Alejandro González Iñárritu: Babel / Bábel Alejandro González Iñárritu: Babel / Bábel

Lapos Bábel

Alejandro González Iñárritu: Babel / Bábel

ÉRTÉKELD A FILMET!
Bábel
Alejandro González Iñárritu
2006

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Lépj ötöt! Öt emberen át bárkihez eljutsz. Miért is kell ezt a filozófiát megcsavarni? S ráadásul nyakon önteni a világfalu bábelségével? Ez az esti mese napról napra közhelyesebb, s ha közben globált szajkózunk, a kisgyerek is rávágja: uncsi.

Mindenki vesztes a képzeletbeli toronyban. Egyébként sincs, szó sincs toronyról! Miféle elrugaszkodás?! Nincs szabadulás a matériának nevezett őrület szorításából. Hiába áltatjuk magunkat azzal, hogy függőleges csapdában vergődünk, mert mindössze a vízszintes Bábel szindrómája üt ki rajtunk. A hangzavarban domináns az angol (amerikai turisták a sivatagban, légkondis buszban), de ott zsibong, egyre közelebb a spanyol (mexikói bevándorlók Amerikában), a berber arab (kecskepásztorok Marokkóban) és valahol a japán. A Bábel-effektus szempontjából ez utóbbi kiterjesztés a legérdekesebb. A techno városban, az üvöltő reklámok és dübörgő hangsávok között, a fényorgiában egy süketnéma tinilány tragédiájával szembesülünk.

Az elkülönülő, mégis egymásba épülő világok másképp nem értik egymást, mint az egykori Bábel szintjei. Nem az ég felé menekülnek, hanem a valóság vágólapján vergődnek. Itt-ott érintkeznek, pontszerű találkozásaik vannak. Mint a hálóban: csomókba kötött sorsok. Aztán mégsem fogunk ki semmit. Oly sok mondanivaló akaródzik bekerülni a hálóba, hogy végül óhatatlanul kiszakad. Az elején még feszes, dinamikus a film. Leleményes vágásokkal ugráltatják a nézőt egyik kultúrából a másikba. Aztán elkezd terjengőssé válni a massza, úgy érezzük, visszaélnek nézői türelmünkkel.

Alejandro González Iñárritu: Babel / Bábel

Kiváló váltás? Marokkóból Amerikába. Amikor Yussef és testvére rádöbben, hogy eltalálták a buszt... egymásra merednek, aztán uzsgyi vissza a hegyek közé. A forduló gyerekek már San Diegóban, egy modern lakásban bújócskáznak: Mike és Debbie nem is sejti, hogy anyjukat meglőtték Marokkóban. A süketnéma japán lány apja gyönyörű fegyvert ad a marokkói nyomkövetőnek: kép őrzi a pillanatot. Hassan eladja a puskát egy kecskepásztornak. Kap érte ötszáz drachmát meg egy kecskét. Yussef a kisebbik fiú. A nagynak szinte nincs neve. Csak azt tudjuk róla, hogy indulatos, és pocsékul céloz. A lőfegyver első perctől rosszat sejtet. Aztán elkezdik kipróbálni. Nem a sakálokon, dehogyis a kecskéket védik. Hanem inkább méricskélnek: tényleg három kilométer a hordereje? Nicsak, jön a turistabusz, azt találd el!

Zohra, a mellesedő lányka nem tiltakozik: Yussef lesi vetkőzés közben. Yussef a déli hőségben legeltetés helyett inkább onanizál. Ezek felesleges egységek, holtvágányra terelik a lüktető sztorit. Kiváló a mexikói határvidék bemutatása: villogó kép- és hangulatvilág. Csakhogy a lagzi elnyújtása és Amelia későn kiélt szerelmi története már túl sok a jóból. Sorolhatnánk a hasonló üresjáratokat. A Bábel banánhéja nem az, hogy túl sokat markol, hanem az, (a)hogy túl sokat akar.

Alejandro González Iñárritu: Babel / Bábel

Ötszereplős, négy történetes dráma, egy puskalövéssel. Az ötszereplős képletben Yussef és testvére egyet tesz ki – alakításuk egyénenként is, csapatban is csillagos tízes. Richard és Susan szintén egy valóság... és húzós név ide, húzós név oda: együtt sem tesznek ki egy épkézláb karaktert. A harmadik Chieko, aki fontossági sorrendben valamint minőségben egy szinten értékelendő a két marokkói gyerekkel. A negyedik a fergeteges matróna, Amelia, aki az önfeledt nevetéstől a csendes kétségbeesésig és el egész a sivatagos pánikhangulatig mindent dörzsölten körbejár. Az ötödik szereplő: kollektív perszóna. Nevezzük a film összekötő masszájának, habarcsnak. Ez adhatná a tartását. Kár, hogy szétfolyik – és ebben a sztárok segédkeznek.

