Ugyan a kortárs magyar kultfilm posztjára pályázik Dési András György és Móray Gábor Az éjszakám a nappalodja, elsőfilmes gyermekbetegségei miatt csupán egy „egyszer nézős” thriller lett.
Mindig sejtet valamit egy filmről, ha mindössze egy nappal a premier előtt tartják a sajtóvetítését. Ilyenkor általában a forgalmazó is tisztában van az alkotás nem éppen elsőrangú minőségével és óvatosságból csak utolsó pillanatban tárja a haragos tollú ítészek elé, hogy a késve érkező bírálatok minél kevesebb potenciális nézőt riasszanak el a terméktől. És lám, ez a gyanú Az éjszakám a nappalod esetében is beigazolódni látszik.
Móray Gábor és Dési András György első kisjátékfilmjük, a 2002-es A pofon óta állandó rendező- és forgatókönyvíró párosként dolgoznak együtt. Legutóbbi rövid alkotásukat, a Búcsút többek között a tavalyi Filmhéten vetítették, központi figurája ugyanúgy egy kettős életet élő férfi volt, mint Az éjszakám a nappalodé. Első nagyjátékfilmjük főhőse Novák (Czukor Balázs), aki alvászavarainak köszönhetően azóta nem hunyta le a szemét, amióta állapotos barátnőjéhez költözött. Nappal dolgos, szerető férj, éjszakánként azonban beszabadul a pörgős budapesti éjszaka forgatagába. Egyik alkalommal egy különös, extravagáns társaságba botlik, majd másnap ismét összesodorja őket a sors. A közösség alfájáról, a színpompás papagájként öltözködő, nagyszájú Volfról (Anger Zsolt) hamarosan kiderül, hogy egy kisstílű bűnöző, aki legújabb akciójához az idegileg egyre jobban leépülő Novákot is fel akarja használni. A fiatal férfinak egyre nehezebb kilépnie a sodró eseményekből, és félő, hogy a mélybe rántja az éjszaka örvénye.
Azéjszakám a nappalod a pergő cselekményvezetéssel, az éjszakai Budapest utcáinak és szórakozóhelyeinek kulisszáival, valamint sokszínű karaktereivel a fiatalos magyar kultfilm státuszára igyekszik törni. De ahogy két éve az egyébként igen jól sikerült Isteni műszaknak, úgy ennek az alkotásnak sem sikerül letaszítania a trónról az immáron tizenkét éve regnáló Kontrollt, noha Az éjszakám a nappalod Antal Nimród filmjének több eszközét is megidézi: főhőse ugyanúgy egy felelősségektől (tartós kapcsolat és az apaság) menekülő, neurotikus férfi; cselekményének túlnyomó része nyomasztó sötétben játszódik; és időről-időre szakítják meg abszurd, álomszerű epizódok, amiket természetesen nem csak a budapesti – időnként valóban szürreális – buliközeg, hanem Novák agyának leépülése is motivál. Ilyen például a WC-kagylóban vígan úszkáló, majd később beteg játékszerként visszatérő kárász, vagy az egyik szórakozóhelyen preparált nyúllal táncoló énekesnő. Az extravagáns, sokszínű és a társadalom alsóbb rétegeiből verbuválódó karakterek is a Kontroll/Argó képletét követik, de – talán az elsőfilmes tapasztalatlanság miatt – aránytalanul túl vannak tolva: Turi, az India-mániás együgyű bűnöző és az ordenáré Volf karaktere is csupán kínos heherészést csikar ki a nézőből, őszinte kacagás helyett. Még annak ellenére is, hogy az utóbbi szerepben Anger Zsolt ismét bebizonyítja, hogy hazánk egyik legjobb filmszínésze. Persze a figurákat a pergő, de gyakran nem megfelelő ütemben adagolt párbeszédek sem támogatják meg: káromkodás bőven akad, sziporkázó humor már kevésbé.
Ami további komoly probléma, hogy a bábelien sokszínű kavalkád mellett a főhős Novák nem csak hogy elszürkül, de szinte teljesen eltűnik a vászonról: hiába az ő szemszögén keresztül látjuk az eseményeket, drámája és karaktere nem megfelelő súllyal ábrázolódik, amin Czukor Balázs döcögős játéka is sokat ront. Novák hiába egy feketedobozokat szerelő műszaki zseni, körülbelül olyan naivitással sodródik bele a szörnyűbbnél szörnyűbb történésekbe (és habarodik bele egy retardált lányba), mint egy ötéves. Azt persze a Harcosok klubja óta tudjuk, hogy az inszomnia komoly személyiségtorzulásokhoz vezet, de Forrest Gumppá még senki nem vált tőle.
Szerencsére a forgatókönyv hiányosságait hidegvérű profizmussal ellensúlyozza a film látványvilága és zenei szövete. A Pater Sparrow által vezetett látványtervező csapat egy igazi titokzatos és pörgős metropoliszt varázsolt Budapest utcáiból és az ott megbújó szórakozóhelyekből. Aki egy kicsit is jártas fővárosunk éjszakai életében, annak igazán ismerős hangulatot fog árasztani a film számos jelenete: az összefirkált, matricákkal teli mosdó, vagy a neonfényekkel megvilágított utcák. A pazar, szürrealizmus és realizmus határmezsgyéjén egyensúlyozó vizuális világot remekül festi alá a Žagar vezetője, Zságer Balázs által írt zene, mely a bulis lüktetést és az ambient atmoszférát ötvözi.
Móray Gábor és Dési András György első nagyjátékfilmje számos érdeme ellenére, főként a forgatókönyv aránytalanságai miatt nem lett a legújabb magyar kultfilm. Őrült nagy bulizásnak indult, de fejfájós másnap lett a vége.
