A hét órás, némafilmes mestermű bemutatója mögött hatalmas restaurátori teljesítmény áll: több mint 17 évbe telt az újjáélesztése.
Abel Gance történelmi filmeposza több technikai és esztétikai újításal dolgozó, ambíciózus vállalkozás volt: Gance kamerát szerelt lóhátra abban a korban, amikor a kamerát nem lehetett mozgatni, és a vetítés egyidőben három vászonra történt. A grandiózus vállalkozáshoz több ezer statiszta mozgatása is hozzájárult, a közönség és a kritikusok pedig meglepett lelkesedéssel fogadták a végeredményt. A premierre 1927. április 7-én, a Párizsi Operában került sor az államelnök, Gaston Doumergue jelenlétében, majd a szenzáció világ körüli vetítéssorozatra indult.
A hét órás alkotás a megtalált némafilmek nagyrészéhez hasonlóan több forrásból került elő. Részleteket őrzött belőle a francia filmarchívumnak, a francia nemzeti filmközpont, de találtak tekercseket Toulouse-ban, Korzikán, Dániában, Szerbiában, Olaszországban, Luxemburgban és New Yorkban is. A restaurátorcsapat közel 100 km filmszalagot vizsgált át framenkénti részletességgel. A részletek összeillesztésében és ezáltal az eredeti történet újraalkotásában maga Abel Gance segített: fennmaradt a vágójával folytatott levelezése, illetve a vágással kapcsolatos jegyzetei.
A Napóleonból legalább 22 újravágott változat készült az évek során az adott pillanatban rendelkezésre álló források alapján, és bár az 1980-as években a film szívügyévé vált többek közt Claude Lelouch-nak és Francis Ford Coppolának, a némafilmtörténész Kevin Brownlow-nak vagy Costa-Gavrasnak, a francia filmarchívum igazgatójának, a teljes, eredeti változatában restaurált („Grande Version”) Napóleont most vetítik először.
A film 220 perces első része lesz a Cannes Classics program nyitófilmje, teljes hosszában pedig július 4-én és 5-én vetítik le Párizsban a Radio France 250 fős zenekarának élő zenei kíséretével. A nyári fesztiválok után a francia állami televízió fogja bemutatni, és felkerül a Netflixre is – közölte a Cannes-i Fesztivál.