Na meg a kiscserkészként lihegő rendező, aki mindent szájba rágna. Nevetséges, ahogy a síkokat el- és összemagyarázza végül, hogy ő milyen technikásan vágott egybe mindent. Ha nem vennénk észre: az idő, a tér, minden egybemozdul. Fárasztó aprólékossággal mutogatja a mutogatnivalót. Túlbeszél – így untat. Rendben: Chieko beveszi az Extasyt, és elmegy bulizni a lézerdiszkóba. Tudjuk jól: a hangok világa számára ismeretlen, rendezőnk mégis fárasztóan sokszor eljátszadozik a nézőpontváltogatással. Ki látja, és mit hall, mit nem hall? Aztán elölről. Ennél is idegesítőbb, amikor Susant, a meglőtt amerikai turistát végül elszállítja „a biztonságossá tett légtérben” a helikopter, és aprólékosan tálalják nekünk, hogyan szállnak a levegőben, miként érkeznek Casablanca felé, a kórház elé, hogyan villog a sajtó, és haladnak és haladnak a folyósokon, dokik között. Satöbbi a merev unalomig.

Alejandro González Iñárritu: Babel / Bábel

Ki hogyan alakít? Egyáltalán kiket érdemes nevesíteni? Vagy a futottak még kategóriába sorolni... Az imdb felvonultatja a milliókat érő neveket. Az epizódszerepre beugratott hájfejű amcsi turistákat is kiugratja – a kiváló teljesítményű arab fiúkat és a japán lányt viszont elfelejtené. Az áldozatnak amúgy sincs neve. Az Ameliát megformáló Adriana Barrazát miért is kellene a stáblista első vonalába dobni? Mert sokkal jobban alakít, mint a hisztériázó Cate Blanchett-be oltott hullaszőke anyuka, s játéka üdítőbb, mint amit a kiégett családfő szerepében nyújt a nagy Brad Pitt? Ugyancsak a kivágható kockák számát gazdagítja: a spanyolos vágású mozivászon-üdvöske, Gael García Bernal felejthetőt produkált Santiagóként.

Alejandro González Iñárritu: Babel / Bábel

Ott erős a film, ahol sejtet (nem tudjuk meg, mit írt a meztelen Chieko a zsarunak egy papírfecnire), és ott válik nevetségessé az egész, amikor a rendező lemond a drámai lezárási módozatok némelyikéről a viszonylagos hepiend kedvéért. Dráma persze bőven akad a filmben: menekülés közben meghal Ahmed – akinek csak halála pillanatában tudjuk meg a nevét. Drámai az is, ahogy testvére, Yussef széttöri a japán vadásztól kapott puskát. És a fergeteges lagzi után következő mexikói szál-elvarrás ugyancsak tragédiába csúszik: 16 év után azt tanácsolja az amerikai hivatalnok Ameliának, hogy kérvényezze az önkéntes deportálást. Annak őszintén örülhet a néző, hogy Susan nem hal bele marokkói sérülésébe: így az amerikai hadigépezet nem indulhat be, nem rombolhatnak porig egy nyugis világot. Viszont a japán lány kiugorhatott volna az erkélyről. S úgy általában: ott lehetett volna hatásosabban növelni a feszültséget, a pompás képeket úgy lehetett volna megspékelni drámai lüktetéssel, ha a film készítői két és fél óráról lehúzták volna másfélre az opust. Így mi más adódhatott? Egy megérdemelt vigaszdíj: egyetlen árva Oscar – a zenei aláfestésért. A többi: bábeli csend.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Jurassic World: Világuralom

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 146 perc, 2022

    Rendező: Colin Trevorrow

  • Enfant Terrible

    Színes életrajzi, filmdráma, 134 perc, 2020

    Rendező: Oskar Roehler

  • Elvis

    Színes életrajzi, zenés, 159 perc, 2022

    Rendező: Baz Luhrmann

Szavazó

Melyik a kedvenc Cronenberg-filmed?

Szavazó

Melyik a kedvenc Cronenberg-filmed?

Friss film és sorozat

  • Jurassic World: Világuralom

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 146 perc, 2022

    Rendező: Colin Trevorrow

  • Enfant Terrible

    Színes életrajzi, filmdráma, 134 perc, 2020

    Rendező: Oskar Roehler

  • Elvis

    Színes életrajzi, zenés, 159 perc, 2022

    Rendező: Baz Luhrmann