Az idén 22. alkalommal megrendezett Sundance Filmfesztivál különösen ünnepélyes hangulatban zajlott, mivel legfõbb támogatója, a Robert Redford által alapított, a függetlenfilmeseket szolgáló Sundance Institute most ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját.
Éppen ezért, a fesztivál történetében először nyitó sajtótájékoztatót tartottak, amelyen Robert Redford, a fesztivál fő patrónusa, Geoffrey Gilmore művészeti igazgató és a nyitófilm, a Friends with Money rendezője, Nicole Holofcener közösen emlékezett vissza az elmúlt esztendőkre. Holofcener leginkább a Sundance Institute kurzusain szerzett tapasztalatairól mesélt, mivel itt sajátította el a forgatókönyvírás és a rendezés alapjait. Első nagyjátékfilmje egyfajta összegzése az ott tanultaknak, és egyben megerősíti a fesztivál és az intézet azon törekvését, hogy felkarolja a női rendezőket, és teret biztosítson számukra. Nem csoda tehát, hogy idén is szép számmal szerepeltek női filmek a programban, mint például Maria Maggenti kissé rendhagyó romantikus komédiája, a Puccini for Beginners, amely leginkább az L és a Szex és New York című tévésorozatok keresztezése, sok eszmefuttatással és néhol erőltetett poénokkal, amelyek egy tévésorozatban sokkal jobban megállták volna a helyüket, mint a mozivásznon. Kevésbé ambiciózus, ám sokkal kellemesebb meglepetésnek bizonyult So Yong Kim és Mike Ott barátságról, az első szerelemről és a bevándorlók beilleszkedési nehézségeiről szóló filmje, az In Between Days.
Egyszerre napjaink képzőművészete és művészeti iskolái elé állított görbe tükör, valamint izgalmas thriller Terry Zwigoff filmje, az Art School Confidential John Malkovich és Max Minghella (a neves rendező Anthony Minghella fia) főszereplésével, akik mellett olyan további hírességek tűnnek fel, mint Anjelica Huston vagy Steve Buscemi. Szintén feszített tempójú, mesterien fotografált és lebilincselő thriller (még ha az alapötlet nem is túl eredeti) a Paul McGuigan által rendezett Lucky Number Slevin. Bár van benne izgalom bőven, mégis inkább morális dráma, mint bűnügyi történet (bár nem nélkülözi a krimibe illő fordulatokat és a feszültséget) a Clive Gordon által rendezett Cargo, amelynek forgatókönyvírója, Paul Laverty a neves angol rendező, Ken Loach állandó munkatársa, főszereplője pedig a zseniális Peter Mullan. A nagy népszerűségnek örvendő tudományos-fantasztikus filmek sorát gyarapította Michel Gondry The Science of Sleep című filmje, amely nem a távoli jövőben, és nem egy távoli galaxisban játszódik, hanem leginkább a főhős fejében. Bár a westernfilmek nem tartoznak igazán napjaink kedvelt zsánerfilmjei közé, azért John Hillcoat filmjét, a The Propositiont kár kihagyni, annál is inkább, mert az ismert zenész, Nick Cave nemcsak a film zenéjét jegyzi, de forgatókönyvíróként is debütál vele, méghozzá nem akármilyen sikerrel.
