Akik spórolni szeretnének a mozijegyen (és a hollywoodi kasszákat elnézve egyre többen vannak), azok igazán kezet csókolhatnának az amerikai filmek előzeteseit készítő vágóknak. Ezek a trailerhuszárok hodorozás nélkül spoilerezik le a filmeket, úgy, hogy még felháborodni sincs időnk. Ilyen „elspoilerezett” film a Barry Seal is.
Mondjuk egyébként is nehéz lenne rontócot találni benne, hiszen „megtörtént események” alapján í(nspi)r(ál)ódott, s a tengerentúlon közszájon forognak az efféle sztorik (azért is fura, hogy az eredeti címbe nem került be a főhős neve, a magyar meg a román címfordítók viszont betették, annak ellenére, hogy pont nálunkfelé nem igazán mond semmit az embereknek). Történt ugyanis, hogy a címszereplő Barry Seal (egy, az őt alakító színésznél kissé pufókabb és kevésbé jóképű csávó) a 70-es évek végétől amerikai, CIA-felügyelettel drogot, majd fegyvereket és embereket is csempészett Kolumbiából Amerikába és viceversa. A film szerint mindezt meglehetősen vígan, töprengeni sokat nem megállva. Aztán meg nem elég hogy elkapták, hanem még további feladatokat is kapott a haza szolgálatában.
A film egyik selling pointja tehát a sztori, amit azért alaposan kicsavartak és átírtak a pörgősség érdekében – na meg hogy az igazi amerikai antihős nevéből az anti- előtagot minél fehérebbé radírozzák, annál jobban karikírozva az amerikai kormányt (a film szerint piti szivarcsempészeten kapták el hősünket kereskedelmi légitársaságnál való pilótáskodás közben, és csak azután küldték bevetésre – valójában viszont már kapott tíz évet kokainszállítás miatt, amikor alkut kötött a hatóságokkal). A másik pedig Tom Cruise, aki nem is annyira Barry Sealt, a vakmerő pilótát alakítja, hanem magát Tom Cruise-t, az amerikai színészt, aki képtelen megöregedni, és ilyeténképp önmagában is egy american made, egy igazi amerikai termék, aki párját ritkítja. Egyébként pedig tényleg ritkítja, láthatólag lubickol a filmben, folyamatosan vigyorog, hülyét is csinál magából, ha kell (de csak picit), repülőt is vezet – talán tényleg rá talál a legjobban a szerep a számbavehető A-listás színészek közül. A virtus tehát megvan a filmben.
Ami viszont az igazi selling pointja kéne legyen – legalábbis az eredeti cím szerint –, az az amerikai rendszer- vagy hatóságkritika (először elgépeltem: tahóságot írtam hatóság helyett), és itt sajnos alulteljesít a film. Van ugyan pár igazán parádésra sikerült jelenet (pl. amikor hősünket egyszerre több hatóság – az FBI, a megyei zsaruk, a drogellenesek és a finánc – is megpróbálja letartóztatni), de a CIA-tartótisztet alakító, folyamatosan furán viselkedő Domhnall Gleesonon kívül nincs igazán jó kapaszkodó a filmben, ami ezt az állandó beavatkozási viszketegségtől szenvedő, de az országok nevét is folyton összekeverő amerikai attitűdöt szívatná. Ehhez méltóan a latin-amerikai politikai állapotokba is csak felületesen avat be, pedig a Pablo Escobarról szóló – szintén alulteljesítő, de háttértudás szempontjából kifogásolhatatlan – Netflix-sorozat, a Narcos óta is tudjuk, hogy azért lenne itt elmesélni-, sőt rágcsálnivaló. Ehelyett inkább még mutatnak kicsi Tom Cruise-legénykedést, a bűnügyi aspektus helyett a vígjátékit kidomborítva. Pedig a két kapura játszó bűnöző/ügynök-skizofrénia talán kiaknázhatóbb lett volna morcosabban, őszintébben, felhígítatlanul.
A megidézett korszakot képileg is megpróbálja reprodukálni Doug Liman rendező és César Charlone operatőr: a steril, digitális képeket mindenféle harmincötösre utaló utómunkával effektezik szét, ami időnként működik, máskor viszont nagyon bántó. A legbántóbb a filmben viszont a befejezés dramaturgiátlansága: a felfokozott, kimondottan vidám filmhez képest túl hamar fékeznek be az alkotók, mire a főhős halálához érkezünk a végén. Bármilyen lezser, nagyszájú és vagány csávó Seal, lehetett volna neki időt adni, hogy őszintén megbánjon valamit. Kicsit mélyebb karakterrajzzal, jobban körülírt történelmi-politikai kontextussal talán még a vicces epizódok is még viccesebbek lettek volna. Így viszont van egy korrektül megcsinált, harsány film egy érdekes korszakról – amit viszont a következő spoilerező trailernél már el is felejtettünk.
