Az önálló nyomozásba és szörnyüldözésbe kezdő Wednesday Addams története könnyen érthető annak is, aki először találkozik a galád családdal, és szórakoztató lehet azok számára, akik ismerik ezen a spin-offon kívül a franchise egyéb médiatermékeit – ha nem grandiózus elvárásokkal ülnek képernyő elé.
Mióta Charles Addams az 1930-as években megalkotta egysoros képregényeit a The New Yorkerben, az Addams Family beolvadt a populáris kultúrába. A galád család-franchise-hoz a sorozatok, videojátékok, animációs és nagyjátékfilmek mellé novemberben csatlakozott a Netflix saját gyártású Wednesday-sorozata, javarészt Tim Burton rendezésében (aki az első négy epizód után „csak” producerként adta nevét a nyolc részes szériához), és egyértelműen látszik, hogy az Addams Family-láz nem szűnt az évek során: a Wednesday egy hét alatt nézettségi rekordot döntött a Netflixen, megelőzve ezzel Stranger Things negyedik évadját.
Tim Burtonnek már harminc évvel ezelőtt felajánlották a rendezői széket az 1991-es Addams Family – A galád család forgatására, viszont őt akkoriban lekötötte a Batman visszatér projektje. A rajongók örömére idén végre összefonódott a rendező neve az Addams családéval, ami méltán várt stáció a franchise több mint nyolcvan éves pályafutása alatt. A Burton-stílus tökéletes közeg Addamséknek, hiszen a két világ között sok az átfedés: sötét tónusok, groteszk humor, horrorisztikusan szórakoztató látványvilág egyaránt jellemző a galád családra és a rendező munkáira.
A gótikus klán szinte mindegyik tagja feltűnik a Netflix-sorozatban, de a címhez híven a központi figura Morticia és Gomez szociopata hajlamú lánya, Wednesday (Jenna Ortega). Az Addams gyereket már több szokványos tanintézetből eltanácsolták agresszív viselkedés és gyilkossági kísérlet miatt, ezért szülei abba a jerichói Nevermore bentlakásos iskolába íratják be, amelynek régen ők is tanítványai voltak. A kamaszlány korához illően távolságtartóan viszonyul családjához és más, őt körülvevő személyekhez, emellett önmagához híven könyörtelen, őszinte, magas intellektuális készségekkel rendelkező maximalista – és kellőképpen szadista. Hiába különcök (szirének, vérfarkasok, vámpírok és egyéb fantázialények) gyűjtőhelye ez az iskola, a fokozatosan médiummá alakuló Addams lány ide is képtelen beilleszkedni. Szökési terve meghiúsul, amikor szemtanújává válik egy tragikus halálesetnek: iskolatársát egy Wednesday számára ismeretlen lény öli meg – mi sem természetesebb hát főhősünknek, önálló nyomozásba kezd, amelynek során ki akarja deríteni, hogy mi az amúgy sokkal nevetségesebbre, mint ijesztőre alkotott CGI-szörny célja a mészárlásokkal.
Nem a szörny az egyedüli eleme a szériának, amitől több borzongást várna, aki ismeri Tim Burton stílusát. A Wednesday ugyanis sokkal inkább tinidráma, mint misztikus thriller. A horror-komédia jelleg leginkább a dialógusokban és a főszereplő monológjaiban nyilvánul meg, viszont a horror itt is inkább adaléknak, mint esszenciának érződik. A sorozat „legtimburtonösebb” része az első és utolsó rész elején látható nyitójelenet: az aláfestő zene lidérces hangulatot kölcsönöz a sötét miliőnek, amelyben pár másodperc erejéig sorra bukkannak fel a sorozat szimbolikus elemei, mint például a főszereplő régivágású írógépe, amelyet naponta használ detektívregényei megalkotásához. A sötét nyitányt viszont általában színes képsorok követik, ezzel kontrasztot állítva Wednesday és az őt körülvevő világ közé.
