Amikor beülsz a John Wickre és megpillantod Keanu Reevest, amint felesége temetése után zokogva ölelgeti cuki kiskutyáját, valószínűleg kétségbeesetten fogsz feszengeni a székben attól tartva, hogy véletlenül az Édes november második részére váltottál jegyet. Aztán mikor az egész film hirtelen átcsap egy vérgőzös akcióorgiába, rájössz, hogy novemberben maximum a bosszú édes.

Persze az már a kezdetektől fogva világos, hogy Derek Kolstad forgatókönyvíró nem görnyedt éjszakákon át klaviatúrája felett a múzsa csókjára várva – a sztori ugyanis nyugodtan indulhatna az év legbanálisabb története címért. A dolog mégis működik, hiszen – mint azt a közelmúltban bemutatott A védelmező is jól példázza – a nagyközönség kifejezetten vevő a kiöregedett akciósztárok egyszemélyes hadseregének bosszúhadjáratára. Így miután kényszerűen osztoztunk Keanu Reeves gyászában, majd mosolyt erőltettünk arcunkra hihetetlenül aranyos kutyuskája láttán, viszonylag nyugodtan dőlhetünk hátra, mert a kötelező körítés után a film végre belecsap a lecsóba, és rázendít egy bő másfél órás fegyverdurrogtatásra.

A szürke átlagemberként megismert John Wickről (Reeves) ugyanis hamar kiderül, hogy valójában visszavonult bérgyilkos. Méghozzá egyike volt a legjobbaknak. Csakhogy mint minden férfi életében, közbejött egy nő, és minden megváltozott. Wick felhagyott a nagybetűs vagánykodással, és nyugodt családi életet élt feleségével egy békés kertvárosban. Sajnos az asszonyt tragikusan korán szólította magához a mindenható, így John egyetlen vigaszát a tőle kapott kiskutyában leli, amellett, hogy naponta jár ki menő verdájával sírva driftelni egy kamionparkolóba. A kocsira azonban szemet vet egy hetvenkedő gengsztersarj (Alfie Allen), Wick pedig az adásvétel elutasítása után hamar azon kapja magát, hogy vérbe fagyva ébred hőn szeretett ebe hullája mellett. A dolog pedig itt válik érdekessé, ugyanis a város egyik legbefolyásosabb – és természetesen ismét orosz – nagykutyájának (Michael Nyqvist) kiskirályt játszó fia kénytelen szembe nézni a ténnyel, hogy akivel ujjat húzott, az nem a szomszéd Feri a közértből, hanem a város egyik legveszedelmesebb gyilkológépe. Merthogy John Wick nem nyugszik, míg a srác vérével nem csillapítja bosszúszomját. A továbbiakat pedig érdemes úgy elképzelni, mintha a Bérgyilkosok viadalát (The Tournament) ötvöznénk a Halálos ítélettel (Death Sentence) és az Elrabolva-darabokkal, meghintve egy kis csípős, örkényi abszurddal.

Az idei év egyik legszórakoztatóbb és leglátványosabb gengszterháborúját a film kaszkadőri minőségből rendezővé avanzsáló direktorpárosa, Chad Stahelski és David Leitch szállítja. Hovatovább az exbeugró-duó már Reevest is jól ismerte, hiszen mindketten közreműködtek a Mátrix franchise-ban, Stahelski ráadásul egyenesen a sármos színészlegenda helyett osztotta az ellent az extrémebb jelenetekben. Reevest viszont úgy tűnik megedzhette az idő, ugyanis a John Wick kaszkadőrmutatványainak 90%-át már sajátjaként könyvelheti el. Ez pedig valljuk be, nem kis teljesítmény egy 50 éves fickótól.

Azok sem fognak csalódni, akik kevésbé preferálják az erőszakot, ugyanis a kaszkadőrpáros tökös, tesztoszterontól bűzlő akciófilmjében az összecsapásokat afféle szellemi felüdülésként szakítják meg komikus szekvenciák, így az otthoni leszámolás után a csendháborítás miatt kiérkező rendőr jelenete, a Continental hotel groteszk szabálykönyve és furcsa személyzete, valamint a rejtélyes takarítóbrigád is feledhetetlen momentumok. Meg persze Reeves mellett még felbukkan néhány nagyobb név is, a mindig kiváló Willem Dafoe-n át a magából bohócot csináló Michael Nyqvistig láthatunk egészen menő alakításokat, az év fekete özvegye pedig minden bizonnyal Adrianne Palicki lesz.

A mozi tehát ajánlható az akciófilmek szerelmeseinek, a szombat esti könnyed kikapcsolódásra vágyóknak, de azoknak is, akik életükben három filmet láttak összesen (és azok is a Halálos iramban folytatásai), sőt, akár állatvédőknek is. Hiszen még pozitív társadalmi üzenetet is közvetít: a több sebből vérző bérgyilkos végül önkényesen örökbe fogad egy menhelyen sínylődő kutyát. Szóval a John Wick minden szépséghibájával együtt abszolút nézhető, két dolgot azonban nem árt észben tartani megtekintése előtt: 1. Hagyd az agyadat a pénztárban! 2. Soha, de soha ne baszakodj Keanu Reevesszel!