William Friedkin: The French Connection / Francia kapcsolat, 1971 William Friedkin: The French Connection / Francia kapcsolat, 1971

Túrtad már a lábad Poughkeepsie-ben?

William Friedkin: The French Connection / Francia kapcsolat, 1971

ÉRTÉKELD A FILMET!
Francia kapcsolat
William Friedkin
1971

A Filmtett szerint: 9 10 1

9

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Új-Hollywood a filmtörténet egyik legérdekesebb paradoxonját szolgáltatja: az amerikai és az európai filmkultúra fúziója olyan – valószínűleg ismételhetetlen – pillanatot hozott létre, amikor két értékrend találkozása nem kioltotta, hanem megtermékenyítette egymást, a narratív történetmesélés módszereit és a világgal szembenálló Egyén traumatikus karakterportréját.

1971 egyszerre volt a hollywoodi filmkészítés csúcs- és mélypontja. Esztétikai szempontból ma is felülmúlhatatlan, az idő vasfogát kicsorbító remekművek sora került a mozikba1. Ebben az évben tetőzött a Diploma előtt és a Szelíd motorosok meglepő anyagi sikerének hatására szabad teret kapott „művészfilmes” hullám: a stúdiók fejesei teret engedtek a fiatal alkotók személyes történeteinek, akik az európai újhullámok hatására leginkább a világgal kapcsolatát vesztett, elhibázott-megtört életeket helyeztek fókuszpontba; amely filmek azonban a kezdeti sikerek ellenére hamar sorozatos bukásokat eredményeztek a jegypénztáraknál. Ezekben a mozgóképekben a világ kiszámíthatatlanná, többértelművé válik: az amerikai történelem traumatikus eseményeinek (Watergate, Vietnam, diáklázadások, protest-mozgalmak stb.) hatására világképük a morális homályosság mocsarává válik, ahol a hagyományos amerikai mítoszok identitásképző ereje (ld. Éjszakai cowboy) megtörik, az archetipikus cselekvésminták kudarcba fulladnak.

Kép A francia kapcsolat című filmből

1971 az az év, amikor a producerek a konvencionális narratív minták visszavételét favorizálva megvonják a pénzeket az olyan extrém intellektuális kísérletektől, mint pl. Hopper The Last Movie-ja. Habár éppenséggel a hagyományos elbeszélői formákat rehabilitálni nem kellett (elég csak megnézni a jegyeladási listákat), ám a művészileg elismert filmek sorában egyre gyarapodtak a műfaji revizionizmus sorait bővítő filmek (pl. Peckinpah munkái) – illetve azok, amelyek „csupán” intelligensen használták fel a különböző konvenciórendszereket (ld. Keresztapa). Ebben a közegben nyerhette el a ’71-es filmek között az Oscar-díjat A francia kapcsolat, amely a két tendencia határmezsgyéjén foglalva helyet, plasztikusan jelenítette meg az átmenetet, az elmúlt és eljövendő pár év tendenciáit integrálva történetébe és főhős ábrázolásába. Nem véletlenül zsebelte be a legjobb rendezőnek járó szobrocskát is: Friedkin későbbi munkáiban is előnyben részesítette a dialógust háttérbe szorító, „néma” képek általi történetmesélést (pl. Wages of Fear / Sorcerer / A félelem ára).

Kép A francia kapcsolat című filmből

A folyamatosan mozgó kamera, a „kocsizások” és a térrészleteket összekapcsoló gyakori zoomhasználat dinamizálja a vizuális szférát, ami az akciójelenetekkel dúsított, feszes és laza sebesség közt váltogató forgatókönyvvel együtt teremti meg a bűnügyi narratívához elengedhetetlen feszültséget. Ezen hatás elérésében az egész Új-Hollywoodot amolyan közös mottóként átható realizmus teszi a legfőbb szolgálatot. „Láttam, hogy tudom alkalmazni a dokumentarista stílust ehhez a történethez. Beszéltem a világosító emberrel, és megadtam neki egy általános területet, ahol az akció játszódni fog. Külön beszéltem a kameramannal, Ricky Bravoval – miközben elrendeztük a jelenetet a színészekkel –, de Rickynek nem mutattam azt meg. Azután beraktam egy szobába a kamerával, és rajta múlott, hogy mit talál meg, mit vesz fel az akcióból” – nyilatkozta William Friedkin rendező2. A „csináljuk meg realisztikusan” irányelve – párhuzamosan a hasadt-szilánkos, nem hibátlan jellemrajzú karakterekkel – a mozivászon és a néző korábbi nagy távolságát volt hivatott áthidalni. A földhözragadt, stilizációmentes realizmus3 a felfokozott érzelemkifejtés szolgálatába állítva újszerű élménnyel ajándékozta meg a meseország glamúr-világához szokott publikumot.