A Nevermore Akadémia diákjai ugyanis tulajdonképpen ugyanolyan átlagos kamaszok, mint minden más tinifilm szereplői, és velük egy csomagban érkezik minden, a zsánerhez tartozó klisé: a beilleszkedés, a barátkozás, a kasztrendszer kérdései ugyanúgy megtalálhatóak, mint más sorozatokban. A szükséges antagonista szerepében Bianca Barclay-t (Joy Sunday), az ügyeletes méhkirálynőt tisztelhetjük, aki Wednesday vetélytársa az iskola falain belül; de megvan a különc gyerek is, aki a főszereplővel sorstársnak érzi magát, és alapjáraton egy jóindulatú, visszahúzódó személy – esetünkben Eugene Otinger (Moosa Mostafa); és természetesen elmaradhatatlan egy örök optimista, extrovertált „legjobb barátnő”-jelölt, akinek feladata nagyjából annyiban merül ki, hogy émelyítően, már-már idegesítően aranyos és támogató, ami a főszereplőt illeti – ezt a karaktert testesíti meg Emma Myers Enid Sinclair szerepében. Jó és rossz zsarut is szolgáltat a sorozat: egyikük az intézmény igazgatója, Larissa Weems (Gwendoline Christie), másikuk egy különleges képességekkel nem rendelkező, azaz „normi” tanár, Marilyn Thornhill, akit nem mellesleg a 90-es évek Wednesday Addamse, Christina Ricci játszik.
Az iskola és Jericho városa, ahol az intézmény áll, egy viszonylag zárt közösség, hamar otthonossá válik a díszlet, emellett a karakterek is könnyen megkedvelhetők. Valószínűleg ez köti a nézőt a képernyő elé, mivel a cselekmény és a fordulatok eléggé kiszámíthatóak, a fantázialények és a mágia miatt a sorozat néha olyannak tűnik, mintha egy Vámpírnaplók vagy Harry Potter és Addams Family crossovert látnánk. Wednesday pl. belekeveredik egy szerelmi háromszögbe, ami ugyan személyiségére való tekintettel teljes mértékben indokolatlannak tűnik, ám az alkotók ezt a jelenséget eszközként akarhatták használni a lány jellemfejlődésének bemutatásában. Wednesday ugyanis képtelen az érzelmek megélésére és kifejezésére, hacsak azok nem hozhatók összefüggésbe a halállal, gyilkossággal, rémtettekkel és egyéb Addams family-féle finomságokkal. Jenna Ortega hihetően adja vissza a karakter apátiáját és empátiahiányát, dicséretes, hogy a szerep kedvéért csellózni is megtanult, elsajátított néhány német mondatot és alig pislog, amikor őt veszi a kamera.
Vele ellentétben Morticia és Gomez karakterei nagy visszalépést jelentenek a 60-as évek sitcomjaihoz vagy 90-es évek filmjeihez képest, s nem azért, mert a képernyőn töltött idejük elenyésző. Hiába passzolnak Catherine Zeta-Jones és Luis Guzmán fizikai attribútumai a Charles Addams által rajzoltakhoz, az általuk képernyőre vitt szenvedély erőltetett és mindössze esetlen próbálkozásnak tűnik. Náluk sokkal többször láthatjuk Izét, a kezet, aki az Addams család generációs rejtélye, és korlátolt képességei ellenére mindenben segíti Wednesdayt. Őt Victor Dorobanţu színész, bűvész „alakítja” meglepően szórakoztatóan, de nem ez az egyetlen román vonatkozása a sorozatnak: a jelenetek javát Romániában forgatták, a Nevermore Akadémiának pl. a bușteni-i Cantacuzino-kastély ad otthont, emellett az Olga Greceanu-házban, Szinaján és Bukarestben is filmeztek kisebb-nagyobb részeket, és más román színészek is felbukkannak kisebb szerepekben.
A Wednesday első évada a maga nemében jó kezdés, viszont nem kimagasló alkotás sem a franchise-on, sem a rendező életművén belül. A nyomozás és szörnyüldözés miatt ez a nyolc rész inkább a Scooby-Doo-történetek alapkoncepciójához hasonlít, ahol az Addams Family címke csak egy instafilternek tűnik, ami Tim Burton szemüvegén keresztül mutat be egy misztikus fantasy felnövéstörténetet.
