A Rick és Morty ötödik évada június 20-án startolt, az évadfinálé pedig, kis hatásszünet után, szeptember 5-én látott napvilágot (rendhagyó módon dupla epizóddal), és máris felkúszott a legnépszerűbb részek ezüstérmes helyére az IMDb oldalán. Az új évad bizonyítja, hogy a sorozat öt szezon (nyolc naptári év) alatt sem fáradt el, továbbra is tele van eszement ötletekkel és képtelen kalandokkal, időtálló társadalomkritikával és műfaji kísérletekkel; miközben az évadokon átívelő drámai vonalat is tartalmasan építi tovább a széria, mindenekelőtt Rick eredettörténetében alámerülve.
A sorozatról dióhéjban: inspirációk és referenciák
A Rick és Morty sorozatot nemigen szükséges bemutatni senkinek, de ha az elmúlt nyolc évet esetleg barlangban töltötted, akkor... van mit bepótolnod. A mindeddig 51 részt számláló sorozat zsánerét tekintve egy rendkívül komplex és heterogén, animált sci-fi kaland-komédia, amelyben a záporozó humornak semmiféle társadalmi konvenció nem szabhat határt, az egyes epizódok pedig számtalan mozgóképes mű, illetve műfaj előtt tisztelegnek (a maguk módján).
A széria eredetileg a Cartoon Network felnőtteknek szóló, éjszakai csatornáján, az Adult Swimen indult 2013-ban, jelenleg pedig az HBO Go kínálatában követhető. Alkotói a Balfékekkel (Community) elhíresült Dan Harmon, valamint a mindkét címszereplőnek hangját kölcsönző Justin Roiland, aki egyúttal a sorozat alapötletét is adta.
A Rick és Morty gyökerei Roiland 2006-os, nyers és provokatív Vissza a jövőbe-paródiájáig nyúlnak vissza, amely a The Real Animated Adventures of Doc and Mharti címet viselte, és a Channel 101 nevű rövidfilmfesztiválon debütált. A szerzői jogi okokból minimálisan eltorzított nevű karakterek voltak az előfutárai a mai Ricknek és Mortynak, akik később a sorozatdinamika kedvéért lettek rokonok: nagyapa és unokája. Ugyanebből a rövidfilmből mentették át a firkaszerű (egyesek szerint ánuszra emlékeztető) pupillájú figurákat (mellesleg Roiland másik animációs sorozata, a Solar Opposites szereplőinek pont ugyanilyen szemei vannak); itt született meg, véletlenül, Rick jellegzetes böfögése; egy-két direkt visszautalás pedig a sorozat epizódjaiban is felbukkan: a legújabb évad nyitányában például egy rövid jelenet erejéig fel is villan a kisfilm. Az pedig már csak hab a tortán, hogy az évadzáróhoz készült élőszereplős teaserben maga a nagy sikerű Vissza a jövőbe trilógia Docját alakító Christopher Lloyd játszotta el Rick szerepét.
A Rick és Morty címszereplői ugyanakkor nemcsak Doc és Marty szellemi leszármazottainak tekinthetők, de sokban emlékeztetnek a Doctor Who doktorára és mindenkori útitársaira is (zseni kalandor vs. hétköznapi sidekick, a legelső doktor ráadásul szintén az unokájával utazgatott), sőt, időnként maguk a szereplők is emlegetik a Doktort, a főcímdalok egyértelmű hasonlóságáról már nem is beszélve; habár Rick és Morty tulajdonképpen nem az időben, hanem párhuzamos dimenziók között utazik. A két zseniális időutazós science fiction-előzményen túlmenően pedig a széria hemzseg a megszámlálhatatlan filmes és televíziós referenciáktól, ami az alkotók igen széleskörű popkulturális érdeklődéséről és műveltségéről árulkodik. Már maguk a címadások is kultikus filmek és sorozatok címeire kikacsintó, borzalmas szóviccek, a történetelemek pedig sokszor azok kiforgatott, explicit vagy épp csak jelzésszerű iterációi. A legújabb évad epizódcímei például az alábbi filmekre és sorozatokra tartalmaznak utalásokat (a részek sorrendjében), amit felfoghatunk egyfajta filmtörténeti házi feladatként is: Vacsorám Andréval, Közös többszörös, Kellemetlen igazság, A függetlenség napja, American Graffiti, Voltron, illetve Neon Genesis Evangelion, Egy makulátlan elme örök ragyogása, Lepattintva, Szamuráj Jack. A hatodik rész ugyanakkor kakukktojás, mivel nem köthető egyetlen konkrét filmcímhez sem.
