Egy testben két lélek – Zhang Ge: Nem én vagyok

2026. február 20. – írta Marton Orsolya

A Nem én vagyok annyi mindenről szeretne beszélni egyszerre, hogy elvesztődik saját labirintusában, ennek ellenére az elsőfilmes Zhang Ge fontos alkotó lehet a mai magyar film frissülése, változatossága szempontjából.

Ilyet asszony nem csinál – Goldberg Emília: Pipás

2026. február 16. – írta Vigh Martin

A Pipás az egyik legismertebb magyar sorozatgyilkosról szól, vér mégis alig látható benne, és akkor sem gyilkossághoz kapcsolódik. De akkor miről szól Goldberg Emília debütfilmje?

Szép ház, jó környék – Holtai Gábor: Itt érzem magam otthon

2026. január 20. – írta Vigh Martin

Holtai Gábor független gyártásban készült mozija a magyar filmkultúra ritkán látogatott területeire téved: a debütáló rendező olyan thrillert készített, amely kortárs valóságunkra reflektál. Az Itt érzem magam otthon vállalásai feltétlenül szimpatikusak, filmként azonban vannak problémás elemei.

Anyád csak nehogy idejöjjön – Cibulya Nikol: Holnap meghalok

2024. november 8. – írta Vigh Martin

Cibulya Nikol első egészestés munkája tematikus értelemben kapcsolódik a rendező rövidfilmjeihez, és megpróbálja folytatni a nem túl gazdag magyar horrorfilmes hagyományt is. Utóbbiban mutat fel valós eredményeket, még akkor is, ha a filmnek bőséggel megvannak a maga gyerekbetegségei.

Keddi halálmadár – Daina Oniunas-Pusić: Tuesday

2024. szeptember 24. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

Minden bizonnyal hatalmas kiváltság, ha egy elsőfilmes rendező az A24 stúdió égisze alatt készítheti el debütfilmjét. Daina Oniunas-Pusić horvát származású rendezőnek megadatott ez a lehetőség, és ugyan a film jól illeszkedik a stúdió különc filmjei sorába, nem tagadhatja le, hogy elsőfilmről van szó, ami több-kevesebb sikerrel, néha túlbuzgóan próbálja magára felhívni a figyelmet.

Nem vénnek való benzinkút – Francis Galluppi: The Last Stop in Yuma County

2024. július 19. – írta Pernecker Dávid

Francis Galluppi debütálása az év egyik legtökösebb filmje, amit annak ellenére öröm nézni, hogy néha a kelleténél ismerősebb.

A magány ölelésében – Vermes Dorka: Árni

2024. február 6. – írta Ferencz Orsolya

Vermes Dorka első nagyjátékfilmje a 80. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Biennale College Cinema szekciójában mutatkozott be, többek között Tarr Béla producerkedésével és a velencei fesztivál mikrobüdzséjéből készült. A stilizálás és a dokumentarizmus kettősével él, így a magyar szerzői film hagyományába is illeszkedik, miközben saját világot, hangot és emlékezetes alakokat is teremt, látomásos atmoszférával és egyedi hangzással.

A hiúság örökkévalósága – Eddie Alcazar: Divinity

2024. január 30. – írta Pernecker Dávid

Eddie Alcazar debütálása nem az a film, aminél jó okosabbnak lenni. Az a film, amit hagyni kell hatni. Ha ellenállunk, végig se fogjuk nézni. Ha viszont végignézzük, nem mostanában fogjuk elfelejteni. 

Nagyközelik az égerfák árnyékában – Nagy Borús Levente: Éger

2023. október 22. – írta Szabó R. Ádám

Közhelyszámba menő kijelentés, hogy a mozi a közelik művészete, de néha mintha elfelejtenénk ezt, és a látványfilmes esztétika hajlamos elmenni inkább a nagytotálok túlhangsúlyozásába. Szerencsére időről időre születik egy-egy olyan film, ami még emlékszik arra, hogy a legérdekesebb dolog, amit a vásznon láthatunk, mindig az emberi arc lesz.

Visszafogott tigrisugrás – Andrei Tănase: Tigru

2023. október 13. – írta Erőss Réka

Andrei Tănase első egészestés filmje, a Tigru (Tigris) izgalmas témái és tudatosan felépített dramaturgiai íve ellenére kisebb attrakció, mint a benne feltűnő idomított bengáli tigris.