Kép A francia kapcsolat című filmből

A francia kapcsolat minden idők egyik legizgalmasabb üldözéses jelenetével is kiszolgálta a publikumot. A film Harry „Popeye” Doyle (Gene Hackman) és Buddy Russo (Roy Scheider) rendőrök francia drogcsempészetet lefülelő rögös útját követi végig, amelyben fő céljuk, hogy a külföldi „arisztokratát”, az ügyletet irányító Alain Charniert (Fernando Rey) elkapják. Ennek vége felé található a híres metró-autó „versenyfutás”, amelynek „nagy része baleset volt, nem volt betervezve. Nem kellett volna lennie egy ütközésnek sem, csak közeli elkerüléseknek. Nem volt semmilyen optikai trükk, úgy lett felvéve, ahogy a vásznon látható.” Ennek a sokszor pörgős, nagymértékű vizuális precizitással kidolgozott rendőrfilmnek a középpontjában azonban a Hollywoodi Reneszánsz emberképének örököse, a Bullitt sztoikus némaságát és hatásorientáltságát ikonná nemesítő zsaru ellentéte áll. Popeye az intuíció embere, megérzéseire támaszkodva követi saját elgondolásait, szemben a bürokratikus rend merev előírásaival – ám a Piszkos Harry egyoldalú rendszerkritikája, a western személyes igazságszolgáltatását támogató attitűd egyértelműségével szemben Doyle mindvégig ellentmondásos figura marad.

Kép A francia kapcsolat című filmből

Itt mindkét fél hibás: a rendőr mániákus hivatástudata lehet hibához vezető megszállottság és nyerő tipp is, ám vezethet katasztrófához is. Nem véletlen, hiszen maga a Véletlen kap központi szerepet a dramaturgiában: vagy elkapja az üldözött bűnözőt, vagy nem, vagy utoléri, vagy nem, vagy beválnak a megérzései, vagy nem. A Frankenheimer által jegyzett folytatás a film ezen oldalát aknázza ki: „Maga jó zsaru: becsületes, de hülye. De becsületes” – hangzik a főhős tömör jellemzése. A sikertelenségből fakadó agresszió, az örökös elégedetlenség és modortalanság, a rasszizmus, az „előbb lő, aztán talán gondolkodik” morális következményei és az egyéni hősködés illuzórikus volta mind megjelenik a két filmben. Popeye a „két lábon járó ellentmondás” emberképének megtestesítője: taszító és vonzó, jó és rossz, makulátlanság és mocsok ellentéteinek metszéspontja az Azonosulási Felület. Úgy látszik, akkoriban tudták még azt a csendes igazságot, miszerint a tökéletlen törekvő jellemek ellentmondásossá válnak, ezáltal pedig végtelenül emberivé…


A francia kapcsolat című film plakátja

1 Pl. a western műfaját az elmúlás elégiája leple alatt dekonstruáló McCabe & Mrs. Miller, az erőszak apokaliptikus vízióját nyújtó Mechanikus narancs, az egy prostituált pszichologizáló karaktertanulmányát bűnügyi köntösbe csomagoló Klute, a kisvárosi fiatalság kilátástalanságát fekete-fehér színekben megfestő Az utolsó mozielőadás, a Trainspottingot Disney-mesének visszaminősítő Pánik a Tű parkban (The Panic In Needle Park), Hellman mestermunkája, a hippi életérzést desztilláló és kritizáló Kétsávos országút (Two-Lane Blacktop), vagy éppen a melankolikus horror iskolapéldáját nyújtó Ijesszük halálra Jessicát (Let's Scare Jessica To Death) – és a sor a végtelenségig folytatható.

2 Az A decade under the influence című dokumentumfilmben.

3 Ebben is nagymértékben megtalálható a francia újhullám hatása, az – olasz neorealizmusból eredeztethető – kültéri forgatás, a kézikamera használata és a bűnügyi narratíva preferenciája mind a nouvelle vague korai filmjeit idézi.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

A Filmtett szerint:

9

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola