Ünnepélyes megnyitóval és a Dogman vetítésével tegnap este Kolozsvár főterén hivatalosan is elindult a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál 23. kiadása. A fesztivál helyszíneként szolgáló mozik nagyrészében már délutántól lehetett filmet nézni. Az eseménysorozat július 24-én zárul.
Bemutatok Önöknek néhány „másfajta hőst”, hiszen a nyitófilm „igazi főszereplői” a kutyák – indította az estét Tudor Giurgiu, a TIFF fesztiváligazgatója. A következő percekben, míg az elkésett nézők feltöltötték a nagy főtéri vászonnal szemközti nézőtér sorainak utolsó foghíjait is, egy sor gyönyörű ebet vezettek gazdáig/idomárjaik a színpad elé. Volt közöttük különböző rasszokhoz tartalmazó és keverék rendőrkutya, drogkereső négylábú határőr és volt befogadásra váró menhelyi kutya is – utóbbiak zárták a sort, s míg a vörös szőnyegen végigvonultak, Giurgiu felhívta a figyelmet az Arca lui Noe (Noé bárkája) állatmenhely tevékenységére és támogatási lehetőségeire. A kedves jelenet után komolyabb, de szintén nemes pillanatok következtek: a fesztiváligazgató kalapot emelt az idén 95 éves kolozsvári Ion Chiricuță Onkológiai Intézet tevékenysége és munkatársai előtt, felhívta a figyelmet a székeken elhelyezett karkötőkre, és az egészséges életmód fontosságára.
Giurgiu ezután Kolozsvár frissen újraválasztott polgármesterét szólította színpadra. Emil Boc a kultúra mindenkori támogatásának jelentőségét fejtegette: az a demokrácia és a szabadság „oxigénje”, hiányában könnyű manipulálni az embereket, akik kultúra nélkül csupán egy „juhnyájat” képesek alkotni. Hangsúlyozta, hogy a TIFF az UNESCO City of Film listája révén „feltette Kolozsvárt a világtérképre”, és egyúttal elsütött egy politikushoz méltó poént: a TIFF idén 23 éves, úgyhogy átlépte azt a korhatárt, amely után már lehet jelentkezni a képviselőházba...
Az idei fesztivál „fókuszában” a japán filmek állnak: közel húsz film – újdonságok és legendás klasszikusok – szerepelnek a TIFF különböző szekcióiban, illetve manga-, origami- és ikebana-műhelyekre, valamint egy teaceremóniára is várják a nézőket. A fókuszt ezúttal Takashi Katae, Japán romániai nagykövete ajánlotta a kolozsváriak figyelmébe a kulturális tapasztalatcsere lehetőségeként, és a két nemzet közötti hídként.
Egy TIFF-megnyitóról nem hiányozhatnak a meglepetés-fellépők sem: tegnap Nicu Alifantis és a Fragil Band vonósai-zongoristája hozott nosztalgikus román slágereket a Főtérre, miután a technikai újításokra mindig is nyitott fesztiváligazgató huncut mosollyal közölte, hogy tesztelte a felvezető megíratásával a ChatGPT-t – ha tényleg így történt, az AI közepesre vizsgázott, olyan frázisokkal jellemezve a fél évszázados pályafutású énekest, mint „a hangok költője” és „a verssorok mestere”.
Bár azt hihettük, a zene véget vetett a politikusi felszólalásoknak, még egy azért hátravolt: Adrian Dupu moldovai kapcsolatokért felelős államtitkár hívogatta a közönséget „a második román főváros” felfedezésére, ahova június 28. és 30. között, öt év után visszatér a TIFF – egy rövid mozgóképes összefoglalót is láthattunk a 2019-es kisinyovi TIFF-karavánról.
Miután ügyesen elszórta a fő támogatók reklámját a megnyitó folyamán, Giurgiu gyorsan áttekintette a támogatói lista hátramaradt részét, és végre megkezdődhetett a megnyitó filmes fejezete: Mihai Chirilov filmkritikus, a fesztivál másik alapítója és művészeti vezetője lépett a színpadra, ismét kiemelve a japán filmes válogatást, és három programpontot ajánlva a közönségnek. Szerinte kihagyhatatlan Az író (Rašytojas / The Writer, r. Romas Zabaraukas) című litván szerelmi történet, a „hihetetlenül profetikus” Vacsorám Andréval (My Diner With André) című Louis Malle-klasszikus, valamint a záróceremónián a fesztivál életműdíjával kitüntetendő Daniele Luchetti legújabb filmje, a Confidenza (Trust), amelyet a 3×3-as szekcióban lehet majd megnézni. Hogy tudjuk, milyen filmek közé kíván Chirilov „védőháló nélkül” behajítani, egy kis tavalyi nosztalgiázás után az idei program „highlightjai” következtek (harmadszor is felemlegetve a japán fókuszt), majd az antwerpeni Theater Tol hat művésze állt volna színpadra – ha nem egy daruval lógatták volna be őket a nézőtér fölé – szintén védőháló nélkül. A légtornász táncművészek zebramintás mezben pörögtek-forogtak a magasban egy gyűrű alakú vászon alatt függeszkedve, amelyen a korábbi TIFF-ek promófilmecskéi villantak fel, felidézve azokat az éveket, amikor még ezek igazán zseniálisak voltak.
A megnyitót Jojo T. Gibbs amerikai színésznő zárta, aki ellelkendezte, milyen nagyszerűen érzi magát a helyi vendégszeretet közepette, meg hogy sosem gondolta volna, hogy valaha, hogy Erdélybe fog utazni, egyáltalán Transsylvania egy létező hely... és egyúttal röviden felvezette a nyitófilmet. Luc Besson tavaly Velencében bemutatott Dogmanjéről nem is írunk most hosszabban, hiszen kollégánk tavaly októberben már megtette, íme.
A fesztivál szokás szerint elhozza Kolozsvárra az elmúlt év nemzetközi filmtermésének színe-javát, köztük igazi filmritkaságokat, és nem feledkezik meg a nagy klasszikusokról sem. A Magyar nap ezúttal is szerdára esik, tíz film és közönségtalálkozók várják a közönséget a Művész, a Győzelem és a Florin Piersic moziban, a Diákművelődési Házban, a Tisztimozgóban, a Sapientia egyetemen és szabadtéren, a Iulius Mall mögött. A magyar versenyfilmet, a What's Up, Doc? dokumentumfilmes mezőnybe bekerült KIX-et (r. Révész Bálint, Mikulán Dávid) szintén június 19-én 23 órától, majd csütörtökön 17 órai kezdettel lehet megnézni. (Minden filmnek lesz egy ismétlő vetítése is a fesztivál második felében.)
Mi pedig szokásunkhoz híven idén is jelen vagyunk a TIFF-en: olyan fesztiválfilmekre vadászunk, amelyeket érdemes lesz később is megnézni, a „rendes” moziműsor részeként elcsípni, tévében vagy valamilyen online platformon megkeresni. Korábban megjelent, kapcsolódó és ezutáni TIFF-es anyagaink gyűjteménye megtalálható alább.