Volt az a szűk kétórás vicc 2017-ben, amelyikben egy testőr, egy bérgyilkos, a felesége, egy cezaromániás elnök és egy csapat apáca kerülnek egymással konfliktusba. Ryan Reynolds és Samuel L. Jackson idén ismét elsütik, és furcsa módon így, négy év elteltével, mintha nagyobbat is szólna, mint annak idején.

Mindez talán abból is adódik, hogy a jól bevált és biztonsági játékos hollywoodi stratégiával szemben a Sokkal több mint testőr második részének alkotói nem elégedtek meg kizárólag annyival, hogy újrahasznosítsák az első fejezet főbb történetelemeit egy másik főgonosszal. A folytatásban egy nagyrészt teljesen új sztorit kapunk tehát, csupán a történetet működtető motor maradt ugyanaz: az egymást halálra bosszantó, majd fokozatosan közös nevezőre kerülő merev, a felesleges kockázatvállalást nagyívben elkerülő testőr és a nagydumás, laza, valamint sokszor túlságosan is vakmerő és megszámlálhatatlanul sokat „köcsögöző” bérgyilkos duója. Akik most kapnak maguk mellé az összecsiszolódásukat szolgáló zarándoklatra egy harmadik útitársat is – a bérgyilkos excentrikus és idegesítően harsány feleségét, akinek jelenléte csak tetézi a bajt. Ami ott kezdődik, hogy a tripla A-s besorolásának visszaszerzéséről még mindig csak álmodozó testőrünket, Michael Bryce-t terápiás jelleggel üdülni küldi a pszichológusa, hogy szabadulni tudjon végre az álmaiban még mindig ott kísértő korábbi munkája, a bérgyilkos Darius Kincaid lekezelő vigyorától.

A regenerálódást elősegítő vakáció ezután meg is kezdődne Capri szigetén, csakhogy amint Michael elkezdhetné élvezni a ragyogó napfényt és a partot nyaldosó, hűs hullámokat, megjelenik Sonia Kincaid, Darius neje, és egy tekintélyes méretű golyózápor kíséretében belerángatja egy akcióba hősünket, amelyben Dariust kellene megmenteni az olasz maffia karmai közül. Mindeközben ráadásul befigyel egy ennél is komolyabb probléma: az Európai Unió számukra kedvezőtlen intézkedéseire bepipult görög államfő a fejébe veszi, hogy visszaállítja országa egykori dicsőségét, ezért merényletsorozatot eszel ki az Unió többi tagállama ellen, hogy végül egytől egyig Görögország igájába hajtsák a fejüket. Michael, Darius és Sonia pedig természetesen balszerencséjüknek köszönhetően nyakig merülnek ebbe a trutymóba is…

Míg az első rész forgatókönyve még azért lett fekete listára téve 2011-ben, mert inkább drámai hangvételt próbált megütni, és végül egy kéthetes újraírási folyamat kellett ahhoz, hogy a sztorira rá tudják akasztani a vígjátéki címkét, a Sokkal több mint testőr 2. már eredendően komédiaként lett papírra vetve, a különbség pedig – jó értelemben véve – meg is látszik. Az alkotók igencsak megpakolják szénnel a kreténség gőzmozdonyát, amely ismét majdnem két órán keresztül száguld féktelenül, jó érzékkel, dinamikával, arányosan szállítva a poénokat és az akciójeleneteket. Mindehhez a két főszerepet alakító, a mozdonyt irányító színészpárosunk is bőkezűen hozzápakolja mulattató fogásait, ráadásul mind Reynoldson, mind Jacksonon látszik, hogy második alkalommal is élvezik az ökörködést. Nemcsak egymással, a Soniát alakító Salma Hayekkel is erős a kémiájuk, mellettük pedig olyan nevek ugrottak be még bohóckodni, mint Frank Grillo, Antonio Banderas vagy éppen Morgan Freeman.

A forgatókönyvnek többnyire ezúttal is sikerül megfelelően egyensúlyoznia a még szórakoztatóan vicces és a már túlságosan prosztó poénok és dialógusok között, jóllehet a most nagyobb játékidőt élvező Salma Hayek karakterét sokszor kaphatjuk azon, hogy nem tartja olyan sok vissza attól, hogy átbillenjen a ló túloldalára. Az ő néha kissé túltolt és idegesítő megnyilvánulásait szerencsére tökéletesen kompenzálják az olyan blődségek, mint a tény, hogy Gary Oldman első részben megjelenített fehérorosz elnöke után most Antonio Banderas alakítja a görög főgonoszt, Morgan Freeman pedig Ryan Reynolds Toszkánában élő apját, hogy a származásukkal kapcsolatban pusztítóan rossz vicceket sütögető Frank Grillót már ne is említsük.

Az abban rejlő humorforrást is sikerült még jobban kiaknáznia a készítőknek, hogy a főszereplőjük foglalkozása testőr. Ennél fogva egyszerre röhöghetünk és szörnyülködhetünk azon, hány módon fogja fel Michael a testével a különböző támadásokat Darius vagy Sonia védelmében, vagy több alkalommal úgy, hogy Dariusék intézik ellene azokat. Mindemellett az első részben még viszonylag komolyan vett érzelmi szál is remekül el van baromkodva, így hiába derül ki, hogy testőrünknek komoly megfelelési kényszere van az apjával szemben, ezt a témát is szórakoztató tálalásban kapjuk. Nagy rejtély azonban, miért nem kerül legalább egy félmondatnyi említés szintjén szóba az előző kaland érzelmi tétje, azaz, hogy mi történt Michael nagy szerelmével, aki nélkül a testőr és a bérgyilkos soha nem is haverkodtak volna. A megválaszolatlan kérdésért viszont kárpótolnak mindenkit az akciójelenetek. A hajszák, a verekedések és a lövöldözések ismét látványosak, lendületesek és pörgősek. Feszülhetünk a székben az izgalomtól, aztán pedig le is eshetünk róla a nevetéstől. A Sokkal több mint testőr 2. tehát ideális választás lehet egy nyári moziélményhez, ami nem garantált, hogy a végefőcím után is túl sokáig velünk marad, ám az biztos, hogy a kétórás játékidő erejéig maximálisan kikapcsol.