Carl Rinsch rendező és Keanu Reeves megkíséreltek tökéletes amerikai blockbustert faragni a Csúsingura legendás, kultikus japán történetéből, de minden igyekezetük ellenére a 47 ronin nem a következő 300.
A Csúsingura filmes feldolgozásai közül az 1962-es, Toshiro Mifune szereplésével és Hiroshi Inagaki (Musashi/Samurai-trilógia) rendezésében készült verzió (Chushingura) a leghíresebb. A nagyszabású film hitelesen, részletgazdagon mutatja be az 1700-as évek elején lejátszódott incidenst: Asano, az ifjú daimjó nem hajlandó tisztességesen megvesztegetni a korrupcióban megöregedett Kirát, mire a befolyásos ceremóniamester addig provokálja, amíg a fiatalúr kardot ránt és megsebesíti, ám mivel mindezt a sógun kastélyában teszi, törvény szerint seppuku általi halál a büntetése. Szamurájai roninná, azaz rangnélküli, gazdátlan harcosokká válnak, de 47-en bosszút esküdnek a romlott Kira ellen, tudva, hogy sokszoros túlerővel néznek szembe, az önbíráskodás büntetése pedig a biztos halál.
Inagaki filmjéhez képest Rinsch-t hidegen hagyja a történelem, elengedi a fantáziáját: eszképistán, fantasy-világként (valahol a Jurassic Park és az Avatár közt) ábrázolja a feudális Japánt, lemond a sokszereplős narratíváról, behoz egy kitalált hőst, bizonyos Kai-t (akinek nem szabad helyinek lennie, mert akkor az amerikai és nemzetközi nagyközönség nem fog tudni azonosulni vele). Reeves főszereplőként legalább autentikus: a színész kis részben ázsiai származású, ezért volt remek választás anno a Mátrix főszerepére, hisz a Wachowski-testvérek nagyban építettek japán filmekre (ahogy később a Speed Racer - Totál turbó alkalmával), sztárjuk konkrétan hasonlított is a Miike-féle Fudoh: The New Generation főszereplőjére. A távol-keleti kultúra része Reeves sztárszínészi szerzőiségének, elég jól fogadott rendezői bemutatkozására, a harcművészeti Man of Thai Chi-re gondolni.
A hollywoodi filmhősnek egy ilyen egzotikus világban kívülállónak és underdognak kell lennie, ennek megfelelően Kai a nincstelen néposztályt képviseli, nyugati félvér, démonok nevelték, sőt talán maga is démoni származású. Harci képességeit bőven van alkalma megcsillogtatni: az 1962-es Chushingura alkalmával három órát kellett várnunk az első (és végső) csatajelenetre, a 47 ronin alkotói viszont alibi-fordulatokkal dúsítják fel, teszik akció-kalandfilmmé a történetet, hogy (egyébként silány) CGI- és 3D-varázslattal kenyerezhessék le a nézőt. E filmben már van „Rómeó és Júlia”-szál is: az alacsony származású Kai és Asano egyszülött nemes lánya ugyanis szeretik egymást, Kira viszont erőszakkal feleségül veszi a hamvas szépséget. A hős motivációja tehát a szerelem, míg a japán változatban ugyanez a bosszú ellen szólt, az (egyik) hősnek a szerelme képviselte hétköznapi élet és a dicső, nemes halál között kellett választania. A japán történetben Asano fiatal volt, Kira pedig idős, ami azt az üzenetet közvetítette, hogy csak a jók halnak fiatalon, és nem kell öregnek lennünk ahhoz, hogy bölcsek legyünk. Rinsch filmjében Asano öreg mentor – így nem kár érte, hisz kenyere javát már megette, nincs több tennivalója ezen a világon –, Kira pedig ereje teljében lévő, rosszarcú férfi, azaz ideális B-kategóriás akciófilmes antagonista.
A Chushingurában a 47 ronin több mint egy évet várt a cselekvéssel, sokat és sokan tépelődtek azon, hogy jogos-e a bosszú, hisz (provokáció ide vagy oda) Asano bűnt követett el és törvényesen bűnhődött érte. Volt életük, volt vesztenivalójuk, ezzel szemben a 47 ronin hőseinek nincs választása, hisz Kira romlásba dönti őket és Asano ártatlan lányát. Ez már nem is bosszú-narratíva, hanem mentőakció. Rinsch különféle mágikus, természetfeletti cselekedetekkel kendőzi el az eredeti történet nagyközönség számára komplexebb fordulatait: nála Asano azért támad Kirára, mert annak boszorkány vazallusa mágiával kényszeríti (azaz összeesküvésről, merényletről van szó), és mindez a szamurájok tudomására jut (a józan logika nem erőssége a filmnek).
A rendező sértően szájbarágós hangalámondásos narrációval meséli a fekete-fehér erkölcsű karakterekre épülő, félre egy pillanatra sem érthető történetét, a fertályóránként pontosan érkező, szigorúan PG-13 korhatáros akciójelenetek során Zack Snyder-féle látványpornós lassításokkal mutat a 300-at idéző fantasy-kreatúrákat. Ahogy a blockbuster-mezőnyben szokás, ráadásként poénokat is kapunk, a 47 ronin közé befért egy komikus túlsúlyos sidekick is. Rinsch igyekszik tompítani a történet tragikus mivoltát. Nem gyalázza meg nyíltan a 47 ronin síremlékét, megelégszik azzal, hogy vidámparkot épít köré. Öröm az ürömben, hogy a közel 200 milliós hullámvasút kisiklott, és totálkáros a mozipénztáraknál.
