Aki Kaurismäki: Toivon tuolla puolen / A remény másik oldala​ Aki Kaurismäki: Toivon tuolla puolen / A remény másik oldala​

Finn és szír, ha találkoznak

Aki Kaurismäki: Toivon tuolla puolen / A remény másik oldala​

ÉRTÉKELD A FILMET!
A remény másik oldala​
Aki Kaurismäki
2017
A remény másik oldala​

A remény másik oldala​

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A fiatalabbik Kaurismäki A remény másik oldaláért Berlinben Ezüst-medvét nyert, azonban nem sokkal a Berlinálé előtt kijelentette, hogy ez volt utolsó munkája.

Helsinki egy város. Valahol Európában, a 21. század elején. Van rendőrsége, ahol írógépen töltenek ki hivatalos iratokat, étterme, ahol félig nyitott bádogban szervírozzák a heringet főtt krumplival, utcazenészei, akik laza blues- és rock-fúziót adnak elő kacagva, és bagófüst gomolyog mindenfelé. Lakói úgy viselkednek, mintha az 50-es meg a 80-as évek sosem múltak volna el. Nagyobbrészt merev arcú életművészek lakják, akik a légynek soha, viszont a májuknak annál többet ártanak. Itt él a finn Wikström.

Helsinki egy város. Van kikötője és van menekültszállója. Kiutasító hivatalnokok és agresszív fajgyűlölők lakják, de néhány merev arcú életművész merev arccal emberséget gyakorol, és nem kér cserébe semmit. A fehérgalléros szigor árnyékában abszurd sorsokkal teli a hétköznap. Idővel megszokható. Idővel talán meg is szerethető. Ide érkezik a szír Khaled.

Amikor Aki Kaurismäki rendez, a történetvezetést nem a trendek szerint szabja, nem kutatja a kamerával bebalettezhető tér lehetőségeit, sem a fénytörések káprázatos szimfóniáját, sem a bravúros párbeszédekkel új csúcsokra járatható értelmi vagy érzelmi többletet. Sajátos formanyelve a vízszintes idővonal, a szuggesztív testbeszéd, a természetes fényhasználat, a szűkszavúság és a kétdimenziós, festményszerű térrendezés együttesen alkalmazott ősi esztétikája. Témái a nyomor (proletár-trilógia), s az emberi élet, mint kihasznált vagy eldobott lehetőség (vesztesek-trilógia). Hat éve a Kikötői történettel (Le Havre, 2011) új trilógiát indított, ezúttal a menekült-jelenségről, amelynek második darabja, A remény másik oldala rendezéséért Berlinben Ezüst-medvét nyert, azonban nem sokkal a Berlinálé előtt kijelentette, hogy ez volt utolsó munkája. Az 59 esztendős finn művész 2017-ben egy meglepő fordulatot írt hát sajnos élete forgatókönyvébe, rajongóinak őszinte bánatára.

A remény másik oldalában Khaled a szíriai Aleppó városából Törökországon, a Balkánon, majd Közép-Európán keresztül Helsinkibe érkezik, és a szerb-magyar határon elveszített húgát keresi, aki egyetlen másik túlélője a nagyszámú családnak, ezért hát jelentkezik a rendőrségen, oltalmat és segítséget kér. A másik, párhuzamos történetszálon Wikström kereskedelmi ügynök épp elhagyja a feleségét és féláron túlad az ingleltáron, majd a bevételt egy izgalmas pókermeccsen megsokszorozza, végül felvásárolja az Aranyló habhoz címzett vendéglőt, annak három fura alkalmazottjával együtt.

Khaledet közben a finn állam visszaküldené szétbombázott szülővárosába, mivel „az aleppói helyzet nem fenyegeti közvetlen életveszéllyel” – mondják a tárgyalóteremben, jóllehet a szomszéd intézmény tévéjében a híradó épp egy szétlőtt gyermekkórház képeivel van tele. A nem kissé elkeseredett fiú megszökik a rendőrök elől, és a sors Wikströmmel hozza össze, aki innen tovább bújtatja, segíti, hamis személyi igazolvánnyal látja el és átszállíttatja valamelyik balti államból a húgát is. Emberségnek és empátiának a finnek nincsenek tehát híján, jóllehet neonáci és idegengyűlölő is akad bőven közöttük, legalábbis Kaurismäki így számolja (körülbelül másfél aranyszívű polgárra jut egy idióta a filmben).

Kaurismäki a maga rendhagyó eszköztárával és szokatlan szempontjain keresztül ábrázolja az Európába érkező közel-keleti menekültek átfogó történetét, s az európai társadalom általános reakcióját. Aki azonban realizmust vár, annak csalódnia kell, már ha egyáltalán lehetséges csüggedő szemekkel nézni Kaurismäki rendezését, amelyben ismét hemzsegnek az expresszív premier plánok, a pillanatokban mérhető verbális humor, a kissé abszurd helyzetkomikumok, s a westernekre jellemző párbajszituációk. Ami viszont első látásra könnyeden szellemesnek hat, az korántsem naiv, ami az álló kamera miatt statikusnak tűnik, az korántsem élettelen, s ami esetlegesen alulstilizáltnak, netán egyenest szegényesnek tetszik, nos, pont azok a pillanatok törik át a legtöbb értelmezhetőségi réteget. Kaurismäki ezúttal a legkevésbé kifinomult humorú jelenetben süti el legsúlyosabb mondanivalóját. Abban a helyzetben, amikor a vendéglőjét Wikström a gyenge teljesítmény miatt sushi-éteremmé profilírozza át, s az adagot gyűszűnyi rizs-öt dekás halszelet-nagykanál wasabi jelenti, ám a valódi japán turisták özönében kénytelenek a lazacot sózott heringgel helyettesíteni, amitől azonban a vendégsereg elmenekül… szóval itt Kaurismäki talán a multikulturalizmust értelmezi a maga részéről olyannak, amit hiba lenne tartalom nélküli keretnek értékelni, és úgy készülni rá. A két- vagy többoldali szerződéshez valódi tanulásra képes, hatalmas türelmű, a kulturális különbségeket válsághelyzetben is tisztelő felekre van szükség.

Ugyanezt már a merev, gyanakvó, de kenyérre kenhető Wikström (Sakari Kuosmanen) és a szelíd, alkalmazkodó, hűséges Khaled (Sherwan Haji) kapcsolatába már nem kódolja bele, a mindent egybetartó kapocs itt az emberség. Kaurismäki filmjében a rá oly nagyon jellemző öltözet-, tárgy- és színhasználat jótékonyan keveredik az elvesztett és visszanyert remény érzelmi töltetével, s ettől lesz zengő bűbájos költeménye a visszaszerezhető emberség nosztalgiájának, s 20. századi történelmével még mindig napi szinten együtt élő Európa melankóliájának A remény másik oldala, jelentsen ez a cím bármit is.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
A remény másik oldala​

A remény másik oldala​

Színes vígjáték, filmdráma, 98 perc, 2017

Rendező:
Szereplők: , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola

  • Wednesday

    Színes fantasy, horror, vígjáték, 2021

    Rendező: Tim Burton, James Marshall, Gandja Monteiro

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola

  • Wednesday

    Színes fantasy, horror, vígjáték, 2021

    Rendező: Tim Burton, James Marshall, Gandja Monteiro