Szolidarista – Andrzej Wajda: Wałęsa – A remény embere

2014. március 26. – írta Ritter György

Az idén 88 éves lengyel rendező-doyen, Andrzej Wajda korához mérten biztos kézzel szállítja időről időre őszikéit, melyek hol az irodalomból (A bosszú, 2002), hol pedig a polák történelem tragédiáiból (Katyn, 2007), vagy kultikus alakjaiból válogatnak. Ez utóbbi tematikába tartozik a Wałęsa is, amely nemcsak az egyik legfontosabb 20. századi politikus életútja, de a rendező Ember-trilógiájának lezárása is.

Távolabb a katarzistól – Nae Caranfil: Closer to the Moon

2014. március 13. – írta Jakab-Benke Nándor

Soha az életben nem gondoltam volna székely létemre, hogy egy film alatt azt gondoljam: jobb lett volna, ha románul beszélnek benne.

A csíkos trikós rajzfilmes – Zdeněk Miler-portré. 1. rész

2013. november 29. – írta Buzogány Klára

Zdeněk Milernek nagyon nem tetszett, ahogy a vakond kinéz, mégis egy vakond lett a védjegye. Pontosan érezte, hogyan működik a gyermeki felfedezővágy, mi köti le az apróságok figyelmét, és rövid animációs munkáit főként a legkisebbek szórakoztatására és tanítgatására szánta. Az európai rajzfilm cseh mestere 2011. november 30-án hunyt el, 90 éves korában.

Dezertőrök kíméljenek! – A Koreai NDK filmgyártása

2013. június 19. – írta Hubai Gergely

Egy rejtélyes ország, ahonnan csak államilag ellenőrzött beszámolókon keresztül juthatnak el hozzánk információk. Ha valaki mégis kiszabadul a Koreai NDK vonzásából, a kép máris sokat változik: a mindennaposnak mondható éhezés és elnyomás mellett legújabban a kegyetlen munkatáborok is megjelentek a hírekben. Észak-Korea filmművészetében természetesen nyoma sincs ezeknek a nyilvánvaló kitalációknak, az elmúlt közel 70 évben azért sok minden változott az ország filmgyártásában. Egy biztos: Kim Ir Szen és utódjai nem felejtették el Lenin mondását, mely szerint „a film minden művészetek közül a legfontosabb”.

„Fikció” és „Valóság” határán – Sergiu Nicolaescu-portré 2.

2013. március 22. – írta Szántai János

Tény, hogy Sergiu Nicolaescu több mint 60 filmet rendezett hosszú-hosszú pályája során (egyes források 45 évről beszélnek), több mint 35 filmben pedig színészként is szerepelt. Az az érzésem, kevés olyan rendező van Európában, aki annyit filmezte volna saját magát, mint éppen ő – annak ellenére, hogy nem minden filmnek volt rendezője, amelyben játszott.

„Fikció” és „Valóság” határán – Sergiu Nicolaescu-portré 1.

2013. március 20. – írta Szántai János

Ami tény: 2013. január 3-án, csütörtökön a romániai média csatornáin érkezett a hír: meghalt Sergiu Nicolaescu filmrendező, színész, producer, forgatókönyvíró, vágó, operatőr, író, politikus. Az ország miniszterelnöke azonnal üzent. Ezt üzente: jobblétre szenderült Románia egyik legnagyobb kincse. Szomorú véget ért történelmünk egy fejezete. Egy olyan fejezetről beszélek, amely generációkon ívelt át, összekovácsolta a román nép szellemét, és sokkal tovább tartott, mint egy hosszan kitartott aranypillanat, ami a román filmgyártást illeti. Sergiu Nicolaescu mester halálával egy román csillag hunyt ki az égen.

Elhunyt Sergiu Nicolaescu

2013. január 3. – írta a szerk.

82 éves korában, január 3-án reggel meghalt Sergiu Nicolaescu román filmrendező, színész.

Ahogy az amatőrök látták a világot a kommunizmusban – Interjú Miholcsa Gyulával

2012. szeptember 21. – írta Blos-Jáni Melinda

A Román Televízió magyar adásának munkatársa egykor amatőr filmes volt. További történetek a kommunizmus idején működő marosvásárhelyi amatőr filmklubról.

Kémmorál – Cserhalmi Sára: Drága besúgott barátaim

2012. szeptember 13. – írta Ritter György

A magyar mozi régóta adós a rendszerváltás nagy sztorijának, az ügynökkérdésnek vászonra ültetésével. Dézsi Zoltán Az ügynökök a paradicsomba mennek szappanoperás összeesküvés-elmélete és Bergendy Péter A vizsga című thrillere műfaji szempontból több-kevesebb sikerrel közelítette meg a kérdést, s Török Ferenc Apacsokja nagy kivétele a magyar besúgófilmeknek, amelynek befejezésében egy ifjú magyar filmes magára vállalja a múlt feltárását. Cserhalmi Sára, úgy tűnik, megérezte a hívó szót.

Bevallott múlt, bevallatlan jelen – Radu Gabrea: Trei zile până la Crăciun (Ultimele zile din viaţa Elenei şi a lui Nicolae Ceauşescu) / Három nap karácsonyig

2012. augusztus 17. – írta Jakab-Benke Nándor

Radu Gabrea filmjének igazi tétje nem a múlt feltárása – már éppen elég van a kommunizmusról szóló fikciós és dokumentumfilmekből –, hanem a jelen jobb megértése. Ugyanis Románia egész elmúlt húsz éve – az ún. demokrácia – az 1989 végi események eredménye. Ezek az események három napban csúcsosodtak ki, amelynek végén kinyírták Ceauşescuékat.