Sofia Exarchou második nagyjátékfilmje vibráló portré a turizmus munkásosztályáról, egyszerre paródiája a reklámmá vált kultúrának és elégiája az elvesztett álmoknak.
Cooper Raiff kitűnő bemutatkozása rettenetesen romantikus, de egy pillanatra sem felszínes, öncélú, triviális, didaktikus vagy sokat látottságában ismerős.
A fehér vonalak afféle egyszerű és világos útmutatók, amelyek kijelölik mindannyiunk életének az irányát, egyszerűen csak követnünk kell őket. De fehér vonalak azok a kokaincsíkok is, amelyek minden helyesnek vélt iránytól képesek eltéríteni. Az előbbiből nagyon kevés, utóbbiból jó sok van a White Linesban.
Olivia Wilde fantasztikus első filmjének gimibulija tűzkeresztség az igazi, totálisabb fiatalság megéléshez, ami még jobban megacélozza imádnivaló főhőseinek elképesztően őszinte és igazi barátságát. Nem mintha a Superbad nem ugyanezt csinálta volna 12 évvel ezelőtt.
A Túltolva egy provokatív, életigenlő, hibátlanul összerakott hangulatfilm, amelyben McConaughey egy rózsaszín köntösben mindenkit levesz a lábáról, ha hajlandók vagyunk szemet hunyni néhány morális kérdőjel felett.
A Hivatali karácsonyon látszik, hogy csak hivatalból, az időszakra való tekintettel összedobott iparosmunka, amely sem mint vígjáték, sem mint sztori nem működik. Kár volt a rénszarvasért.
A Last Vegas és aSzilveszter éjjel óta nem újdonság, hogy Robert De Niro némi pénzért kapható egy kis haknira, de azt nem gondoltuk volna róla, hogy képes lemenni kutyába is.
Ugyan a kortárs magyar kultfilm posztjára pályázik Dési András György és Móray Gábor Az éjszakám a nappalodja, elsőfilmes gyermekbetegségei miatt csupán egy „egyszer nézős” thriller lett.