Kritika | Stefano Sollima: Sicario: Day of the Soldado / Sicario 2: A zsoldos Kritika | Stefano Sollima: Sicario: Day of the Soldado / Sicario 2: A zsoldos

Csak sikerült belecsempészni a drogháborúba Hollywoodot

Stefano Sollima: Sicario: Day of the Soldado / Sicario 2: A zsoldos

ÉRTÉKELD A FILMET!
Sicario 2: A zsoldos
Stefano Sollima
2018
Sicario 2: A zsoldos

Sicario 2: A zsoldos

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A minek kell mindennek folytatást gyártani? című örökzöld kérdés aktuális elszenvedője: Sicario 2.

Denis Villeneuve 2015-ben egy végtelenül okos filmet készített a drogháborúról: úgy mesélt az elmondhatatlanról, ahogy az keveseknek sikerült eddig. A befalazott hullák és a megcsonkolt katonatestek csak másodlagos díszletei volt annak, ahogyan a mexikói határvidék reménytelenségét bemutatta: a bőrünk alá kúszott az ott élők mindennapjait belengő állandó fenyegetettség, a senkit nem kímélő korrupció és a lakosságon csattanó következmények ostora, amitől a sokat látott kommandósoknak is csak az öklendezés és a maximális tehetetlenség jutott. Villeneuve a film nem várt sikere után köszönte szépen, de más vizekre evezett: az Érkezés után Roger Deakins operatőrrel együtt nekiállt inkább a Szárnyas Fejvadász 2049-nek.

Stefano Sollima nem csak egy szerencsés fickó, aki épp jókor volt jó helyen, amikor a rendezői székről döntöttek: az olasz alkotó tévésként kezdte a karrierjét, olyan csatornák számára készített háborús övezetekből riportokat, mint a CNN vagy a CBS. Ez meghatározta későbbi karrierjét is, a köztudatba akkor épült be a neve, amikor Roberto Saviano bestselleréből, a Gomorrából tévésorozatot csinált és megmutatta, hogy igen jó érzékkel tud alászállni az alvilág mocskos bugyraiba. A forgatókönyvírói poszton az a Taylor Sheridan maradt, akinek az első rész történetét is köszönhetjük, ám pont ezen a ponton akadtak olyan egyenletlenségek, amik érthetetlennek tűnnek az első rész tűpontos forgatókönyvéhez képest.

Az első résznek ugyanis a bivalyerős hangulatteremtés mellett a történetvezetés és a sallangmentesség az erőssége. Emily Blunt karakterével együtt merült el a néző abban a reménytelenségben, ami nélkülözte az összes, előszeretettel durrogtatott drogháborús klisét. Ehhez képest a második rész eggyel távolabb lép, a jelenség globális mivoltára mutat rá, még az Iszlám Állam is belekeveredik, a szomáliai kalózokról nem is szólva. Mégsem mond erről semmi többet vagy újat, hanem gyorsan visszamenekül a határmenti viaskodás színterére. Ebbe helyezi puskaporos hordóként a drogkartell fejének a lányát, akit el kell rabolni, majd a gyorsan fellobbanó káoszból kimenekíteni. És ezeken a szinteken esik bele a hollywoodi klisék világába az a történet, amelynek kifejezetten az volt az erőssége, hogy hűen mutatta be: ebben a világban nincsenek fehér lovagok, könnyfakasztó bajtársiasság, önfeláldozó bérgyilkosok, csodás megmenekülések. Innentől kezdve ez már nem egy olyan húsbavágó élmény, ami épp a valószerűsége miatt vág pofán a vászonról, hanem egy újabb hollywoodi film. Ezt húzza alá a finálé is: a valóság nem szokott olyan bugyután megágyazni a folytatásnak, ahogy teszi ezt a vége, mert az már nyílt titok, hogy készül majd a harmadik rész is.

Ebből fakadóan szintén érthetetlen, hogy Benicio del Toro karakterével hogy lehetett ennyire félresiklani. Alejandro maga volt a nagybetűs rejtély, a drogháborúk két lábon járó lenyomata, akivel lehetetlen azonosulni, mégis volt benne valami szerethető és mérhetetlenül izgalmas, ami miatt még többet akartunk róla tudni. A színész természetesen itt is remekel, del Torónak elég hármat mordulni és néhány buldogos pillantást vetni, hogy kilóra megvegyen bárkit, mégis érthetetlen, hogy miért kellett ebből remek karakterből a film második felére hirtelen kedves öreg medvébe öltött fegyveres erkölcscsőszt csinálni. A Josh Brolin által alakított Matt legalább ugyanaz maradt: a film csekély mennyiségű humorforrását kötelezően hozza, ráadásul karaktere sem hazudtolja meg önmagát.

Erős túlzás lenne persze azt állítani, hogy a Sicario folytatása egy rossz film, hiszen nagyon is ígéretesen indul – ám a fő konfliktus kirobbanásától kezdve lassan kifolyik az irányítás az addig biztosan dirigáló kezek közül. A kezdeti képsorokban letaglózóan mutatja be, hogy az első részben látott, általunk szerencsére csak távolból ismert terror miként kígyózik be a gyanútlanul vásárolgató emberek közé egy szupermarketbe, hogy aztán cafatokra tépjen mindenkit. A hangulatteremtésben továbbra is élen jár, ám a végére mégis egy hollywoodi mozivá válik, miközben az első rész erőssége pont abban nyilvánult meg, hogy Emily Blunttal együtt tudtunk elképedni a cudar valóságon.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Sicario 2: A zsoldos

Sicario 2: A zsoldos

Színes akciófilm, bűnügyi, thriller, 122 perc, 2018

Rendező:
Szereplők: , , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat