John Wick ezúttal lóról lövöldöz és könyvvel gyilkol – nagyjából ennyiből összerakható, mit is várhatunk kedvenc állatvédő-akciófilmünktől: ismét faék egyszerűségű, de végtelenül szórakoztató és igen látványos gyilokmaratont, amely tisztességesen hozza az eddigi két rész színvonalát, csak a végén rezeg meg kicsit az a bizonyos léc.

Mikor 2014-ben kiderült, hogy Keanu Reeves egy meggyilkolt kutyakölyök miatt fog embereket ölni két kaszkadőrből rendezővé vedlett filmes vezetése alatt, sokan kínos karrieröngyilkosságokról kezdtek fantáziálni. A premier után viszont igazi filmes alapvetés lett, hogy John Wick kutyájára még csak sandán se nézzen senki, mert hamar egy tárnyi golyó állhat a testébe. Chad Stahelski és David Leitch hosszú kaszkadőrös múlttal pontosan tudták, hogyan lehet igazi erőszaktangót gyártani, és ahhoz is jó szimatuk volt, hogyan legyenek önironikusak. Nem akartak mást, mint egy hihetetlenül látványos akciómozit, ahol a pontosan megkoreografált ütéseket és a pisztolydörrenéseket megszakítja néhány tényleg jól eltalált, vicces egysoros. Nem mellesleg pedig megalkotni egy szerethető és legyőzhetetlen bérgyilkost, akiről nem sokat tudunk, de azt igen, hogy minden alvilági tag ismeri. És ennyi – meg persze Keanu Reeves – elég is volt ahhoz, hogy új ikon szülessen.

A szálat nagyjából ugyanabban a pontban kapja fel a film, ahol a második rész elejtette: egy eléggé meggyötört és véres John Wick menekül New York utcáin – de legalább a kutyája vele van. Az aktájára rányomták az excommunicado pecsétet, amiért kivégezte az előző rész antagonistáját a Continentalban, amellyel nem csak kitagadták mindenhonnan, hanem megtették a bérgyilkoslottó főnyereményének, így most mindenki rá vadászik. Ebből a szorult helyzetből kell kikecmeregnie, de hát John Wick az John Wick, pontosan azt fogjuk kapni, amire számítunk: a Rémkirály igen látványos jelenetekben fogja végigverni a világot. Közben azért kiderül ez-az a férfi eredetéről is (valahol a jövőben már pénzéhes kis kezek dörzsölhetik egymást előzményfilmet kiáltva), ahogy a Felső Kör működésébe is belekóstolhatunk, ezáltal még többet tudunk meg arról az univerzumról, amelyről eddig csak annyi volt biztos, hogy Mr. Wicket mindenki ismeri és a szabályokat be kell tartani.

Fájó pontja a filmnek, hogy bár Halle Berry-vel (is) promózták a filmet, a színésznő karaktere nagyon kevés játékidőt kap. Pedig Berry hat hónapon át edzett a filmre, élete legkeményebb kiképzésének nevezte a felkészülést, ráadásul Keanu Reevesszel is egész jól működnek együtt, mégis pár kemény mondatnál, egy kis köpködésnél na meg egy sor látványos pofonnál nem kap többet. Bár azt nem lehet elvitatni tőle, hogy ahogyan a két kutyával henteli a casablancai bérgyilkosokat, annál kevés látványosabb dolog van a filmben.

Márpedig ha valamiből, akkor a látványból nincs hiány: a közelharcok szokás szerint tűpontosan koreografáltak, egyszerre brutálisak és elegánsak, az ember egy kicsit szadista állatnak is érzi közben magát, hogy másfél óra elteltével még mindig belefeledkezik az erőszakos táncba. Ráadásul most ismét sokat kapunk abból, amire már a második résznél is nagyon ráéreztek az alkotók: itt is előszeretettel harcolnak tükrös-neonfényes termekben, ami amellett, hogy szemet gyönyörködtető, fantasztikusan látványosan szétverhető. Megkapunk mindent, ami csak egy sokat látott kaszkadőrrendezőnek eszébe juthat: motoros nindzsák, feldühödött szusiszakácsok, pofongyáros lovak.

Egészen biztosan lesznek olyanok, akik a legújabb Aranypolgárt várják a filmtől, és az emberi test sebezhetőségéről meg a logikátlanságokról magyaráznak majd. A Parabellum viszont abszolút műfajazonos, pontosan azt hozza, amit az ember elvár tőle, és amit az első két részben is megkapott: két órányi hihetetlenül látványos kikapcsolódást. Az igazi bravúr, hogy mindezt már harmadjára is biztos kézzel, magas minőségben szolgáltatja nekünk Chad Stahelski és Keanu Reeves; ahogy John Wicken, úgy a szérián sem igazán mutatkoznak a fáradtság jelei – bár egyes jelenetekben már jogosan merül fel az emberben, hogy ez vajon meddig nem lesz öncélú és fárasztó? A paranoiásabbak számára némi aggodalomra adhat okot a nyilvánvaló cliffhangerrel záruló végkifejlet, hisz az eddig sem volt kérdés, hogy legyen szó kocsiról, kutyáról vagy a saját életéről, John Wick örökké tud küzdeni, de vajon meddig tudja mindezt úgy tenni, hogy a varázsa ne vesszen oda? A Parabellum erre még nem ad választ, de már ott van néhány nagyon halvány karika John Wick és a széria szeme alatt is, csak szerencsére még nem látjuk, annyira belefeledkezünk.