot, ami látványában és zenéjében is hatalmas élmény – nemhiába készült erről külön film Mira Nair rendezésében Esküvő monszun idején címmel. És ha már zene: az angol filmek jellegzetessége a jól megválasztott, és jól is pozicionált, pörgős filmzene, ezúttal megfűszerezve indiai ízekkel – telitalálat.
A Csavard be, mint Beckham üdítő kivétel az ifjúsági vígjátékok divatos, ám ostoba özönében: színes, szagos, bájos történet – nemcsak lányoknak.