Anyád csak nehogy idejöjjön – Cibulya Nikol: Holnap meghalok

2024. november 8. – írta Vigh Martin

Cibulya Nikol első egészestés munkája tematikus értelemben kapcsolódik a rendező rövidfilmjeihez, és megpróbálja folytatni a nem túl gazdag magyar horrorfilmes hagyományt is. Utóbbiban mutat fel valós eredményeket, még akkor is, ha a filmnek bőséggel megvannak a maga gyerekbetegségei.

Keddi halálmadár – Daina Oniunas-Pusić: Tuesday

2024. szeptember 24. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

Minden bizonnyal hatalmas kiváltság, ha egy elsőfilmes rendező az A24 stúdió égisze alatt készítheti el debütfilmjét. Daina Oniunas-Pusić horvát származású rendezőnek megadatott ez a lehetőség, és ugyan a film jól illeszkedik a stúdió különc filmjei sorába, nem tagadhatja le, hogy elsőfilmről van szó, ami több-kevesebb sikerrel, néha túlbuzgóan próbálja magára felhívni a figyelmet.

Nem vénnek való benzinkút – Francis Galluppi: The Last Stop in Yuma County

2024. július 19. – írta Pernecker Dávid

Francis Galluppi debütálása az év egyik legtökösebb filmje, amit annak ellenére öröm nézni, hogy néha a kelleténél ismerősebb.

A magány ölelésében – Vermes Dorka: Árni

2024. február 6. – írta Ferencz Orsolya

Vermes Dorka első nagyjátékfilmje a 80. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Biennale College Cinema szekciójában mutatkozott be, többek között Tarr Béla producerkedésével és a velencei fesztivál mikrobüdzséjéből készült. A stilizálás és a dokumentarizmus kettősével él, így a magyar szerzői film hagyományába is illeszkedik, miközben saját világot, hangot és emlékezetes alakokat is teremt, látomásos atmoszférával és egyedi hangzással.

A hiúság örökkévalósága – Eddie Alcazar: Divinity

2024. január 30. – írta Pernecker Dávid

Eddie Alcazar debütálása nem az a film, aminél jó okosabbnak lenni. Az a film, amit hagyni kell hatni. Ha ellenállunk, végig se fogjuk nézni. Ha viszont végignézzük, nem mostanában fogjuk elfelejteni. 

Nagyközelik az égerfák árnyékában – Nagy Borús Levente: Éger

2023. október 22. – írta Szabó R. Ádám

Közhelyszámba menő kijelentés, hogy a mozi a közelik művészete, de néha mintha elfelejtenénk ezt, és a látványfilmes esztétika hajlamos elmenni inkább a nagytotálok túlhangsúlyozásába. Szerencsére időről időre születik egy-egy olyan film, ami még emlékszik arra, hogy a legérdekesebb dolog, amit a vásznon láthatunk, mindig az emberi arc lesz.

Visszafogott tigrisugrás – Andrei Tănase: Tigru

2023. október 13. – írta Erőss Réka

Andrei Tănase első egészestés filmje, a Tigru (Tigris) izgalmas témái és tudatosan felépített dramaturgiai íve ellenére kisebb attrakció, mint a benne feltűnő idomított bengáli tigris.

Ettől sem leszek ép – Bernáth Szilárd: Larry

2022. december 1. – írta Vigh Martin

Bernáth Szilárd bemutatkozó rendezése üde színfolt a magyar filmes palettán. Egy leszakadó réteget ábrázol, de nem esztétizálja a nyomort, ráadásul autentikusan szól a fiatalokhoz.

Összeköt és elválaszt – Szilágyi Fanni: Veszélyes lehet a fagyi

2022. november 16. – írta Vigh Martin

Szilágyi Fanni első nagyjátékfilmje közel sem csak Stork Natasa bravúros alakítása miatt sikerült remekül. A Veszélyes lehet a fagyi átgondolt motívumhálóval és a remek nézőpontokkal kúszik a bőrünk alá. 

A tétnélküliség érzése – Antoinette Boulat: Ma nuit / My Night / Ma már holnap van

2022. október 14. – írta Vigh Martin

A tétnélküliség érzése az, ami nem adatik meg Antoinette Boulat első filmjében a két főszereplőnek, és ami miatt nekik sokkal hamarabb fel kell nőniük, mint az őket megelőző generációknak. Az eddig casting directorként dolgozó rendező izgalmas témát választott, csak sajnos semmi újat nem állít róla.