A papa mozija – M. Night Shyamalan: After Earth / A Föld után

2013. június 12. – írta Kovács Patrik

Hosszú évek óta A Föld után a legkevésbé kínos Shyamalan-film, de éppen azért, mert voltaképpen nem is Shyamalan-film. A produkció mögött valójában a főszerepet alakító Will Smith áll, ám ezzel a néző sajnos egyáltalán nincs kisegítve.

Darwin beájulna – Gary Ross: The Hunger Games / Az éhezők viadala

2012. március 29. – írta Papp Attila Zsolt

Amikor először hallottam Az éhezők viadala című filmről, egyetlen okból éreztem késztetést a megtekintésére: mert az alaptörténete kísérteties hasonlóságot mutatott Kinji Fukasaku (azóta sajnálatos módon elhunyt) japán rendező Battle Royale című 2000-es kultfilmjével – és távolról, persze, a Menekülő emberrel.

Farkasokkal dacoló – Joe Carnahan: The Grey / Fehér pokol

2012. március 20. – írta Kovács Patrik

Ha úgy foglalnánk állást, hogy Liam Neeson mára rég túljutott karrierjének delelőjén, minden bizonnyal tévednénk. Az ír óriás az Elrabolva (Taken) és Az ismeretlen férfi (Unknown) során kialakított gyakorlatnak megfelelően a Fehér pokolban is kozmetikáz valamelyest az akcióhősi szerepkör megtépázott renoméján – azaz ismét csont nélkül hozza a szúrós tekintetű gőzhengert, akivel nem akarsz szarakodni. Joe Carnahan thriller-elemekkel vegyített drámai kalandfilmje azonban összhatását tekintve szerencsére jóval több, mint egy vériszamos zúzda.

Nagyon kivagyunk – Jorge Michel Grau: Somos lo que hay / Vagyunk akik vagyunk

2011. június 24. – írta Oláh-Badi Levente

Íme, egy okosan megépített, ügyesen adagolt, szépen végigvitt film Mexikóból, és megint írni kell róla, pedig igazán fölösleges, sőt, kártékony: ezt a filmet csak meg kell nézni, s kész, sőt, a legjobb csak úgy, véletlenül beülni a vetítésre.

A kőszikla-nemzedék – Danny Boyle: 127 Hours / 127 óra

2011. február 9. – írta Oláh-Badi Levente

Idegesítenek a megtörtént események alapján készült mozik, mert – valljuk be – nagyon nem fairek. Gyakran érzem azt, hogy ha egy film nem sikeredik elég ütősre, akkor a producerek gyorsan odabiggyesztik az „igaz történet alapján” feliratot, s ez a zsaroló, manipuláns kis infó megköveteli a sztori iránti feltétlen tiszteletet.

Keleten a helyzet változatlan – Scandar Copti, Yaron Shani: Ajami

2010. március 30. – írta Hlavaty Tamás

Az Ajami című izraeli alkotás azzal írta be magát a nemzetközi filmes köztudatba, hogy egyike volt az öt, legjobb külföldi film kategóriában döntőbe került mozinak az idei Oscar-gálán. Ebből menten arra következtethetnénk, hogy egy szájbarágós celluloid-békehimnusszal van dolgunk, az Ajami azonban rácáfol az előítéleteinkre.

Bé, de inkább Cé kategória – Roland Emmerich: 10,000 B.C. / I. e. 10 000

2008. március 17. – írta Farkas István

A régmúltat és a távoli jövőt bemutató filmek megjelenését mindig óriási várakozás övezi. Ez természetesen csak és kizárólag a jó marketingnek tudható be (több trailer, sokat ígérő plakát), no meg a pécéjátékokon szocializálódó generációk speciális effektekhez való vonzódásának. Van rá eset, hogy a produkció a legmerészebb várakozásainkat is túlszárnyalja, de sajnos sok esetben csalódnunk kell. A 10,000 B.C. az utóbbi kategóriába tartozik.