Jean Smart feltámadása és tündöklése – Paul W. Downs, Lucia Aniello, Jen Statsky: Hacks

2021. augusztus 8. – írta Incze Kata

A showbiznisz világa évtizedek óta kiapadhatatlan kútként táplálja a sorozatkészítők fantáziáját. A Seinfeldtől a BoJack Horsemanen át egészen a Netflixen tavaly debütált Hollywoodig számos sorozat kontextusa ez az egyszerre csillogó és végtelenül magányos szakma, és pont ez a kettőség az, ami több évadon át odaragasztja a nézőt a képernyő elé. A Broad City producerei is az ebből fakadó bizonyossággal mehettek neki az HBO Max megbízásából készült, stand-up komikus-forgatókönyvíró viszonyt bemutató sorozatnak. A Hacks első évada alapján pedig nemcsak túlszárnyalták önmagukat, hanem egy legendát is sikerült feléleszteniük.

Bálványimádás japán módra – Kyoko Miyake: Tokyo Idols

2020. április 10. – írta Galaczi Zsófia

Bármiféle rosszindulat nélkül: a japánok furák, ezt eddig is tudtuk, de nyugati szemmel nézve a J-pop és a hozzá kapcsolódó idolkultúra egy extrán bizarr szociokulturális jelenség. A megelevenedett anime-figuraként éneklő-táncoló, nemritkán kiskorú, tizen-huszonéves „idolok” hatalmas kultusznak örvendenek a mai Japánban, mindenekelőtt a magányos, alacsony önértékelésű, megfeneklett életű férfiak körében. A Tokyo Idols izgalmas és kínos társadalmi lelet fiatal lányok és középkorú férfiak furcsa belső szabályokkal ritualizált kapcsolatáról, ami nem mellesleg óriási biznisz.

A szivárvány túloldala – Rupert Goold: Judy

2020. január 13. – írta Rácz Viktória

Aligha találunk a filmtörténelemben Judy Garlandnál elrettentőbb példát arra, mi történik egy istenadta tehetséggel, ha túl korán fedezik fel. Minden idők egyik legcsodálatosabb hangjának birtokosa még a hollywoodi sztárok mércéjével mérve is tragikus életet élt – ennek kezdetét és legvégét dolgozza fel a róla szóló film.

„Ez nem én vagyok” – A popipar és a popsztárok filmes reprezentációjáról

2019. augusztus 8. – írta Pernecker Dávid

Amíg a popzenéről, a popelőadók autentikusságáról és a popiparban betöltött szerepükről manapság alig készülnek sokat mondó, érdekes, a témát a megszokottól eltérően megközelítő alkotások, be kell érnünk a ritkaságokkal, melyek az átlagosnál viszonylag részletesebben, mélyebben újszerűbben, foglalkoznak ezzel a filmekben leginkább csak meseszerűen, sémákat követve, vagy épp bántóan leegyszerűsítve bemutatott témával.

Hamupipőke a ringben – Stephen Merchant: Fighting with My Family / Családi bunyó

2019. május 6. – írta Pernecker Dávid

A Családi bunyó minden bántó tipikusságának ellenére is kitűnő, viszonylag egységes családi filmmé tud válni, mely ártalmatlan viccekkel, ártalmatlan drámával melengeti a lelket.

A csillaglét elviselhetetlen könnyűsége – Bradley Cooper: A Star Is Born / Csillag születik

2018. október 22. – írta Németh Szabolcs Előd

Az új Csillag születik olyan, mint főszereplőnője, Lady Gaga: szeretjük, mert valóban tehetséges, de azért vannak vele kapcsolatban aprócska fenntartásaink.

A Pankráció Bámulatos Hölgyei – Liz Flahive, Carly Mensch: GLOW

2017. augusztus 31. – írta Pernecker Dávid

Ez a női birkózásról szóló sorozat nem is a női birkózásról szól. Azaz nem csak arról.

Ryan közlegény Amerikában – Ang Lee: Billy Lynn's Long Halftime Walk / Billy Lynn hosszú félidei sétája

2017. augusztus 2. – írta Székely Bíborka

Ang Lee nem fél a vitától. Olyan megosztó, és az egységes szerzőiség mítoszát is megkérdőjelező filmek után, mint a Brokeback Mountain és Pi élete, most újabb tabusort döntöget: az iraki háború, a hősiesség fogalma és a fogyasztói társadalom is találatot kap. De ha más nem is, a forgatásban alkalmazott rekordértékű technika megítélése biztos összeugrasztja a nagyérdeműt.

Szegény statisztát még a krán is összezúzza – Álex de la Iglesia: Mi gran noche / Micsoda spanyol éjszaka!

2016. augusztus 10. – írta Rácz Viktória

A Micsoda spanyol éjszaka! nem csak a rendezők és előadók szemszögéből mutatja be a showbiznisz kaotikus világát, hanem a méltatlanul kevésszer megszólaltatott statisztákéból is.

Taktus mögött – Damien Chazelle: Whiplash

2015. január 21. – írta Iszlai József

A tavalyi Sundance Shorts kategóriában bemutatott Whiplash című rövidfilm egy egészestés forgatókönyv lebutított változataként szerepelt a verseny mezőnyében. A közönség és gyártó cégek pozitív visszajelzései után a pályafutása elején járó Damien Chazelle-nek megadatott a lehetőség, hogy kidolgozza a sztorit egy végleges, 100 perces filmmé, amely egy végtelenül ambíciós dobos feltörekvését mutatja be a professzionális jazz-zenészek igen gyötrelmes és sajátos sínylődésekkel ékelt világában.