A csíki 68-asok – Daczó Katalin: Megyecsinálók

2019. december 3. – írta Ferenczi Szilárd

1968 februárjában Csíkszeredában utcára vonultak az emberek. Hogy pontosan miért és hogyan, egy friss dokumentumfilm járja körül.

Állami inkvizíció – Nicolae Mărgineanu: Cardinalul

2019. november 28. – írta Németh Szabolcs Előd

A veterán román rendező, Nicolae Mărgineanu legújabb rendezése a kommunista Románia nyirkos, hideg és kegyetlen börtöneinek valóságába nyújt betekintést, miközben filmemléket szentel a nemrég boldoggá avatott Iuliu Hossu püspöknek, illetve a görögkatolikusok üldöztetésének.

Szerzőiség és repülő fokhagymák – Bodzsár Márk: Drakulics elvtárs

2019. október 31. – írta Incze Kata

Bodzsár Márk új filmje egy izgalmas hibrid, amelyben úgy fér meg egymás mellett a szerzőiség és a zsánerfilmes elemek, mint egy szövetkezeti díszvacsorán a véreshurka és a savanyú uborka.

Rendszerhiba – Andrei Cohn: Arest

2019. szeptember 25. – írta Farkas Boglárka Angéla

Az Arest egy egész rendszer működését próbálja egy kicsiny zárkába sűríteni, de kísérlete hiába indul ígéretesnek, újdonságot nem képes nyújtani.

Egy forradalmi életmű, a VÉGE felirat felől nézve – Dušan Makavejev-portré

2019. július 26. – írta Forgács Iván

Borzasztó leírni, nem a cinizmus mozgatja az ujjakat a laptopon: Dušan Makavejevnek meg kellett halnia, hogy eszünkbe jusson, hogy élt. Hogy felidéződjenek bennünk filmjeinek címei, képsorai, hangulati, szemléleti sajátosságai, és a fejünkhöz kapjunk: hát persze, ő volt a jugoszláv új hullám, a végül „feketének” minősített novi film vezéralakja, a modernista európai filmművészet egyik legjelentősebb egyénisége. Egykori kedvencünk, bálványunk.

A hanyatló nyugat ópiuma – Csapón kívül 43.: A tanú, 1969

2019. május 19. – írta Jakab-Benke Nándor

Lehet, hogy Csehszlovákia Magyarország előtt jár a betiltott filmek mennyiségét tekintve, de a minőség és az örökérvényűség miatt nincs amiért aggódni: A tanú ötven év után is működik, erre bizonyíték az is, hogy a Cannes-i Filmfesztivál is (újból) műsorra tűzte a felújított, cenzúrázatlan verziót. Íme, pár érdekesség A Nagybetűs Magyar Kultuszfilm történetéből.

Az értelmiség meghal, ha nem mond többé igazat – Fábri Zoltán: Hannibál tanár úr (1956)

2019. április 13. – írta Soós Tamás

Fábri a Horthy-rendszerről forgatott szatírát, hogy a Rákosi-korszakot állítsa pellengérre. A politikai rendszereken átívelő Hannibál tanár úr ma máshogy aktuális.

Történelem másképp: egy könyv a mozihíradókról – Barkóczi Janka: Ezerszemű filmhíradó. Vizuális propaganda Magyarországon 1930–1944

2018. május 15. – írta Blos-Jáni Melinda

Barkóczi Janka a filmhíradók vizuális propagandájáról szóló kötetében egy olyan mozgóképes műfaj magyarországi történetét göngyölíti fel, amelyik mára már kihalt, legfeljebb az 1990-es évek magyarországi mozizóinak lehetnek emlékei róla, vagy Papp Gábor Zsigmond Budapest Retró (1998–2003) híradókat recikláló filmsorozatából ismerhetjük a műfajt. 

A cigányok nem repülnek – Lengyel Balázs: Lajkó – Cigány az űrben

2018. március 28. – írta Papp Attila Zsolt

Van abban némi morbid irónia, hogy pontosan Jurij Gagarin halálának ötvenedik évfordulóján írom ezt a szöveget. Tudjuk, hogy Gagarin volt az első ember a világűrben, aki csodával határos módon élte túl kozmikus küldetését. Vagyis hát nem, mindent vissza. Önök rosszul tudták, az első űrutazó nem az orosz pilóta volt, hanem egy magyar cigány srác, Serbán Lajos, alias Lajkó. Jól hangzik, nem?

Szégyen, üresség, és hála – Sand Sailor Studio: Black the Fall

2018. március 11. – írta Vass Ákos

A román indie játékstúdió által készített Black the Fall stilizálva, de sikeresen idézi meg a kelet-európai diktatúra nyomasztó hangulatát.