A víz az úr – Gints Zilbalodis: Flow / Straume / Áradás

2025. január 25. – írta Buzogány Klára

Az Áradás történetében nincs sok eredeti ötlet, de a megvalósítása annyira varázslatos, hogy szurkolunk neki egy Oscarért. Kalandfilmbe ültetett metafora a barátságról, az emberek sokféleségéről, s arról, hogy boldogulásunk csak azon múlik, hogy legyőzzük félelmeinket és a saját egónkat, s összefogjunk – mindez egyetlen ember nélkül, olyan állatszereplőkkel elmesélve, amelyek mindvégig megmaradnak annak, amik: állatoknak.

Az apokalipszis komfortja – Joshua Oppenheimer: The End

2025. január 12. – írta Lubianker Dávid

Joshua Oppenheimer világvége-musicaljének elsőre formabontónak ígérkező koncepciója valójában a rendező eddigi legkevésbé zavarba ejtő munkája: a The End sokkal inkább konformista kamaradráma, mintsem provokatív apokalipszis-vízió.

Káin és Ábel a rengetegben – Benjamin Brewer: Arcadian / Amikor leszáll az éj

2024. június 5. – írta Kovács Patrik

Hallatlanul alacsonyra helyezi a lécet az idei nyárelő első Nicolas Cage-filmje: az Amikor leszáll az éj olyasfajta posztapokaliptikus családi horror, mely minden egyes műfajelemével pimaszul kényelmes biztonsági játékot űz, de sekélyessége és arcpirító egyszerűsége ellenére sem lehet haragudni rá.

Jurassic Planet – Scott Beck, Bryan Woods: 65

2023. március 16. – írta Lubianker Dávid

A 65 futurisztikus túlélő-thrillere olyan, mintha Robinson Crusoe az elveszett világban turistáskodna. A jól eladható, high-concept dínóharc ambíciótlan megvalósítása azonban csak könnyen emészthető, üres zsánersémákat kínál.

A CGI-oroszlán ugrani készül – Baltasar Kormákur: Beast / Fenevad

2022. augusztus 12. – írta Kovács Patrik

Aki jegyet váltana a Fenevadra, nyugodt szívvel adja le az agyát a mozi ruhatárában, a vetítőteremben ugyanis nem lesz rá szüksége. De ez nem is feltétlenül baj.

Jeges Sziszüphosz – Joe Penna: Arctic / Sarkvidék

2019. április 24. – írta Gyöngyösi Lilla

Mads Mikkelsen túlélőfilmje nemcsak fizikai, hanem erkölcsi csapdába is ejti hősét, a Sarkvidék pedig mindkét téren feszült másfél órát tartogat.

Kolozsvártól Buchenwaldig – Csibi László: Nussbaum 95736

2017. november 18. – írta Zsizsmann Erika

Bár a címe egyértelműen a holokausztra utal, Csibi László új történelmi témájú riportfilmje nagyobbat merít ennél: egy túlélő élményein keresztül a kolozsvári zsidóság vészkorszak előtti és utáni életérzését is felvillantja, így fontos adalékokkal szolgál Erdély 20. századi történetéhez. Ugyanakkor nem csak a múltbeli események felmutatása foglalkoztatja, hanem az is, hogy ezek hogyan kapcsolódnak a jelenhez.

Túlélni földön, vízen, levegőben – Christopher Nolan: Dunkirk

2017. július 19. – írta Sándor Anna

Nolan végre ismét bizonyítja, hogy meg tudja őrizni Hollywoodban a szerzői filmes vonásait. A Dunkirk kreatív, ütős, emlékezetes film, ami kollektív tapasztalatként mutatja be a mentőakció eseményeit.

Marvel helyett – Matt Ross: Captain Fantastic

2016. október 20. – írta Buzogány Klára

Tisztázzuk gyorsan: a Captain Fantastic hőse nem a Marvel-univerzum egy újabb szereplője. Nem is a hagyományos értelemben vett szuperhős, amit a cím ígérne, pedig egy hat gyerekét a vadon közepén egyedül nevelő apa a legfantasztikusabb szuperhős a világon.

Schrödinger zombija – Colm McCarthy: The Girl with All the Gifts / Kiéhezettek

2016. szeptember 28. – írta Rácz Viktória

Egy valamirevaló zombifilmnek soha nem az az egyedüli célja, hogy sokkoljon minket pár brutális emberevő jelenettel, hanem az is, hogy megfogalmazzon valamiféle társadalomkritikát. Az M. R. Carey azonos című regényéből készült Kiéhezettek is véleményt nyilvánít az emberi önzőségről, ám hiába az érdekes alapötlet, a film idővel érdektelenségbe fullad.