Elveszett gyerekek városa – Erdőss Pál: Budakeszi srácok

2007. január 15. – írta Besze Flóra

Ötvenhat büszke-szomorú emlékművei: vissza- és megemlékezések, könyvek, előadások, filmek tűzdelik az ötvenedik évfordulót. Elkészült ez a film is, nem világos, hogy kinek-minek. A Budakeszi srácok olyan, mint amikor az ünnepség alatt szorít a cipő: feszélyezett sokperces csend. Kimérten átnyújtott, találtnak hazudott, átírt emlék – a néző elpirul, amiért szinte jobban érzi, mi hogy volt. Így nem történhetett.

Magyar forradalmi barbifilm – Szilágyi Andor: Mansfeld – Magasabb szempontból

2007. január 15. – írta Gagyi Ágnes

Mansfeld Péter, egy budapesti magánfodrász fia, a Rákosi Mátyás Tanintézetben szerzett esztergályos ipari szakdiplomát. Az 1956-os forradalom idején a Széna téri ellenálló csoportot segítette – először el akarták küldeni, mert túl fiatalnak találták, de később gépkocsis összekötőként mégis együttműködött az ellenállókkal. November 4. után fegyvereket gyűjtött össze, és elrejtette őket, hogy elő lehessen venni, ha ismét kitör a forradalom.

Két dolog, ami kell – Goda Krisztina: Szabadság, szerelem

2007. január 15. – írta Varga Anikó

Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójának tiszteletére (illetve alkalmából) született számos film közül már erőteljes reklámkampánya által is kivált Szabadság, Szerelem első pillanattól kezdve világosan jelezte, hogy olyan alkotás kíván lenni, amely az ’56-os eseményekről – korosztály illetve országhatárok tekintetében egyaránt – a lehető legszélesebb közönségnek szól.

A szürke (?) valóság – George Clooney: Good Night, and Good Luck. / Jó estét, jó szerencsét!

2006. április 20. – írta Köles Tamás

1953. Joseph McCarthy és az ő nevéről elhíresült, Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság kontra a CBS televíziós társaság See It Now című műsora, azon belül is Edward R. Murrow riporter (David Stratharn) és producertársa, Fred Friendly (George Clooney). Ez a mondat szikárságban és tényszerűségben felveszi a versenyt a szóban forgó filmmel.

You can run, but you cannot hide

2005. február 15. – írta Mihai Chirilov

A tölgy (Balanţa) vége felé a Maia Morgenstern alakította szereplő voodoo-szerű szertartást végez, amikor egy tölgyfa alá temeti szekuritátés apja hamvait. „Tată bun, tată tiran, dragă, dragă tată…” („Jó apa, zsarnok apa, drága, drága apa...”) – ilyenformán hangzik a ráolvasás, ami által tanúi leszünk egy amúgy őrült és bosszúálló film egyik legnyugodtabb jelenetének. A hősnő derűsen búcsúzik egy borzalmas és bűzlő múlttól, ellenben a film Lucian Pintilie által rendezett rövidebb változatában ez a törés illuzórikusnak tűnik. A nővére átvette a szekuritátés stafétát az apjától, és a következő jelenetben ártatlan autóbuszutasok lemészárlását rendelte el.

Közelkép a Fal tövéből – Wolfgang Becker: Good bye, Lenin!

2003. december 15. – írta Gál Andrea

A Jammerossie (nyafogkeleti) és a Besserwessie (bezzegnyugati) közötti nézet- és életmódbeli különbségekben, ebben a sajátosan német szkizofrén tudatban gyökerezik az, hogy Beckernek 13 évvel az újraegyesülés után sikerült olyan filmet készítenie a Berlini Fal leomlásáról, ami fergeteges közönségsikert aratott, ugyanakkor rangos szakmai elismerést is tudott szerezni. A közönségsikerről csak annyit, hogy már az első hónapban megdöntötte a német filmek nézőszám-rekordját, ami eddig Michael „Bully” Herbig 2001-es rendezését, a Manitu bocskorát illette. A 2003-as Berlinálén a legjobb európai filmnek odaítélt Kék Angyalt kapta, a Német Film Fesztiválján pedig nem kevesebb, mint nyolc díjjal jutalmazták humorát és kivételesen komoly (egy pillanatig sem komolykodó) kérdésfelvetését.

Tangó, ecset, gyöngysor, Frida – Julie Taymor: Frida

2003. június 15. – írta Sándor Anna

Nézzünk magunkba és valljuk be őszintén: bár valóban ő Mexikó egyik legtehetségesebb festőnője, nem sokan ismerték Frida Kahlót azelőtt. Most itt az idő, hogy megjegyezzük a nevét, hiszen Julie Taymor rendezőnő munkája az utóbbi hónapok egyik legjobb filmje.