James Bond visszatért, megfiatalodott, és merészebb, mint valaha. Levetette régi sármját és eleganciáját, helyette krumpliorrot növesztett, és hatalmas tetoválásokkal varratta tele testét. Habár nem olyan kifinomult, mint a régi szép időkben, de ismét a világ megmentésére törekszik – ezúttal azonban eleinte akarata ellenére.
A xXx (ejtsd: Tripla X) című film készítői saját bevallásuk szerint is a klasszikus kémfilmek és a 007-es ügynök sémáját akarták leporolni alkotásukkal. A modernizáció első ránézésre enyhén szólva merészre sikeredett: xXx, alias Xander Cage (Vin Diesel), napjaink James Bondja kétsoros öltöny helyett a legtrendibb irhabundában feszít, vad technobulikban lazít, és nem veti meg az extrém sportokat sem. A különbségek azonban ezzel ki is merülnek. Az alkotóknak csak annyiban sikerült a brit titkos ügynök régimódi alakját napjaink kihívásainak megfeleltetni, amennyiben meghaladja a hidegháborús sztereotípiát, hogy nem maga az orosz állam az ellenség, hanem egy Anarchia 99 nevű, volt Vörös Hadsereg-katonákból álló szervezet.
Pedig a film tartalmaz ígéretes mozzanatokat. Cage – nevével (kalitka) ellentétben – nem szereti a bezártságot, a szabályokat, a tekintélyt. Nem életformája az ügynökösdi, akarata ellenére kell hazáját szolgálnia („Ha azt akarod, hogy megmentsem a világot, előbb kérdezd meg, jó-e nekem úgy, ahogy van!”). „Tartótisztje”, Augustus Gibbons (Samuel L. Jackson) tulajdonképpen zsarolással szervezi be a lázadó X-et, aki tehát született antihősnek indul. Ezzel a filmkészítők ellene mehetnének a nacionalista amerikai hősöket felvonultató opusok trendjének, de nagy bátorságuktól maguk is megijedtek: a film végére xXx elhagyja dacos, kritikus attitűdjét, és betagozódik a kémtársadalomba, engedelmes végrehajtó lesz („Sok mindent kockáztattam már az életben. Most végre valami, aminek értelme van.”). Bár Uncle Sam szemében ez nyilván jellemfejlődésnek minősül.
Ennek fényében megkérdőjeleződik annak a jelenetnek az iróniája, amikor hősünk csillagos-sávos ejtőernyőt bontva közelíti meg a Prága felé süvítő, ideggázt tartalmazó rakétát. Ha – Xander pálfordulását látva – ezt az alkotók komolyan gondolják, akkor a képsor nem vicces, hanem inkább nevetséges, vagy még inkább szomorú. Sajnos ugyanígy nem értékelhetjük kritikaként az egyik szereplő megnyilvánulását, miszerint Amerika jobban tenné, ha nem avatkozna bele a cseh rendőrség munkájába. A figura később negatívvá válik, így nem azonosítható rezonőr szereplőként.A film abban is hűen követi a Bond-sorozat hagyományait, hogy itt is dramaturgiai szervezőelvvé válnak a gadgetek, az okos kis szerkentyűk. Attól kezdve, hogy „szt tisztünk” megkapja ügynöktársától a fegyver- és mütyürarzenált (ezúttal jól láthatóan a Motorola támogatásával) a film annak krónikájává válik, ahogy egymás után felhasználja ezeket: kezdve a művérspriccelő darttal, a ragtapasznak álcázott bombával és a ruhán-falon átlátó röntgenkészülékkel.
Ne menjünk el szó nélkül azonban a film erényei mellett sem: ha a megszállott kémfilm- és Bond-rajongók vagy a mívelt közönség nem is fogja szeretni, a xXx igazi csemege lehet az akciófilmek kedvelőinek. A kőkemény dark metál és techno zene (Rammstein, Orbital), továbbá a látvány- és hangeffektusok igen meggyőzőek (a lavinaomlás például nemcsak a dobhártyánkon, hanem egyenesen a mellkasunkban dübörög). Nagy szerepet kapnak ezenkívül az extrém sportok is. Láthatunk ejtőernyős vetődést zuhanó autóról, superman-ugrást szálló motorról és hegyomlással, lavinával kísért őrült snowboardozást is – mind az EXtreme Tv adásába illő jelenet.
A film ennek ellenére – akármennyire is igyekszik – nem lesz a XXI. század válasza a James Bond-sorozatra. Semmi újat nem hoz, engedelmesen sorakozik a többi csillagos-sávos amerikai alkotás közé. Talán, ha a rendező nevében eggyel kevesebb lenne a ’h’, még lenne esélye...
