Egy valamirevaló zombifilmnek soha nem az az egyedüli célja, hogy sokkoljon minket pár brutális emberevő jelenettel, hanem az is, hogy megfogalmazzon valamiféle társadalomkritikát. Az M. R. Carey azonos című regényéből készült Kiéhezettek is véleményt nyilvánít az emberi önzőségről, ám hiába az érdekes alapötlet, a film idővel érdektelenségbe fullad. 

Míg vámpírokból elképesztően sokfélét láthattunk már a filmvásznon az ösztönlénytől kezdve a romantikus főhősön keresztül az elvont művészig, ezzel szemben a zombik általában minden filmben ugyanazon szabályok szerint működnek: az éhség hajtja őket, élőkkel táplálkoznak, harapásuk fertőző, és fejbelövéssel lehet őket elpusztítani. De a vámpírokhoz hasonlóan a zombik is egyre többször lépnek ki anyaműfajukból, és hódítanak meg más zsánereket is. Az első zombifilmnek számító Élőhalottak éjszakája (Night of the Living Dead, 1968) óta a zombik a horroron kívül megjelentek már vígjátékokban (Zombieland, Haláli hullák hajnala / Shaun of the Dead), romantikus tinifilmekben (Eleven testek / Warm Bodies), és akciófilmekben is (Z világháború / World War Z). A The Walking Dead (2010– ) című sorozat pedig végérvényesen hozzájárult ahhoz, hogy a zombiapokalipszis témája trendivé váljon.

A Kiéhezettek egy disztópikus világban játszódik, ahol egy spórával terjedő vírus az emberiség nagy részét zombivá változtatja. Az egészséges emberek erődökbe gyűlve próbálnak életben maradni, és megtalálni a vírus ellenszerét, amíg még nem késő. Melanie (Sennia Nanua) egyike azoknak a különleges gyermekeknek, akik bár megfertőződtek az emberiséget a kihalás szélére sodró vírussal, mégsem veszítették el emberségüket. Ezeket az úgynevezett másodgenerációs fertőzött gyermeket fogva tartják a bunkerben, cellájukat csak a tanórák erejéig, székekbe szíjazva hagyhatják el. Justineau tanárnőt (Gemma Arterton) leszámítva mindenki szörnyként tekint a gyermekekre, akik nem értik az őket körülvevő gyűlöletet. Csak azért lehetnek életben, mert a tudósok szerint bennük rejlik a vírus ellenszere. Dr. Caroline Caldwell (Glenn Close) Schrödinger macskájához hasonlítja a különleges gyermekeket: ahogy a híres hipotézisben szereplő macska egyszerre halott és élő, úgy a gyermekek is egyszerre emberek és zombik. Míg a macskánál akkor tudjuk meg mi az igazság, ha kinyitjuk a dobozt, úgy Caldwell szerint a gyerekek „felnyitása”, a boncolás adhat választ a kérdésekre.

Melanie is kis híján Caldwell szikéje alatt végzi, ám a beavatkozást megszakítja a zombihad, amely áttöri az erődítményt védő kapukat. Elszabadul a pokol, és a mészárlásból csak Dr. Caldwell, Justineau tanárnő, három katona, és Melanie jutnak ki élve. A csapat elindul a legközelebbi bázishoz, ám oda zombikkal zsúfolt városokon át vezet az út. Bár a katonák inkább holtan szeretnék látni Melanie-t, mint élve, Caldwell és Justineau ragaszkodik a gyermekhez, persze más-más indokból. Caldwell meggyőződése, hogy Melanie felboncolásával létre tudná hozni a vírust elpusztító ellenszert, Justineau pedig anyai ösztönöktől vezérelve minden áron meg akarja védeni a kislányt. A két nő konfliktusa egy morális kérdést feszeget: mi a nagyobb bűn, egy életért cserébe feláldozni az emberiséget, vagy megölni egy ártatlan gyermeket, csak mert magában hordozhatja az ellenszert?

A film ügyesen egyensúlyoz a drámai, horrorisztikus és szentimentális részek között. A feszültségen sokszor enyhítenek humorral, mely leginkább Melanie abszurd megnyilvánulásaiban mutatkozik meg: megtalálható benne egy gyermek ártatlansága, és egy szörny kegyetlensége is. Mégsem tud végig érdekes maradni a történet, mert nem igazán van benne olyan jelenet, amely ne lenne már ismerős egy korábban látott zombifilmből. A feszültnek szánt szituációk már mind megjelentek elődfilmekben; a zombik külsejében, mozgásában, viselkedésében sincs újítás. Nehéz eldönteni, hogy az alkotóknak tényleg célja volt-e valami eredetit hozzáadni a zombiműfajhoz, vagy csak újabb foszladozó bőrt akartak lehúzni a divatos témáról.

A Kiéhezettek annyi újítást hozott a tipikus zombitörténetekbe, hogy itt gyakorlatilag teljesen értelmes, gondolkodó és érző zombik is vannak, akik ráadásul gyerekek, így még tragikusabb látni, amint szörnyként kezelik őket. Egyetlen bűnük, hogy fertőzötten születtek, ezért már nem is érdemlik meg az emberi gondoskodást. A katonák sértegetik, nem egyszer kínozzák őket, a tanáraiknak hozzájuk érni is tilos. A történet egy elég erős és elgondolkodtató csavarral zárul, amely felvet pár érdekes kérdést. Miért is feltételezzük az általunk elnyomottakról, hogy feltétlen hűséggel tartoznak nekünk – csak mert megkíméltük az életüket?