A Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál idei kiadásán vörös helyett türkiz szőnyegen lehetett bevonulni.
Ugyan már péntek délelőtt olyan klasszikusokat lehetett megnézni a kolozsvári mozikban, mint a Kifulladásig, hivatalosan csak péntek este, a főtéri díszmegnyitóval indult el a TIFF 2023-as kiadása. Szivárvánnyal és viharfrásszal kezdődött a gála, de az esőfelhőket egy román népviseletbe öltözött „fúvószenekar” végül sikerrel eloszlatta: a havasi kürtök hangját erdélyi román büszkeségmonológ kísérte, ami kissé elütött a filmfesztivál kozmopolita hangulatától. A hangulatos bevezető után az eseményt immár hivatalosan is megnyitó Tudor Giurgiu köszöntötte az egybegyűlteket, és rögtön a tanárok sztrájkjának fontosságáról is beszélt, együttérzéséről biztosítva a fizetésemelésért küzdő pedagógusokat.
A fesztiváligazgató bevezetőjéből az is kiderült, hogy miért türkiz az idei díszmoketta: a megváltoztatott szőnyegszínnel a nőket érintő daganatos betegségekre (mell-, méhnyakrák) akarja felhívni a figyelmet a fesztivál, ugyanis Románia statisztikavezető Európában a hasonló betegségek terén. Ennek érdekében még pénzadományt is félretett a TIFF. A komor pillanatok után vidámak következtek, Giurgiu egy nyelvbotlás eredményeképpen ugyanis Emil helyett „Emic”-ként („kicsi”) hivatkozott a felkonferált kolozsvári polgármesterre. Boc nem vette zokon, hanem szokásos vehemenciájával köszöntötte a fesztivált, a stábtagokat és a nézőket; valamint a filmet mint harmadik univerzális nyelvet (a matematika és a zene mellett) kezdte emlegetni, ami kultúrákat köt össze, és szerinte kitűnő táptalaja az egyéni és társadalmi fejlődésnek – és kiemelte, hogy milyen fontos szerepet vállal a fesztivál Kolozsvárnak a világ kulturális térképére való odarajzszögezésében.
Ezután az elmaradhatatlan chirilovi ajánló következett: a fesztivál művészeti igazgatója hatalmas dologként értékelte, hogy olyan alkotók, mint Cristi Puiu (vagy épp a mellette álldogáló Giurgiu) Kolozsvárt választották új filmjük premierhelyszínének Cannes, Velence vagy bármelyik másik fesztivál helyett. A Casablanca nagyvásznas vetítésének történelmi mivolta mellett olyan alkotásokat emelt ki a programból, mint a Lumet-féle Hálózat (Network) vagy a Született gyilkosok (Natural Born Killers), amelyeknek szerinte főleg erős médiakritikája lehet izgalmas a mai fake news-korszakban. Ezután Giurgiu a TIFF-házba átköltöztetett, Xantus-féle filmtörténeti múzeum fontosságát ecsetelte angolul, még Kolozsvár magyar nevét belekeverbe mondandójába Janovics, Korda vagy Kertész nevei mellett – a kiállításnak ma lesz az (újra)megnyitója.
Időközben szemerkélni kezdett az eső, de a szervezők végül rettegés nélkül felhívták az est díszvendégének számító Timothy Spallt (ahogy egy interjúban saját magáról mondta, „patkányok, Churchill és képzőművészek” megformálóját) is a színpadra, hogy vegye át az életműdíját. A veterán brit színész a kötelező tiszteletkörök után elmondta, hogy még ő maga sem látta a nyitófilmnek kiválasztott alkotást – a Northern Comfort című izlandi-brit vígjátékot –, úgyhogy ő is az összegyűlt, állítólag mintegy háromezerre rúgó közönséggel fogja megnézni. Eztán már csak a film fiatal rendezője, az izlandi, sajátos színpadi humorral megáldott Hafsteinn Gunnar Sigurðsson következett, hogy felkonferálja az alkotását – ez már a negyedik önálló nagyjátékfilmje, és egy kivételével már mindet elkísérte a TIFF-re is az előző években –, és meginvitálja a közönséget a vetítést követő kérdezz-felelekre. Nos, végül tényleg nem esett az eső, úgyhogy egy laposka vígjátékkal mégiscsak sikerült rendesen elindítani az idei fesztivált.
Az idei fesztiválról szóló szövegeinket ide gyűjtöttük össze: