Ó kapitány, kapitányom! – Matteo Garrone: Io capitano / Én vagyok a kapitány

2024. március 26. – írta Fazakas Lehel

Garrone egy szenegáli fiatal homéroszi kalandjaival tér vissza a korábbi filmjeit meghatározó realizmushoz, amely ezúttal mágikus zárójelektől sem riad vissza.

Embertárgyak/tárgyemberek – Kaouther Ben Hania: The Man Who Sold His Skin

2021. április 19. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

Kaouther Ben Hania második rendezése – és egyúttal az első tunéziai Oscar-jelölt – egy okos és fifikás, azonban kissé döcögős, egyenetlen film, ami sokkal inkább képes hatni a néző intellektusára, mintsem az érzelmeire.

Az otthontalanság otthona – Remi Weekes: His House / Kinek a háza?

2020. november 22. – írta Pernecker Dávid

Remi Weekes kitűnő bemutatkozásában a közös trauma átka emészti fel a főszereplők kapcsolatát, az igazi horror pedig ez.

Ezt láttuk a 18. TIFF-en 7. – Symphony of the Ursus Factory; Void; God Exists, Her Name Is Petrunija; Synonyms; The White Crow

2019. június 7. – írta Jakab-Benke Nándor, Tóth Gödri Iringó, Papp Attila Zsolt, Incze Kata, Ferenczi Szilárd

Minden TIFF-ek legesősebbikének második hétvégéje kezdődik, még bőven akad film, mi is ajánlunk vagy ötöt a mai vagy a holnapi napra.

Vízkereszt és megváltás – Mundruczó Kornél: Jupiter holdja

2017. május 21. – írta Mihai Fulger

Mundruczó Kornél harmadszor versenyez a cannes-i filmfesztiválon – ez korábban a magyar filmtörténetben csak Jancsó Miklósnak, Szabó Istvánnak, Makk Károlynak és Keleti Mártonnak sikerült –, és hetedszer vesz részt a Croisette programjában. Új filmjével, egy erős vallási hangsúlyokkal teli disztópiával ismét sikerült meglepnie a közönséget.

Finn és szír, ha találkoznak – Aki Kaurismäki: Toivon tuolla puolen / The Other Side of Hope / A remény másik oldala​

2017. május 19. – írta Ferenczi Szilárd

A fiatalabbik Kaurismäki A remény másik oldaláért Berlinben Ezüst-medvét nyert, azonban nem sokkal a Berlinálé előtt kijelentette, hogy ez volt utolsó munkája.

Szakadékok – Az idei Oscar-jelölt dokumentumfilmekről

2017. február 25. – írta Dobi Ferenc

2016 a sokszínűség helyett a polaritás, az ellentétek egymásnak feszülése jegyében telt, ami az idei Oscar-jelölt dokumentumfilmek témájában is megmutatkozott.

Inkább zombihorrort erről a témáról – Christopher Papakaliatis: Enas allos kosmos / Worlds Apart / Határtalan szerelem

2016. szeptember 22. – írta Tóth Menyhért

A Határtalan szerelem érezhetően nagyon szeretne valami lényegeset elmondani az Európában jelenleg fennálló társadalmi-politikai helyzetről, ám ez maximum annyira sikerül neki, mint amennyit a Vészhelyzetnek az orvostudományról.

Az erőszak szabadítja fel – Jacques Audiard: Dheepan – Egy menekült története

2015. október 15. – írta Soós Tamás

Érzékeny szociodráma vagy vigilante-film? Remek alkotás vagy félresikerült kísérlet? Jacques Audiard, A próféta (Un prophète) és a Rozsda és csont rendezője ezúttal egy menekült történetében gondolja végig kedvenc témáit családdá válásról, önfelszabadításról és erőszakról.

Mengele és a játékok – Lucía Puenzo: Wakolda / A német doktor

2014. január 29. – írta Buzogány Klára

Zsúfolt ismeretanyag helyett izgalmával szórakoztató történet, archív háborús-haláltáboros felvételek rettenete, horogkeresztes egyenruhák helyett kibontott hasú, kézzel festett játékbabák – a Wakolda című, spanyolul és németül megszólaló, történelmi témájú thriller másfél órája nem véletlenül hívta fel a nemzetközi közönség figyelmét forgatókönyvíró-rendezőjére.