A Swing tökéletes közönségfilmnek készült: angolos a címe, van benne zene, tánc, magyar sztárok minden korosztálynak. Fazekas Csaba író-rendező azonban második vígjátékával újra elköveti debütálása, a Boldog születésnapot! hibáit, annak erősségeit viszont csak módjával szállítja.
Kovács Kati (Ónodi Eszter) – „nem az, hanem a másik” – tízéves fiával utazik Budapestre énekesi pályája második (és utolsó) esélye reményében. Rita (Csákányi Eszter) ének-zene tanár, aki jópár évtizede boldog házasságban él, amíg dúsgazdag férje (Csuja Imre) el nem hagyja egy hamvas cicababáért. Angéla (Törőcsik Franciska) – mint neve is mutatja – angyali óvónő, aki énekesi karrierről álmodik, de hogy nincs önmenedzsmentje, az enyhe kifejezés. Mindhárman padlón vannak egy-egy ritka balszerencsés nap után, de útjaik egy pesti étteremben keresztezik egymást, ahol dalra fakadnak, amire felfigyel Vadász Emmi (Törőcsik Mari), a legendás veterán díva, aki producerként épp együttest alapítana.
Kati tíz éve ért el viszonylag előkelő helyezést egy tehetségkutatón, gyereke is ekkortájt született. Fazekas első filmkészítői gyermeke is alig több mint egy évtizede látta meg a napvilágot: 2003-ban debütált a mozikban a Boldog születésnapot! alkalmával. Ónodi gyakorlatilag ugyanazt a karaktert alakítja, akit a 34. Magyar Filmszemlén a legjobb első film díjával kitüntetett romantikus dramedy-ben. Mindkét figura vállaltan faragatlan és a kelleténél karakánabb vidéki nő, akik gyakran cserélgetik a pasikat, egyiküktől gyerek is születik. A Swing így spirituális sequelnek is beillik, ami egy dekáddal később játszódik – a szerencsevadász Ónodi-karakter ismét a Balaton körül „turnézik” road movie stílusban, csak ezúttal csábító svindler helyett tisztes(ebb) énekesnőként. E történetszálnál persze több a hasonlóság a két film között. A debütfilmben maga Kovács Kati énekel a főcímben, az élő legenda ezúttal Törőcsik Mari, aki ráadásul kvázi önmagát alakítja, azaz egy erős dohányos, emiatt leromlott egészségű, szépkorú sztárt.
A bemutatkozó mozi férfihőse egy harmincadik szülinapjára ébredő ének-zenetanár, aki a nagy napon számot vet életével és eredményeivel, lelki válságba süpped, majd a rokonokkal mit sem törődve még aznap megpróbálja bepótolni, amit három évtized alatt kihagyott. Jelen mozi az elsőfilm női párdarabja: négy különböző kort reprezentáló nő birkózik meg az éveinek számából fakadó nehézségekkel – meglehetősen unortodox módon –, legyenek akár tejfelesszájúak és tapasztalatlanok (Angéla), vagy többé-kevésbé túl a csúcson. A debütfilm férfihőse összeakad egy szép bajkeverővel (Ónodi) és a pártfogójává válik, ugyanez a felállás itt is, csak a három padawanhoz ugyanennyi mentor járul (Törőcsik Mari mellett Kulka koreográfusa és Mészáros Béla menedzsere). Fazekas hősei mind járatlan útra lépnek: a debüt protagonistája pusztán feleségre és gyerekekre vágyó anyámasszony katonájaként végigmegy egy bakancslistán, itt pedig burzsuj, domesztikált feleségből, egyedülálló vidéki anyából és külvárosi óvónőből lesz dizőz.
Míg azonban a Boldog születésnapot! mai szemmel nézve a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlanhoz hasonlító, különc komédia, a Swing esetében a személyességet már pusztán a fenti analógiák képviselik. A korábbival ellentétben ez tipikus underdog-karrierfilm, tele melodramatikus, romantikus és backstage musicalklisékkel (elég a zenés montázsban bemutatott, a Kulka-karakter által levezényelt tanulási folyamatra vagy a banda tagjainak összekovácsolódását, kémiáját, egyéni érdek és csapatszellem közti vívódását ábrázoló jelenetekre gondolni). E filmben minden benne van, amivel (az előítéletek szerint) be lehet csalogatni a magyar nagyközönséget – azon belül főleg a szebbik nemet – a moziba: angol cím, amerikai kultúra, zene, tánc, ének, glamúr, showbiz-kulisszák, romantika és humor. Na meg egzotikusnak és szubverzívnek szánt, de főként öncélú bazári látványosságként használt homo- és transszexualitás, valamint egy-egy vonzó és/vagy híres színész minden létező korosztály, nem és nemi preferencia képviselőinek (az eye candy pedig szigorúan alacsony korhatáros).
Mindezek ellenére e mozi még mindig lehetne szerethetőbb, mint a hatásvadász, populista, népszerűséghajhász és bulváros Coming Out és a Megdönteni Hajnal Tímeát, e két film viszont profibban volt megírva és megrendezve. A Swing – a Boldog születésnapot! után ismét – túlságosan karakterközpontú, nem eléggé sztorivezérelt. Már az elején érdektelen a főhősök bemutatása (kezdődhetett volna valami ütős bonyodalommal vagy fordulattal), egymásra találásukban irreálisan nagy a szerepe a véletlennek, és egészen a fináléig alig van izgalom és feszültség a filmben, és azt a keveset is feledteti az elkapkodott zárás. A karaktereknek szépen meg van írva a jellemfejlődése és a megváltása, de a cselekményben nincs semmi, amitől az átlagnéző igazán horogra akadna, míg az említett két vígjáték kilóra megveszi a publikumot, amikor a meleg férfihős váratlanul elkezd a nőkhöz vonzódni, vagy az antagonista Bögöcs rástartol a mimózalelkű főhős szuperszexi gyerekkori szerelmére. A zenés betéteknek némi klipes playback hangulata van, poénokból pedig hiába van sok, ha a java a dialógok része, így aztán esetleges, felszínes, Fazekas szimplán csak megpróbálta minél viccesebbre venni a szükséges párbeszédeket. Minőség helyett mennyiség van: Ónodi kétszer is végigmesél egy viccet, amit ugyan a dizőzszerep indokol, de az alkotók alighanem szerették volna ezt is nevettetésként elkönyvelni, ezzel is feldobni a hangulatot. A szerző megcsinálta személyes debütjének (állami támogatással készült) újgenerációs blockbuster-változatát, de a Senki szigete bukása és a VAN kasszasikere azt bizonyítja, hogy a közönségfilmes stratégia sem feltétlenül kifizetődő, ha nem párosul tartalommal.