A karakterek és akik mögöttük vannak
2D-animáció ide vagy oda, a sorozat karakterei a legkevésbé sem kétdimenziósak, sőt, az évadok során szépen lassan kibontakoznak nemcsak a nagyapa-unoka páros, de a Smith család többi tagja – Beth (Sarah Chalke), a bátor és intelligens, de örök elégedetlen anyuka, aki apjához, Rickhez hasonlóan előszeretettel pillant a pohár fenekére; Jerry (Chris Parnell), a családi tápláléklánc legalján helyet foglaló, jóindulatú, de gyáva és szerény képességű apuka (Roiland Jerry nevű kutyája után), és Summer (Spencer Grammer), az elkényeztetett, lázadozó, hormonokkal túlfűtött elsőszülött gyermek – közti konfliktusos viszonyok is, amelyek, miután lekapirgáltuk róluk a színes-szagos science fiction- és sitcom-rétegeket, nagyon is szürkévé és életszagúvá válnak.
A pilot cselekménye nem sokkal azután indul, hogy Rick, a saját felsőbbrendű intelligenciájától megmámorosodott, nihilista-anarchista-alkoholista garázstudós hosszú szünet után visszatér a család életébe, de csak hogy fenekestül felforgassa azt: előbb Morty, majd fokozatosan másik unokája, lánya és veje is akarva akaratlan részese/áldozata lesz az interdimenzionális kalandoknak, az öt főszereplő és kapcsolataik pedig ennek hatására a tévésorozatokra ritkán jellemző, valódi fejlődésen mennek keresztül.
Külön szót érdemelnek a karaktereket megformáló színészek is, élükön a két főhőst, Ricket és Mortyt felváltva megszólaltató író-alkotó Justin Roilanddel, de a Dokikból megszokott Chalke Beth-e is kiemelendő, miközben kisebb szerepekben a sorozat másik megálmodója, Dan Harmon is hallható. Ezeket az embereket pedig annyira jó hallgatni, hogy évadszünetekben kiváló Rick és Morty-pótló élmény lehet élő olvasópróbákat és improvizációkat nézni a videómegosztó oldalakon, amelyekből az is kiderülhet, hogy Harmon csaknem olyan jól tudja utánozni a Rick és Morty-szinkronhangokat, mint az eredeti színészek. Harmon egyébként előszeretettel alkalmaz színészeket korábbi sorozatából, a Balfékekből is, mint a Mr. Presidentet alakító Keith David (Balfékek-beli karaktere Elroy Patashnik) vagy az ökoterrorista Planetina hangja, Alison Brie (a Balfékekben Annie Edison), de kisebb szerepek erejéig lényegében minden fő-Balfék megjelenik a Rick és Morty-ban is. Az alkotók jó kapcsolatot ápolnak továbbá a Csillagközi szökevények, a Kalandra fel! és a Rejtélyek városkája stábtagjaival is, amelyek hatásaikban és időnként konkrét szereplőikkel is fel-felbukkannak a sorozatban.
A Rick és Morty-multiverzum
A Rick és Morty cselekménye a párhuzamos univerzumok végtelenjében zajlik, amelyek között Rick saját találmányú „portálfegyvere” segítségével lehetséges közlekedni. Ezek az utazások pedig nem ritkán saját, másik univerzumbeli önmagukkal is szembesíti – vagy épp konfliktusba állítja – a karaktereket, amit az ötödik évad második része járat igazán csúcsra. Ezenkívül vannak olyan teóriák és konkrét utalások, sőt, crossover-epizódok is, miszerint a Rick és Morty ugyanazon rajzfilmes univerzumban játszódik, mint a Rejtélyek városkája (Gravity Falls), a Simpson család, a Futurama, a Family Guy, az Amerikai fater és a Texas királyai (King of The Hill).
A sorozat ugyanakkor a mi saját univerzumunkon belül is igen kiterjedt birodalmat épített már, amire időnként a szereplők kikacsintásai is ráerősítenek, különösen az évadok nyitása-zárása apropóján bontva le azt a bizonyos negyedik falat. A széria a harmadik évad óta valamelyest csökkenő tendenciájú, de még így is hatalmas globális népszerűségnek örvend mind a közönség, mind a kritika soraiban: eddig két Primetime Emmy-díjjal büszkélkedhet, és jelenleg az IMDb-toplistája alapján a világ valaha készült 17. legnépszerűbb tévésorozata (viszonyításul: olyanokat megelőzve, mint a Jóbarátok / Friends vagy a Totál szívás / Breaking Bad). A Rick és Morty-jelenség szerteágazóságát mutatja, hogy a sorozat karaktereivel készültek már képregények, könyvek, játékok, reklámok, valamint különálló rövidfilmek is, köztük gyurmaanimációkkal és japán nyelvű animékkel. Az utóbbi mellékprojekt legújabb darabja ráadásul éppen az aktuális évad hetedik és nyolcadik epizódja közé ékelődve és az évad sztorielemeire kapcsolódva, annak már mintegy szerves részét képezve került ki az éterbe (ellentétben az első két kisfilmmel, amelyek inkább csak az évadok közötti várakozási idő fájdalomcsillapítására szolgáltak), amely újabb példája a tudatos világépítésnek.
