Úgy látszik, léteznek még sikeres kábeltévés sorozatok, és a családi dráma műfaja továbbra is működőképes. Ezt bizonyítja az NBC legsikeresebb új sorozata, a Rólunk szól (This Is Us), amelynek nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik, az érzelmi azonosulás pedig garantált.
2017-ben már nem az a megdöbbentő, ha egy új sorozat nyomasztó, disztópikus, kísérleti jellegű, vérben tocsogó és tele van antipatikus karakterekkel – hiszen ez a trend – hanem az, ha egy jól ismert sablonokra felhúzott, napjainkban játszódó, hétköznapi emberekről szóló televíziós dráma be tud férkőzni az év legjobb sorozatai közé. A Rólunk szól az idei díjátadókon többek között olyan drámasorozatokkal versenyez, mint a Stranger Things, a Westworld, A szolgálólány meséje (The Handmaid's Tale) és a Trónok harca. Nem lehet szó nélkül elmenni egy olyan sorozat mellett, ami alapígéretében – ugyanazon a napon született emberek megható történetei – a Barátok közt közhelyességére és egy Nicholas Sparks-regény giccsességére hajaz, mégis egekbe magasztalták a szőrösszívű kritikusok.
A Rólunk szól öt ember életét követi nyomon, közülük négynek egy napon van a születésnapja. Jack (Milo Ventimiglia) születésnapján indul meg feleségénél, Rebeccánál (Mandy Moore) a szülés, az adoptált Randall (Sterling K. Brown) a születésnapján keresi fel biológiai apját, a túlsúlyos Kate (Chrissy Metz) ugyanezen a napon eldönti, hogy le fog fogyni, a sitcom-sztár Kevinnek (Justin Hartley) pedig elege lesz az agyatlan bohóckodásból és látványos kirohanással felmond. Mindez csupán a sorozat kiindulópontja, ezeknek az eseményeknek a következményeit követhetjük nyomon az első évadban.
A sorozat nagy bravúrja, hogy képes a közhelyesnek tekinthető élethelyzeteket, szituációkat úgy megcsavarni, hogy azok eredetinek hassanak. Vegyük például a szereplők életét. Rebecca a gazdag, művészlélek lány, sznob szülőkkel, Jack pedig a szegény, tisztességes munkásfiú, erőszakos, alkoholista apával. Mindent elsöprő szerelem az övék, ám a gyerekek születésével mindkettejüknek hatalmas áldozatot kell hoznia: Becca feladja énekes-karrierjét az anyaságért, Jack pedig otthagyja a kétkezi építészmunkát a sokkal magasabb fizetéssel járó irodai állásért. Kate küszködik a fogyással, és mindeközben próbálja ápolni legújabb párkapcsolatát a fogyókúrás-klubban megismert Tobyval (Chris Sullivan), akit kevésbé érdekel az egészséges életmód-téma.
Kevin, miután otthagyja a televíziót, megpróbál komoly színházi színésszé válni, de folyton előítéletekbe ütközik. Randall pedig fokozatosan megismeri azt az embert, aki születésekor olyannyira a drogok hatása alatt állt, hogy újszülött kisfiát egy tűzoltóállomás ajtaja elé tette le. Ezek nem feltétlenül egetrengető történetek, de a sorozat lényege pont az, hogy a mindennapi drámákkal foglalkozzon, és ez szinte kivételesnek hat az utóbbi évek sorozatfelhozatalában. Az eredeti This Is Us és a magyar Rólunk szól cím is azt deklarálja, hogy itt bizony majd jól azonosulhat mindenki a karakterekkel. Bár legtöbbünkben van egy zsigeri ösztön, hogy azért se dőljünk be a hatásvadászatnak, ember legyen a talpán, aki sírás nélkül nézi végig a Rólunk szól első évadát.
A koncepció működéséhez sok tényezőnek kellett együttesen megvalósulnia, ebből az első a jó forgatókönyv. A sorozat alkotója Dan Fogelman, aki többek között az Őrült, dilis, szerelem és az Aranyhaj és a nagy gubanc forgatókönyvét írta. A Rólunk szól amellett, hogy minden egyes epizódra tartogat egy tökéletesen felvezetett bőgetős jelenetet, nagyon jó humorral rendelkezik, úgyhogy szó sincs arról, hogy ez egy nyomasztó sorozat lenne. A humora pedig nem a sitcomokra jellemző csattanós poénokra épül, hanem életszagú szituációkra és elszólásokra. Ezzel a hitelességgel a sorozat könnyedén eléri, hogy megkedveljük a szereplőket (aljas módszer ez, hiszen ettől csak még jobban sírunk a megható jeleneteken).
A siker második oka a casting. A szereplőgárdából hét színészt is jelöltek az idei Emmyre, szóval nem csak üres sablonszöveg, hogy zseniálisak az alakítások. Aki hozzám hasonlóan szerelmes volt Milo Ventimigliába a Gilmore Girls és a Hősök idején, az a Rólunk szól nézése közben feleségül akar majd menni hozzá. Ventimigliára egyszerűen ráírták a jófej családapa szerepét, aki egyébként a sok főszereplő közül talán a legfontosabb a történet szempontjából. Mandy Moore-ral együtt remek párost alkotnak a sokszor tanácstalan, de mindig jószándékú szülők szerepében. Chrissy Metz érzékletesen mutatja meg, hogy a túlsúlyosság mennyi fájdalommal és küszködéssel jár – még akkor is, ha a párja éppenséggel olyannak fogadja el, amilyen – illetve azt is, hogy a fogyókúra és az éhezés nem feltétlenül vezet megoldáshoz. A kiskutyaszemű Justin Hartley jól egyensúlyozik Kevin szerepében, akinek egoista tévésztár külseje elveszett kisfiút takar. Az Emmy-díjas Sterling K. Brown pedig megtestesíti a maximalista és teljesítőkényszeres emberek összes problémáját.
A sorozat egyediségének harmadik oka a narratív játék. Folyamatosan ugrál az időben, a szereplők egy részét láthatjuk gyerekként és tinédzserként is. Az első részben kapott szereplőkről kialakítjuk az első benyomásainkat, és ahogy halad előre a sorozat, egyre többet tudunk meg a múltjukról, ezzel számtalan jellemhibájukra kapunk magyarázatot a visszaemlékezéseken keresztül. Kiderül, hogy honnan ered Randall teljesítménykényszere, Kevin figyelemigénye és Kate komplexusai. Újra és újra átértékelhetjük a szereplőkről alkotott képet, láthatjuk, hogy egy lényegtelennek tűnő mondatnak milyen hatása lehet akár harminc év elteltével is, illetve, hogy milyen döntéseken múlhat egy ember jövője.
A negyedik ok, amiért ezt a sorozatot muszáj nézni, az a csavar az első rész végén. Alapjaiban határozza meg a további történéseket – ezért is nehéz spoiler nélkül írni a sorozatról – és eléggé feldobja a tipikus „hétköznapi emberek hétköznapi történetei” formulát.
A Rólunk szól nem árul zsákbamacskát, a pilot alapján bárki el tudja dönteni, hogy érdemes-e végignéznie az egész évadot. Családközpontú drámasorozatok kedvelőinek erősen ajánlott, de azok a szkeptikus lelkületű emberek is örömüket lelhetik benne, akik igény tartanak néha egy kis szentimentalizmusra. A következő két évadot már berendelték, szeptember végén érkezik a második, addig pedig még bőven van idő bepótolni az elsőt.