Az ötödik évad
És aztán idén júniusban elérkeztünk az ötödik évadhoz, amelynek beharangozását ismét hosszabb tűkönülős várakozás előzte meg, úgyhogy volt is nagy csinnadratta: az évadpremiert azzal ünnepelték meg, hogy Rick űrhajójának miniatűr, bekamerázott modelljét csak úgy visszafogottan fellőtték az űrbe. De szerencsére nemcsak a füstje volt nagy: az első rész máris megnyugtatóan tanúsította, hogy az aktuális írói stáb – James Siciliano (egyúttal a The Art of Rick and Morty című könyv szerzője), Jeff Loveness, Albro Lundy, Rob Schrab, Nicholas Rutherford, Siobhan Thompson, Anne Lane, John Harris és Scott Marder – továbbra sem fogyott ki az ötletekből: az epizódok a szokott módon tobzódnak az agyzsibbasztó random shitekben, valamint ezúttal a hangsúlyosan szexuális természetű kalandokban is. Az alkotóktól sosem állt távol a vulgaritás, mind a trágár szóhasználat, mind a felnőtt tartalmakat illetően: ennek megfelelően az ötödik évad is térdig tocsog a mindenféle humán és nem humán testnedvekben, de még az incesztus ősi tabuját is pofátlanul döntögeti.
Az évad bemutat néhány új karaktert, valamint feltámaszt néhány régi ismerőst, de az új részek nagy érdeme, hogy több képernyőidőt szán az állandó mellékszereplőknek is: Morty, Summer, Beth és Jerry is saját sztoriszálat kap az évad során, a hetedik rész pedig Smith-éket komplexen együttműködő családként ábrázolja (annak alvilági értelmében). Beth és Jerry kapcsolata épp viszonylagos jó időszakát éli, Morty sorsa ellenben egyre sötétebben alakul: ahogy telik-múlik az idő, a karakter külsőleg látszólag nem öregszik (ahogy a többi szereplő sem), de a személyisége egyre fásultabbá és erőszakosabbá válik. Hasonlóképp Summer is egyre vadabb és cinikusabb lesz, és összességében mindketten egyre inkább „elrickesednek”, annak minden előnyével és hátrányával együtt.
Mindeközben az évek óta gabalyodó-bontakozó drámai szálak is kiemelt szerepet kapnak az új évadban, amelynek hangsúlyos témái a veszteség és a gyász, valamint az individuális szabad akarat kérdése. A rajongók fáradhatatlanul gyártják az elméleteket a Rick és Morty rejtélyeiről és azok lehetséges megfejtéseiről, de maga a sorozat is számos alternatív sorsot villant fel a karakterek jövőjét illetően, akár más szereplők elbeszélése, akár emlékképek és jóslatok formájában, folyamatosan bizonytalanságban és ezáltal izgalomban tartva a nézőket. A nyolcadik rész Egy makulátlan elme örök ragyogása-hommage-a Rick múltjában ás mélyebbre, mindenekelőtt a Madárszemélyhez (Bird Person) fűződő barátságára helyezve a hangsúlyt, miközben végre a volt feleségét, Diane-t övező kérdések is tisztázást nyernek; míg az utolsó részben a Citadella sajátos társadalmához kanyarodunk vissza, ahol az évad egy, csak félig-meddig megmagyarázott cliffhangerrel ér véget, hogy aztán legyen min rágódni a következő évadig is. Miközben a csőben már ott van nemcsak a hatodik, de a hetedik évad, sőt még egy spin-off széria is. A Rick és Morty franchise szekere tehát töretlenül dübörög előre, szó szerint „sorozatgyártásra” sarkallva az alkotókat (2018-ban jelentették be, hogy további 70 részt rendeltek be a készítőktől), és félő, hogy mindez hosszabb távon a színvonal kárára válik majd – de a minőségromlás egyelőre szerencsére nem érzékelhető.
